Doramák 2.

Sziasztok!

Az írásaimhoz kapcsolódó kérdőívben valaki feltette a kérdést, hogy milyen doramákat nézek mostanság, és mivel amúgy is terveztem írni négy év után egy újabb bejegyzést, hát úgy döntöttem, szánok erre is időt.

Igazság szerint a véleményem nem változott a koreai sorozatokkal, a mai napig ugyanúgy imádom őket, ugyanúgy lenyűgöznek és ki tudnak akasztani, ha arról van szó. :D

Az ízlésem azonban egy kicsit már változott, és az utóbbi években rákaptam a bűnügyi doramákra, olyanokra, amiben háttérbe szorul a szerelem, és az ehhez kapcsolódó botrányok, és inkább a borzongás, az izgalom van jelen. Valamiért nagyon szeretek nyomozgatni, és marha érdekesnek találom, hogy egy-egy szereplő múltja milyen titkokat rejt és ezeket hogyan fedik fel szép lassan. A koreaiak ezt valahogy nagyon jól tudják tálalni. 

Úgy gondoltam, hogy ebben a bejegyzésben felsorolom azokat a sorozatokat, amiket az elmúlt években láttam, pontosabban 2016-től egészen mostanáig. Azért így, mert az előző doramás bejegyzésben azokat soroltam fel, amiket 2012-től egészen 2016-ig láttam, és szerintem nincs értelme még egyszer azokat leírni, amiket az előzőben.

Tehát itt tudjátok megnézni az előző bejegyzést:  DORAMÁK I. . 

Itt pedig azokat láthatjátok, amiket az előző bejegyzés megírása óta láttam. Ne zavarjon meg senkit a számozás. A másik bejegyzésben összesen 38 sorozatot néztem meg, így ezért innen fogom folytatni. A lista azt mutatja, hogy milyen sorban néztem meg őket, a legutolsó lesz az, amit legutoljára néztem. 

39. Twenty years old

40. Cinderella and four knights

41. Good doctor

42. After school: lucky or not

43. After school: lucky or not 2

44. Aftermath

45. Nightmare teacher

46. Drinking solo

47. Misaeng (folyamatban)

48. Goblin

49. White Chrismas

50. Madame Antonie

51. Dr. Frost

52. Strong woman Bo Dong Soo

53. Persevere Goo Haera (folyamatban)

54. Manhole

55. Angry mom

56. Healer

57. Doll house

58. Another parting

59. Midnight’s girl

60. Iris I

61. Iris II.

62. Hello monster / I remember you

63. Vampire Detective

64. While You were Sleeping

65. The innocent man

66. Voice

67. Voice 2

68. What’s wrogn with secretary Kim

69. Producers

70. Pinocchio

71. Triangle (folyamatban)

72. The K2

73. Boyfriend / Encounter (folyamatban)

74. Black

75. Return

76. Item

77. Ghost/Fantom

78. He is psychometric

79. God’s gift – 14 days

80. Hotel del Luna

81. Voice 3

82. Touch your heart

83. Vagabond

84. Melting me softly

85. Class of lies

86. Strangers from Hell

87. Confession

88. Crash landing on you

89. Extra-Ordinary you

90. School 2017

91. Welcome to Waikiki
92. Life

93. Search: WWW

94. You drive me Crazy

95. Itaewon Class

96. Find me in your memory (folyamatban)

97. Love Alarm

98. Abyss
99. Seven first kisses
100. Dream Knight
101. The lies within
102. Extracurricular
103. Kingdom
104. Kingdom 2
105. Meow, the secret boy
106.  Liar game (ez utóbbit megnéztem már korábban is, tehát kétszer láttam)
107. Possessed
108. Rugal (folyamatban)
109. Mystic pop-up bar
110. Backstreet Rookie
111. It's okay to not be okay
112. Designated suevivor: 60 days

Na, hát ezek lennének azok. Azért durva, hogy az elmúlt 4 évben, ami még igazából nincs teljesen négy sokkal több sorozatot néztem, mint 2016 előtt, több, mint kétszer annyit. :D 

Ahogy láthattátok, azért akadt pár sorozat, ami még mindig folyamatban van... Egyszer adok nekik egy esélyt és meg fogom nézni, de mindig találok újabbakat, amik lekötnek. 

Ha pedig egy top10-es listát kellene felállítanom közülük, nagyon nagy gondban lennék, de azért megpróbálkozom vele. Valahogy így nézne ki a jelenlegi listám: 

TOP10 DORAMA

1. Liar game

2. White Christmas

3. Return

4. Strangers from Hell

5. Hello Monster / I remember you

6.  Class of lies

7.  Its's okay to not be okay

8. Itaewon class

9. Extraordinary You

10. Welcome to Waikiki
+1. Kingdom

Azért ha megnézitek, mik voltak korábban a kedvenceim és most mik azok, ég és föld a különbség, már ha a műfajokat nézzük.

És ha már az előző bejegyzésem is írtam, akkor megpróbálom összeszedni most is néhány kedvenc OST dalomat. Azokat direkt kihagytam, amiket az előző bejegyzésben.
Íme, ők lennének, amiket nagyon szeretek:


VERIVERY - My beauty (Extraordinary you)
Stray Kids - Neverending story (Extraordinary you)

The Rose - Strangers (Strangers from Hell)

Crush - Beautiful (Goblin)
Chanyeol, Punch - Stay with me (Goblin)

Uhlala Session - Welcome to Waikiki (Welcome to Waikiki)

Jus2 - Take (He is Psychometric)

Kim Sam - Breath (It's okay to not be okay)

Nektek mi a top10 doramátok? Írjátok le nyugodtan, ha van kedvetek hozzá. Én szívesen olvasnám őket, hátha találok olyat amit még nem láttam ^^

Az írásaimmal kapcsolatos kérdésekről szóló kérdőív eredménye

Sziasztok!

Akik ismernek, tudják, hogy már több, mint tíz éve foglalkozom az írással, inkább csak hobbiszinten és kedvtelésből, mintsem komolyan. Persze, egy napon szeretnék könyvet írni, de ahhoz még rengeteget kéne tanulnom és fejlődnöm, azonban sajnos az energiám és az időm ezt egyelőre nem engedi.

Mindenesetre ebből kifolyólag főként a kpop rajongóinak körében kialakult egy kisebb rajongótáborom. Mivel mostanság nem írok olyan sokat, mint régen, ezért ez a létszám nyilván megcsappant, de nem bánom. Szeretek fanfictinöket írni másoknak, és saját szórakoztatásomra egyaránt. 

Tavaly év elején létrehoztam egy kérdőívet az írásaimmal kapcsolatban, amiben több mindenre is rákérdeztem, mert borzasztóan kíváncsi személy vagyok. Semmi célom nem volt vele, egyszerűen csak a feltett kérdésekre mindig is választ szerettem volna kapni.
(Ha valaki nem látta, vagy esetleg még ezek után is szeretné kitölteni, az továbbra is elérheti az alábbi linken: KÉRDŐÍV)

Sajnos nem érkezett annyi kitöltés, mint hittem, és nagyon sok olyan személy nem töltötte ki, akitől egyébként vártam volna, elvégre is tudom, hogy olvasnak a mai napig vagy olvastak régebben és azt is tudom, hogy tudnak a kérdőívről, mert hát én magam szóltam nekik. De nem akadtam fent ezen, megelégszem azzal a pár személlyel is, akik vették a fáradtságot erre. Ráadásul célszerűbb lett volna a pályafutásom csúcsán létrehozni ezt a kérdőívet, akkor valószínűleg sokkal többen kitöltötték volna, de sajnos nem jutott eszembe évekkel ezelőtt ez a lehetőség. :D 

Mindenesetre most itt vagyok, hogy kicsit elemezzem a kérdőívet, úgyhogy térjünk is rá erre.

1-2. A kitöltők neme, életkora

A kitöltők legnagyobb része nőnemű, egész pontosan 80%-a, a többi 20% fiú. Az átlag életkor 23  évre jött ki, ami azóta növekedett, hiszen eltelt egy év. Természetesen tudom, hogy vannak sokkal fiatalabb és idősebb olvasóim is. 

3-4. Melyik volt az az év, amikor először olvastál tőlem és mi volt az

Összességében 2013 és 2016 közötti időszakot jelöltétek meg, ami a "karrierem" csúcspontját jelenti, de volt, aki sokkal korábban vagy esetleg csak pár éve akadt rá az írásaimra.
Amit pedig először olvastatok tőlem, az a legkiemelkedőbb írásom, a most futó Nightmare lett. Ezen nem lepődtem meg, hiszen valóban népszerű és már régóta folyamatban van, így biztosan sokan találkoztatok már vele. A második helyen egy régebbi történetem, a Soha ne engedj el végzett.

5. Hol találkoztál először a történeteimmel?

Erre a kérdésre különböző visszajelzések érkeztek. A legtöbben valamelyik írós facebook csoportokban találtatok rá az írásaimra, de volt olyan is, aki a kpop-fanfictions.gportal.hu oldalt jelölte meg forrásnak. Azt meg se említem, hogy akad olyan is, aki személyesen ismer engem. ;)

6. Melyik írásom volt az, ami a leginkább megfogott?

Nem meglepő módon a Nightmare-re szavaztatok a legtöbben, ami azt hiszem, érhető. Ezen kívül szóba jött még a Moonlight, és a Broken Souls, amire szintén számítottam, hiszen ez a három történetem a legnépszerűbb.

7. Ki volt a kedvenc szereplőd, akivel tudtál azonosulni, és miért?

Ez a kérdés leginkább azoknak szólt, akik több művet is olvastak már tőlem, így nehezen lehetett válaszolni rá. Nem csoda hát, hogy szinte mindenki Minseot jelölte meg, aki szinte az összes történetem főszereplője. Minseonak ezer arcát láthattátok már a történeteim során, és mivel amikor írtam róla, én is tinédzser voltam, ezért sokatoknak könnyű volt vele azonosulni.
Ha hiszitek, ha nem, Minseo akár én is lehetnék, mert rengeteg gondolata tőlem származik, mondhatni ő én vagyok. Minseo egy része a régi önmagamnak. Természetesen az idők múlásával változtam, és lehet egyes helyzetekben ma már nem úgy reagálnék, ahogy ő.

8. Volt olyan történet, amit többször is elolvastál, mert tetszett?

Erre a kérdésre 50-50% arány lett, sokan újraolvasták már valamelyik történetemet, de volt, aki azt írta, hogy általában csak egyszer olvas el valamit.

 9. Volt olyan, hogy azért kedveltél meg egy koreai bandát, mert a történetben szerepeltek?

Itt egyértelműen nemleges válasz érkezett, amin egyébként nem lepődtem meg, mert főként ismertebb bandákról, bandatagokról írtam. Mind a SHINee, EXO, Beast vagy a BTS olyan együttesek, akik régóta léteznek és nagy népszerűségre tettek szert, így őket senkinek nem kell bemutatni. Általában szeretek ugyanazokról írni, csak más tulajdonságokkal felruházva, ugyanakkor szeretek új szereplőket is bevonni a történeteimbe.

10. Rövidebb vagy hosszabb terjedelmű írások?

Itt mindenki azt jelölte, hogy teljesen mindegy. Ez is érhető, mert ha szeretsz egy írót vagy egy együttest, és találsz egy olyan történetet róla, ami igazán megfogott, akkor mindegy, milyen hosszú, el fogod olvasni.

11. Melyik műfajokat szereted a leginkább?

Erre a kérdésre azt válaszoltátok 60%-ban, hogy inkább a fantasy-krimi féléket, mint a Nightmare vagy a Moonlight, a szavazók 40%-a pedig azt jelölte, hogy mindent. Ez azért számomra megnyugtató, hogy mindegy, mit írok, aki szereti az írásaimat, el fogja olvasni. Bár tény, hogy hozzám is közelebb állnak a fantasyk.

12. Fandom, azaz rajongói tábor név?

Jött pár ötlet, amiket meg is osztok veletek. Ezek a következők: Taoisták és a Strongest. Igazából mindkettő nagyon találó :D

13.  Mi vitt rá az írásra, mikor és miként kezdtem el írni?

Ez mindenkit érdekelt, szóval ha már itt vagyok, akkor meg is osztom veletek^^

Ha azt veszem, hogy kpop együttesekkel mikor kezdtem írni, akkor az kerek tíz évvel ezelőtt, azaz 2010-ben történt, ám már előtte is írtam néhány éve. Ténylegesen, az első írásomat 2007 nyarán kezdtem el, azaz lassacskán 13 éve. (most jöttem rá, hogy az életem több mint felében jelen van az írás :O)
Akkoriban még nem ismertem a kpopot és Magyarországon se volt még jelen, így más bandákkal írtam. Mint ahogy sok tinédzsernek, nagy kedvencem volt a Tokio Hotel, így főként velük írtam rövidebb, hosszabb történeteket, ám kezdetben inkább verseket és novellákat írtam zömében, amiknek nem volt kimondott főszereplője, gyakran nem említettem neveket. Sőt, mindezek előtt dalszövegeket írtam, de ezeket szerencsére hamar abbahagytam, és ezután tértem át a versekre, majd később a novellákra, és csak végül a hosszabb terjedelmű történetekre.

Hogy mi vitt rá az írásra... Nos, ez több dologból is kialakult.
Egyrészt, mint említettem, eleinte dalszövegeket írtam. Ez azért volt így, mert egy régi barátnőmmel együttest szerettünk volna alapítani, de szerencsére ezt hamar feladtuk. Másrészt, ezzel párhuzamosan sok fanfictiont olvastam a Tokio Hotel tagjaival, amik nagyon tetszettek, így arra gondoltam, én is kipróbálom magamat ebben.
A harmadik, amit egyébként nagyon kevesen tudnak és nem is szeretem említeni az az, hogy általános iskolában, főként alsó tagozatban borzalmas volt a szövegértésem. Ha elolvastam valamit, képtelen voltam kiszűrni a lényeget, mert számomra minden fontos volt. Emiatt valahogyan nem tudtam fogalmazásokat se írni, mert mindent túlságosan ki akartam fejteni, mindent túlbonyolítottam és ha valamiről egy oldalt kellett írni, akkor nem tudtam egy oldalba bezsúfolni a gondolataimat. Így azt gondoltam magamban, legalább ezekkel is gyakorolni tudok, vagy legalább itt ki tudom élni magamat, és azt írok le, amit akarok, olyan hosszan, ahogyan akarom, és senki nem szólhat bele.
Ennek egyébként meglett a hatása, mert sikerült teljesíteni azt, amit a tanárok kértek, még ha nekem nem is tetszett. Emlékszem, az egyik fogalmazásom annyira jól sikerült, hogy a magyar tanár felolvasta az osztályban (hetedik osztályos voltam) és nagyon büszke voltam magamra, pedig akkor még csak egy éve írtam. Utólag belegondolva ez nagyon nagy löketet adott nekem, hogy ne adjam fel és folytassam.
Szóval röviden kíváncsiságból kezdtem el ezzel foglalkozni, meg azért is, mert sok gondolatom volt, amit szerettem volna leírni, és nem utolsó sorban szükségem is volt ilyesfajta gyakorlásra. ^^

Itt pedig az általatok feltett kérdésekre adom meg a választ. Sok kérdés érkezett annak ellenére, hogy kevesen töltöttétek ki a kérdőívet, de nagyon örülök neki. Megpróbáltam a kérdéseket rendszerezni, csoportosítani, hogy ne legyen túlságosan csapongó az egész, és sokkal érthetőbb, átláthatóbb legyen. ^^

1. Mielőtt kpoppal kezdtél el foglalkozni, miről írtál? Kik voltak a főszereplőid akkoriban?

Mint ahogy fentebb említettem, a Tokio Hotel tagjaival írtam főként, de egyszer volt, hogy Avril Lavigne is szerepet kapott az egyik történetemben. Ezen kívül a lány szereplőket én magam (akkor még ugye nem Minseoként), valamint a legjobb barátnőim alakították.

A műfajt tekintve, nos... hhm... akkoriban azt hiszem, inkább romantikus történeteket írtam. Mindig volt valami hétköznapi botrány, olyanok, ami a szerelmesek között gyakran megesik. Megcsalás, féltékenység, ilyenek. És nagyon sokszor szerepet kapott a halál. Sok főszereplőm halt meg. :D
A verseim többnyire a szerelemről vagy a barátságról szóltak, a  novelláim nagy része pedig inkább a saját érzéseim kiírása volt magamból, ami köré kisebb történeteket kerítettem. Tiniként elég sokat szenvedtem és sok negatív gondolatom volt, ezektől igyekeztem megszabadulni.

2. Van olyan történeted, aminek a szereplőit te magad találtad ki?

Igazság szerint minden karakteremet én találom ki, hiszen én ruházom fel tulajdonságokkal és én adom meg, milyen szerepük legyen, kivéve persze a nevüket és a kinézetüket. De gondolom a kérdés itt pont erre vonatkozott. Igen, volt olyan, hogy én találtam ki, mind a megjelenésüket, mind a nevüket, mindent, és nem hírességről mintáztam. Ezeket a történeteimet sosem publikáltam, és nem is készültek el teljesen, ez pedig azért volt így, mert ezeket a történeteket regénynek, könyvnek szántam.

3. Volt valahol, ahol publikáltad az akkoriakat?

Igen, volt. Kezdetben egy TH-s fórumon osztottam meg őket - ahol egyébként sok barátnőmet megismertem, akikkel a mai napig, még ha csak néha is, de tartom a kapcsolatot. Ezen kívül pedig volt egy személyes blogom, a www.k-zsu.gportal.hu. Sajnos már egyik oldal sem működik. 

4. Esetleg a legelső írásodat megosztanád velünk?

Sokszor gondolkodtam azon, hogy ha ezt egyszer megkérdezné valaki, mit válaszolnék, de a válaszom nem. Soha. Jobb így mindenkinek. XD Maximum nagyon közeli barátnak mutatnám meg, de annyira borzalmasak, hogy nem is értem, hogy mertem publikálni. Viszont ha kíváncsi valaki egy kezdetleges írásomra, akkor egy 2011-es történetet elolvashattok, a címe: Soha ne engedj el . Ez a legrégebbi, ami elérhető. Yaoi egyébként, Jongkey a főszereplő. Egy másik történetem pedig 2013-as, ez már nem yaoi, ez pedig a Somewhere I Belong. 

5. A környezeted hogyan reagált arra, hogy írsz? Tudnak róla, vagy sem?

Öööö... Hát ez olyan vegyes. A barátaim nagy részét pont az írás miatt ismertem meg, hiszen ők is írtak akkoriban. A családom is tud róla, anyukám egyetlen egyszer olvasott el tőlem egy novellát évekkel ezelőtt, ami tetszett neki. De sokszor probléma volt ez otthon, főleg mikor mondtam, hogy vámpíros történetet írok. Azt nem szerették, szerintük az csak ártott nekem, és teljesen elveszítettem az eszemet, de ne is kérdezzétek, sose értettem őket, amikor ilyeneket mondtak. :D (Ez olyan, minthogy a mai napig ki vannak akadva, hogy miért hallgatok koreai zenét, az teljesen meghülyít, és amúgy se vagyok már tinédzser. Nem értem, miért nem látják, hogy ez egy tök jó lehetőség, hiszen a koreai nyelvet is elkezdtem tanulni, saját magamtól, aminek szerintem örülni kellene, hogy az ember a kötelező dolgokon felül is tanul valami mást. És ugye említettem, hogy az írás nekem sok mindenben segített, tehát nem értem, miért is lenne ártó dolog. Nem estem túlzásokba se, szóval... :D) Nem tudom egyébként, hogy mennyire vannak tisztában azzal, hogy a mai napig írok, mivel nem kérdezik, én meg nem beszélek róla. Alapból keveset beszélek velük, nem nagyon tartjuk a kapcsolatot, amióta elköltöztem és dolgozok. 

Egyébként gimiben is volt pár barátom, akik elolvasták néhány novellámat, és ők is meglepődtek, de tetszett nekik. Anno osztályfőnököm is olvasott néhányat, a filozófia és a német tanárom is, és mind azt mondták, hogy tehetséges vagyok. 

A mostani barátaim közül kevesen tudnak erről, mert... nem igazán tudom, miért. Egyszerűen csak nem jött szóba sosem, hogy ezt elmondhassam nekik. Meg kicsit úgy is vagyok vele, hogy nem akarom, hogy aztán azzal jöjjenek, hogy mutassam meg őket. Mivel ugye kpop hírességek a főszereplők, ők pedig olyan ismerősök, akik nem szeretik, úgy vélem, nem akarnák ezután elolvasni.

Szóval akik régebbről ismernek, ők tudnak erről, akik pedig azóta ismernek, hogy dolgozom, ők nem tudnak róla. De az biztos, hogy akik olvastak tőlem, ők mind úgy voltak vele, hogy szépen fogalmazok, jól írok és jó ötleteim is vannak. ^^ Természetesen ezzel nem fényezni akarom magam, mert tudom, hogy van még mit fejlődnöm.

6. Van befejezetlen írásod?

Ha hiszitek, ha nem, de van. Hiába vagyok annak a híve, hogyha egyszer valamit elkezdek, akkor be is fejezem, ettől függetlenül sok ilyen írásom maradt félbe. Ez természetesen régebbiekre jellemző, főként amiket regénynek szántam. Akad, amit néhány rész után abbahagytam, de akad olyan is, amiben száz oldalt megírtam. Az okuk egyszerű, elvesztettem a motivációt, vagy nem volt hozzájuk ötletem, esetleg annyi történetet írtam egyszerre, hogy megfeledkeztem róluk. Ezeket szerintem sose fogom már befejezni, mert amúgy egyik ötletem se tetszik - vagy pedig egyes elemek másként megjelentek már más történeteimben. :D 

7. Tervben van még, hogy adsz majd ki könyvet?

Igen. Noha évről évre úgy gondolom, ez sosem fog megvalósulni, de egyszer szeretnék egy saját könyvet a kezemben tartani. Akkor igazán úgy érezném, hogy a rengeteg gyakorlás, a rengeteg írás, fejlődés megérte, kifizetődött. Persze így is büszke vagyok magamra, hiszen ahhoz képest, hogy milyen voltam gyerekként, rengeteget fejlődtem és biztos vagyok benne, ha magamtól nem állok neki, akkor nem lennék most ott, ahol vagyok. Sajnos nem sok időm van olvasni, és írni se, így nem tudom, hogy ez valaha be fog következni, de nagyon jó lenne. :)

8. Várható még hosszabb terjedelmű írás a jövőben?

Olyan hosszú szerintem, mint a Nightmare vagy a Moonlight nem, mert nagyon sok időmet elveszi, de szeretnék mindenképpen még írni. Mostanság azon gondolkozom, hogy talán jobban megérné rövidebb történeteket írni, de aztán majd eldől, hogy alakul. :)

9. Milyenek voltak az első írásaid kezdetben? Mit tanácsolnál annak, akinek nincs tapasztalata, de szeretne írni?

Borzalmasak. De tényleg. Az még hagyján, hogy nem tudtam változatosan fogalmazni, hiszen kezdetben nem mindenkinek megy, sokat kell ahhoz olvasni és írni. De hogy a helyesírásom is csapnivaló volt emellett... És nem azért, mert nem voltam jó helyesíró, hiszen általános iskolában még versenyt is nyertem. Egyszerűen én is beleestem abba a hibába, amibe akkoriban a legtöbb tinédzser: imádtam rövidítéseket használni. A hogy h volt, a lehet le7, a megegyezni +egyezni és ehhez hasonlók. Ez pedig csak rontott az amúgy is béna mondataim mellett. Egyáltalán nem voltam jó író, nagyon nehezen tudtam megfogalmazni, amit szerettem volna, mivel nem volt változatos a szókincsem.
A tanácsom pedig annyi lenne, hogy ne félj belevágni. Mindenki elkezdi valahol. Én is elkezdtem és bár nem vagyok profi, de szerintem rengeteget fejlődtem és javultam. Aki írni szeretne, írjon minél többet. Ez nagyon fontos dolog. A másik, hogy mindemellett olvass sokat.
Valamint szerintem fontos, hogy ha nem is írsz jól, de legalább az írásod külalakja jól nézzen ki. Ne felejtsd el a bekezdéseket mindig beljebb vinni, sorkizártra tenni a szöveget, megfelelően használni a mondat végi írásjeleket, a kötőjeleket. Ez sokat dob egy-egy történeten, hiszen ebből látszik, hogy az író igenis foglalkozik a történetével, és törekszik arra, hogy szép legyen, még ha kezdetben nehéz is.
Továbbá ne félj kérdezni, utána járni dolgoknak. Ha valamiben nem vagy biztos, kérj segítséget egy ismerősödtől, akiről tudod, hogy ért hozzá, és jobb nálad. Sokan elolvastatják mással az írásiakat, mielőtt publikálják, hiszen lehet, hogy te elsiklottál valami felett, legyen akár az csak egy elgépelés is. Nekem is van egy ismerősöm, aki folyton kijavít, ha valamit nem jó, és ez egyáltalán nem baj, hiszen több szem, többet lát.
Egyébként rengeteg olyan anyag van, ami segít az írásban, én például Via Kreatív írás című blogját sokszor elolvastam és nagy hasznát vettem. Ezen kívül ott vannak a helyesírási szótárak is, vagy a szóismétlések elkerülésére a szinonimaszótárak. (Én például a mai napig használom a szinonimaszotar.hu oldalt). Interneten bátran lehet keresgélni, biztosan találtok segítséget.
Szóval a lényeg, hogy ha tényleg szeretsz írni és érdekel is, akkor igenis szánj arra időt, hogy kijavítod a hibáidat és mindig a tökéletességre törekedsz. Sokan vannak, akik csak azért írnak, hogy elismerést kapjanak és istenítsék őket, amit én nem tudok hová tenni és megérteni. Én az írásra úgy tekintek, mint egy gyerekre vagy egy háziállatra; őket sem hanyagolod el, rendszeresen eteted és törődsz velük, hát ugyanúgy a történeteiddel is foglalkozz.
És ami szerintem még fontos, hogy ha valakitől kritikát kapsz, amiben lehúzza a történetedet - nyilván szépen kifejtve, hogy miben hol a hiba, és nem úgy, hogy az egész egy kalap kaki - akkor fogadd meg a tanácsait, és ne úgy reagálj rá, hogy ez hülye, és nem foglalkozol vele. Nem esik jól, ez érthető, de az ember ezekből is tanul. Ha tényleg komolyan veszed az írást, akkor tegyél is meg mindent érte. 

10. Nem túlzottan kapcsolódik az íráshoz, de ki a kedvenc kpop együttesed? Biasod?

Nincs kedvenc együttesem, és biasom se. Természetesen minden bandában van egy kiemelkedő tag, akire jobban figyelek, de nincs kimondott kedvencem. Ha évekkel ezelőtt kérdezik meg, akkor azt mondanám, hogy a Beast, a SHINee és az EXO a top3 listás, de mivel több száz együttest hallgatok, és azokat is szeretem, akiktől csak egy dalt ismerek, így borzasztóan nehéz választani. Egyébként a régebbi bandákat jobban szeretem, sokkal változatosabb és különlegesebb dalaik vannak, mint a mostaniaknak. Nagyon tucatzene lett a kpop, így nehéz olyanokat találni, akik kiemelkedően jók. 

11. Szerepelt a történeteidben már koreai színész is, ebből kifolyólag biztosan nézel koreai drámákat. Milyen sorozatokat nézel mostanság?

Huh... Túl sok sorozatot nézek mostanság. xD Erről írtam már egy posztot egyébként, amit itt olvashattok el, de szeretnék hamarosan újabb bejegyzést is erről. Főként azért, hogy nekem is legyen egy listám arról, miket láttam már - nem mintha nem lenne hatféle erről. XD

Nagyon szeretem mostanában amúgy a bűnügyi sorozatokat, nem csak a koreait, hanem mindenfélét. Szeretem a krimit, a thrillert, a fantasyt, főként egyébként ilyen témájú doramákat nézek. Ha kicsit sok, akkor becsúszik egy-két romantikus. Ezeket tényleg csak akkor nézem meg, ha látom, hogy nagyon felkapott és sokan kedvelik.

12. Mennyire tudod összeegyeztetni az életedet az írással?

Igazság szerint nincs ezzel különösebb gondom. Most, hogy dolgozom, már nyilván nem olyan egyszerű, de szabadnapokon vagy a szabadságaim alatt megpróbálok időt szánni az írásra. Akkor írok, amikor kedvem tartja, de szerencsére sokszor volt, hogy előre dolgoztam. Úgy értem, egy történetet mindig akkor publikáltam, ha már megírtam előre jó néhány részt, és fejben is megvolt, hogy mit akarok, mi lesz a vége. Így ha hosszabb időt kihagytam, akkor is tudtam hol folytatni. Nem mondom, hogy nem voltak válságos időszakaszaim, mert az ugye mindenkinek van, de többnyire próbáltam mindig odafigyelni arra, hogy az olvasóimnak ne kelljen sokat várniuk egy-egy részre.

Nos, ennyi lett volna. Jó érzés volt ezekre a kérdésekre válaszolni, és egy kis összefoglalót tartani magamnak is. Ilyenkor valamiért mindig kedvet kapok az íráshoz, és úgy érzem, sose fogom abbahagyni.

Köszönöm mindenkinek, aki kitöltötte a kérdőívet, köszönöm a kérdéseket is, hogy megválaszolhattam és természetesen köszönöm annak, aki mindezt el is olvasta ^^

Ha gondoljátok, ti is megválaszolhatjátok őket, vagy leírhatjátok nekem, ti hogyan kezdtetek el írni, és miért, miken mentetek keresztül. Ha pedig még mindig akad kérdéseket, ne féljetek feltenni, szívesen válaszolok rájuk. ^^

További szép napot ;)

When dream comes true~

Szép jó estét mindenkinek!^^

A mai nap egy nagyon hosszú napot tudhatok magam mögött, borzasztóan fáradt vagyok, de mindezek ellenére most rettenetesen boldog vagyok és egyszerűen képtelen vagyok aludni. 

A mai nap léptünk fel a tánccsapatommal azon a karácsonyi esten, vagyis évzáró bulin, amit az előző bejegyzésben említettem, és aminek a nevét direkt nem írom le, mert... mert nem tudom. Amúgy is lényegtelen, aki ismer, az tudja, hol volt, aki meg nem... aztán talán magától is rájön, hol voltam.

Mindenesetre... nem tudom szavakba önteni, mit érzek most. Korábban már írtam, hogy milyen érzés volt, amikor tavaly ismét táncolni kezdtem, és az, hogy ennyi idő után ismét színpadra állhattam... ez valami csodálatos érzés volt.

Gyerekként is szerettem fellépni, bár akkoriban nem túlzottan érdekelt a balett, és szívesebben táncoltam volna hip-hopot, de ugye ez akkor nem volt lehetséges, mert nem volt ilyen lehetőség a lakhelyemen. Aztán elkezdtem az általános iskolát, és abbahagytam a táncot, és bár erről szinte sosem meséltem senkinek, a lelkem legmélyén mindig is vonzott a tánc, mindig is efelé húzott a szívem, és tudtam, hogy életem legnagyobb hibája lesz ezt feladni A mai napig úgy gondolom, hogy nekem azon a vonalon kellett volna elindulnom, tánc iskolába kellett volna mennem, mert már az lenyűgözött, ahogy az emberek táncolnak. Imádom a táncos filmeket, egyszerűen boldoggá tesz, valami megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába, ha szóba jön a tánc, vagy másokat látok táncolni, hát még akkor, ha táncolhatok... (mennyi szóismétlés, te jó ég... nézzétek el nekem, nem tudok most fogalmazni az izgalomtól XD). 

Szóval ez életem során mindig bennem volt, gyakran eljátszottam a gondolattal, és a mai napig erre gondolok, hogy talán most profi táncos lehetnék, vagy bármi. De az élet szerint nem erre kellett mennem ezek szerint, és ezért vagyok ott, ahol vagyok, még ha ez nem is tetszik most. Nem bánom, hogy így alakult, mert így is rengeteg csodás élményben volt részem, de ettől függetlenül, hiányzik a tánc az életemből.

Vagyis hiányzott. Mert most már ez is az életem része. Ismét. Még ha nem is olyan szinten, de jelen van, és ez nagyszerű dolog. És a mai fellépés... Nem vagyok jó. Tudom, hogy borzasztó a mozgásom, hogy ez a tizenkét évnyi tánc nélküli élet meg is látszik, és talán sosem leszek olyan jó, mint amilyen lenni szeretnék, de ettől függetlenül szeretem ezt csinálni. Sokat hibáztam a fellépésen is, egyáltalán nem szép a mozgásom, de nem fogom fel negatívumként. Tudom, hogy fejlődhetek még, tudom, hogy lehet jobb, ez egy szórakozás számomra. Barátokkal lenni, a kedvenc dalainkra táncolni... kell, hogy ennél több legyen mindez?

Mindenesetre a színpadon állni, egy körülbelül kétszáz fős tömeg előtt, annyira... annyira nem tudom szavakba önteni, milyen volt. Izgultam, nem is kicsit. Annyira koncentráltam, hogy ne rontsam el a lépéseket, és visszanézve, a többiekhez képest tényleg nagyon rossz, amit műveltem (ez személyes vélemény, mások nem ezt mondták, de hát na XD), de akkor is... annyira jó volt ott állni, és táncolni, és újra és újra fel szeretnék lépni.^^ Aztán a közönség is, ahogy tapsoltak, meg akik ujjongtak nekünk, annyira nagyszerű érzés volt. Nem volt ez olyan véresen komoly fellépés, nyilván nem baj, ha hibázunk, de hosszú idő után ismét színpadra lépni, ráadásul a csapatunknak ez volt az első nyilvános fellépése, és ez annyira wáááh érzés *-*

Alapjáraton a próbák is viccesek voltak, főleg a főpróba, amikor a többi lánnyal ökörködtünk, és próbáltuk komolyan venni az egészet. Megismerkedni velük, és együtt izgulni, és szurkolni a másiknak, és támogatni egymást, tapsolni, megbeszélni, mit hogyan csináljunk... annyira jó érzés volt. Nehezen ismerkedem, de most tök hamar fel tudtam oldódni, és már magában ez a tény nagyon pozitív számomra.

Egyébként vicces volt a fellépés, mert két tánccal mentünk, először a Vixx - Chained uppal, utána a másik csapat következett, nekünk meg volt kemény két percünk magunkra kapni a fehér inget, meg a nadrágtartót a Seventeen - Very nicehoz, mindezt a színpad előtt, oldalt, és mindenki azt nézte, ahogy mi ott szerencsétlenkedünk, és öltöztetjük egymást. Miért írtam ilyen hosszú mondatot? Mindegy... x"D

Szóval... a lényeg, hogy ez tényleg egy jó nap volt, fél 5-re mentünk a helyszínre, és este 9-ig/fél 10-ig ott voltunk. A többi előadást sajnos nem láttam, mert túl sokan voltak bent, meg mi is inkább addig próbáltunk meg beszélgettünk. De kaptunk BTS-es nem tudom mit, meg BTS-es egérpadot, mert... ezt nem tudom, mire fel, de kaptunk. Aztán mind a tizenkét táncos kapott egy harminc ezer forint értékű étkezési utalványt az egyik koreai étterembe (mármint nem fejenként, hanem ezt közösen), mert lehetett szavazni az előadásokra, és elsők lettünk. Úgyhogy majd valamikor el is kell menni enni a többiekkel.

Aztán volt tombola, ott is nyertem egy tízezer értékű utalványt az egyik koreai élelmiszerboltba, plusz az egyik táncos társam kapott egy JYJ CD-t, mert ő szervezte le az egész dolgot, mármint ami a táncosokkal kapcsolatos, ő vágta a zenét, igyekezett egybetartani az összes táncos csapatot, de neki nem kellett a JYJ, csak a CD doboza, így odaadta nekem, mert én meg rákattantam az utóbbi időben a JYJ-ra, főként Jaejoongra^^ 

Uhm... mi volt még? Ah, igen, kifelé menet lehetett húzni egy dobozból cetliket, és ami rá volt írva, azt megkaptad. Kulcstartók, meg hajgumik, meg kézkrémek, ilyen kis apróságok voltak, ha jól láttam. Hát én kihúztam egy hatalmas majmos plüsst, ami iszonyatosan édes és puha *.* Többiek eddig is utáltak, hogy mennyi mindent nyertem, hát még ezután. Aztán mondták nekünk, hogy ne menjünk el, mert kapunk még valamit, úgyhogy fél 10-ig ott voltunk, és kaptunk ingyen kaját. *-* Vagyis volt az előadások után egy fél órás vacsora szünet, ahol dobozokban bibimbapot osztogattak. Na, ebből még maradt, szóval kaptunk hat dobozzal, és pont hatan maradtunk ott, úgyhogy még jobban örültünk *-* 

Huh... mit meséljek még? Tényleg nem tudom leírni, mit érzek most, annyira összevissza vannak a gondolataim. Boldog vagyok, nagyon, borzasztóan örülök, és vissza akarok menni. Van most egy enyhe hiányérzetem, mert olyan rossz, hogy vége lett, de jövőre ismét menni szeretnénk, csak akkor most már előbb nekiállunk próbálni, mert szörnyű volt, hogy körülbelül 4-5 alkalommal találkoztunk, és úgy állítottunk össze mindent. 

Ó, tudom, mit akartam még. Összefutottam néhány ismerősömmel is a helyszínen, és olyan cukik voltak, amikor gratuláltak^^ Találkoztam régebbi csoporttársaimmal, akikkel együtt jártam koreai, akkor a volt koreai tanárom is gratulált és beszéltem vele néhány szót koreaiul, meg a mostani tanárom is ott volt, és jaj... olyan aranyosak voltak, úgy szeretek mindenkit^^ 

Lényegében ennyi, most már tényleg zárom a soraimat, de hogy ennél is jobb legyen a napom... Pont most olvastam, hogy Jaejoong december 30-án visszatér a katonaságból^^ Juhhú, ez ma valahogy mintha az én napom lenne. Kellett ez már, lesz miből erőt merítenem. A következő három napban úgyis tanulnom kell a koreai vizsgámra, szóval szükségem is lesz erre^^

Ah, tényleg befejezem, már csak összevissza írogatok, lassan megyek aludni, csak előtte még hatmilliószor megnézegetem a nyereményeimet^^

Jó éjszakát mindenkinek~

Doramák.

Sziasztok!

Most éppen akadt egy kis szabadidőm, mert otthon vagyok a hosszú hétvége miatt, és mivel a család épp tv-zik, nekem meg írhatnékom támadt, gondoltam pötyögök néhány sort.

Pont a napokban jelezte a facebookom, hogy négy éve volt, hogy elkezdtem koreai sorozatokat nézni, én pedig arra jutottam, hogy erről még úgyse írtam, így itt az ideje.


MIÉRT KEZDTÉL EL KOREAI SOROZATOKAT NÉZNI?

Ha valaki feltenné ezt a kérdést, hirtelen nem tudnék rá válaszolni. Igazság szerint, nem emlékszem, hogy miért is kezdtem el, vagyis nyilván azért, mert imádom Koreát, és érdekel a koreai kultúra, de nem tudom, hogy ki ajánlotta az első sorozatot. Vagyis... mintha valami olyasmi derengene, hogy az egyik nyaralás alatt a barátnőim mutattak egyet, amit éppen ők néztek, néhány hónappal később, 2012 októberében pedig én is végre rászántam magam; leültem a gép elé és azóta menthetetlenül dorama-függő vagyok.
Azt hiszem, de ebben tényleg nem vagyok biztos.

MI VOLT AZ ELSŐ DORAMA, AMIT LÁTTÁL?

Arra viszont már emlékszem, hogy az első doramám a Boys Over Flowers volt és mind a 25 részét végigbőgtem, az elejétől a végéig. Akkoriban eléggé érzékeny lelkű voltam - most is, csak az évek alatt azért már megerősödtem -, így nem csodálkozom ezen. Alapjáraton a koreai sorozatok az érzelmeidre hatnak, és lehetetlen nem sírni egy-egy jeleneten.
A Boys Over Flowers a mai napig az egyik kedvencem, remek színészekkel (lásd: Lee Minho, Kim Hyun Joong, Kim Bom stb.) és rengeteg jó zenével, ráadásul ez a leghosszabb koreai sorozat, amit valaha láttam eddig.

MIÉRT NÉZEL KOREAI SOROZATOKAT?

Mindamellett, hogy a legtöbb színész borzasztóan jóképű, szívdöglesztő és még ha bunkó is, akkor se mondanék nekik nemet?
Bármennyire is hihetetlen, nem csak a pasik miatt nézem őket. Ez a kérdés is rengetegszer fogalmazódott már meg bennem, hogy miért is kötnek le ennyire, holott pontosan tudom, hogy ezek a sorozatok nem a színtiszta valóságot mutatják, hogy sok minden megjátszott bennük, és olyanok mint egy képzelt világ, ahol a sok rossz ellenére a végén minden jóra fordul és a főszereplők mindig boldogok.

Azt hiszem, talán pont ez az, ami annyira tetszik bennük. Szeretek elmenekülni arra a pár órára egy képzelt világba, elmenekülni a való élet elől, ahol minden olyan nyomasztó, kegyetlen, megbízhatatlan, és magányos. Elrepítenek egy másik világba, egy tökéletes világba, ami tudom, hogy nem létezik, de ez egy fárasztó és hosszú nap után kellőképpen kikapcsol és felvidít, vagy éppen segít abban, hogy kisírjam magam, amikor szomorú vagyok. Ez talán őrültségnek hangzik, de úgy gondolom, időnként jó, ha az ember elengedi magát, és el tud rugaszkodni a való élettől.
Szeretem őket, mert annak ellenére, hogy időnként túlontúl csöpögős is egy-egy szerelmi szál - mert időnként tényleg túlzásokba esnek -, akkor is a szerelem egy csodálatos érzés, gyönyörűen van ábrázolva, és irigylésre méltóak, amitől az embernek folyton az az érzése támad, hogy ilyen miért nincs a valóságban? Mert nincs. A mai világban olyan ritka az, amikor két ember feltétel nélkül szereti egymást, nem csalják meg egymást, meg sem fordul a fejükben, hogy másokkal flörtöljenek, és nem a testiségre mennem, hanem az érzelmekre; amikor valakit nem a külsője miatt szeretsz, hanem a belső énje miatt, azért, aki, és akivé válsz mellette, és tényleg képes vagy egy életen át szeretni. Most tényleg, hány ilyen szerelmi kapcsolat létezik?
Ez túl tökéletes, túlságosan olyan, mint egy tündérmese, és persze, hogy nem létezik ilyen, de akkor is jó érzés beleképzelni magunkat a színészek helyébe, és arra a pár órára, de egészen más szemmel látod a világot.

Persze ez csak egy példa volt, mert szerelem szinte minden koreai sorozatban jelen van, az egyikben túl sok is, míg a másikban épphogy csak érintőlegesen, attól függően, hogy a műfaja például romantikus dráma vagy éppen egy akciófilm.
A legtöbb sorozatban jelen van a szerelem, a romantika, a dráma, rengeteg sírás, idegesítő és féltékenykedő, öntelt lánykák, vagy éppen érzéketlen és tapintatlan, ám jóképű és gazdag fiúkák; szülők, akik sose hagyják, hogy a gyerekeik boldogok legyenek szívük választottjával, és mindent megtesznek, hogy tönkretegyék őket, de végül úgyis veszítenek, és végezetül minden happy end lesz, mindez természetesen nagyszerű, bölcs és elgondolkodtató monológokkal megfűszerezve. Ezek mondjuk főként a tiniknek való sorozatokban vannak, nyilván, amiben nem gyerekek, hanem felnőtt, dolgozó emberek a főszereplők, már más adja a bonyodalmat, de mint írtam, ez csak egy példa volt. (Abba most nem megyek bele, hogy a képi világ, a helyszínek mennyire gyönyörűek, amik szintén adnak egy pluszt a doramáknak, és amik miatt csak még jobban imádom nézni őket, mert ódákat tudnék azokról is zengeni).
Bármilyen sorozatot is nézel, azok érzelmileg totálisan felráznak, egy-egy részen képes vagyok sírni, nevetni, gyűlölni és idegeskedni. Képes vagyok együtt sírni, nevetni a szereplőkkel, ha kell, utálom azokat, akiket ők utálnak, máskor meg fogom a fejem, hogy mit miért úgy tesznek, ahogy, holott a legostobább dolog azt tenni, amit tesznek.

A sok rossz és megpróbáltatás ellenére is mindenki megkapja a boldogságát, de természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne lenne meg a saját véleményem, és ne kapnék hülyét egyes szereplők viselkedésétől.
Mert annak ellenére, hogy szeretek egy doramát, nem mindig értek egyet velük, és a benne lévő történésekkel, de szeretek elgondolkozni, hogy én a helyükben mit hogyan csináltam volna, és hogy azoknak esetleg milyen kimenetele lenne. Néha engem is kikészít ez a túl sok romantikus jelenet és naiv viselkedés, időnként én is a falnak tudnék menni és dühömben lecsapom a laptopon tetejét, de ez a koreai doramák sajátossága, ez hozzá tartozik a kultúrájukhoz, és amikor az ember már túl van jó néhány sorozaton, ezeket már fel sem veszi.

És igazság szerint még kilométer hosszan tudnám sorolni, miért szeretem, esetleg miért nem a koreai sorozatokat, de azt hiszem, kicsit már eltértem az eredeti kérdéstől. Mindegyikben vannak jó jelenetek, amik megragadnak, de persze vannak idegesítő és érthetetlen részei is, amiktől csak felidegesítem magam. 

Rengeteg koreai sorozat létezik, sikeresek és kiemelkedően jók, vagy éppen gyengébben és ismeretlenek. Az se mindegy, hogy milyen témában, műfajban nézed őket, de biztosan találna mindenki kedvére valót.
Ami számomra egyébként még egy hatalmas nagy pozitívum, hogy ezek a sorozatok mindössze egy évadosak, többnyire 16-20 részesek, így hamar ki lehet őket végezni, és nem kell éveket várni a folytatásokra.


MIT GONDOLNAK AZ ISMERŐSEID A DORAMÁK IRÁNTI "MÁNIÁDRÓL"?

Ez megoszló. Akik szintúgy rajonganak a keleti kultúrákért, mint én, azoknak nem kell magyarázkodnom, teljesen megértenek, sőt! Vannak, akik még engem is leköröznek, ha sorozatokról van szó.
Aztán vannak olyanok, akik nem is tudják rólam, hogy szeretem a koreai kultúrát, és hogy ilyeneket nézek, mások viszont állítják, hogy megszállott vagyok, és túlzásba esem. Ez természetesen nem igaz, mert egyrészt meg tudom különböztetni a valóságot a doramáktól, nem keverem össze a kettőt, és egészen csak addig vagyok elrugaszkodva a valóságtól, amíg elindítom a lejátszót. Amint a végére érek, én le is zárok ott mindent magamban, és visszatérek a való életbe.
Másrészt szerintük ebből áll az életem, hogy reggeltől estig sorozatokat nézek, és csak ez köt le, amit nem tudom, honnan vesznek, mert képes vagyok hetekig meglenni doramák nélkül, nem leszek idegbeteg, ha csak napokkal később tudom megnézni a folytatást, és amúgy is... Doramákat nézni főként estefelé szoktam, hajnalokba nyúlóan, amikor már nincs más dolgom. Oké, aláírom, ha beteg vagyok, akkor ezzel kötöm le magam, vagy ha akad egy szabadnapom, egy hétvégém, akkor képes vagyok egy nap alatt kivégezni egy sorozatot, de ez ritkán fordul elő. Nekem ez egy hobbi, mások könyvet olvasnak vagy festegetnek szabadidejükben, én sorozatot nézek. Hol itt a probléma?
Természetesen a legtöbben nem azon vannak fennakadva, hogy hú, sorozat, ez beteges, hanem, hogy koreai. Ha mondjuk NCIS-t vagy valami mást néznék, azért nem szólnának, de hogy koreai... Ezt valahogy a közvetlen környezetem évek elteltével se képes bevenni és megérteni, én pedig eljutottam arra a szintre, hogy hidegen hagynak, és nem magyarázkodok. Aki ezt nem érti meg és nem fogadja el, hát így járt.


TOP 10 DORAMA?

Ha már szó esett a sorozatokról, akkor itt van az én top 10-es listám, amit megpróbáltam összeszedni magamban, miközben ezt a bejegyzést írtam. A sorrendet ne vegyétek figyelembe, nem tudom eldönteni, melyiket hányadik helyre írjam, de talán az első három hely az, ami biztos.

1. It's okay, that's love
2. Descendants of the Sun
3. My girlfriend is a gumiho
4. Secret Garden
5. You came from the star
6. Kill me, heal me
7. Master's sun
8. City Hunter
9. Entertainer
10. +1. Dream high 1-2

Nos, ha ajánlanom kellene sorozatokat valakinek, én főként ezeket mondanám. Ez egy elég vegyes lista, a drámáktól kezdve egészen az iskolai témájú, a zenei vagy a természetfeletti világot megragadó filmekig minden van. 

VOLT OLYAN SOROZAT, AMI NEM TETSZETT ÉS ABBAHAGYTAD?

Bármilyen meglepő, de volt, kettő is. Az egyik a Coffee Prince. Függetlenül attól, hogy ez egy híres dorama, és nem egy új darab (2007-es, ha jól tudom), nagyon sokan szeretik, és odavannak érte, de én tényleg nem bírtam végignézni, és a tizedik rész után abbahagytam.
Nekem nagyon vontatott volt az egész, ugyanaz ismétlődött le minden részben, egyszerűen nagyon nem bírtam élvezni. Alapjáraton megőrülök azoktól a sorozatoktól, amiben a lány valamiért arra kényszerül, hogy fiúnak játssza el magát, fiúként viselkedjen és öltözködjön, és nem értem, hogy ezt hogy nem veszi észre soha senki? Ilyen nincs, ilyen egyszerűen nem létezik! Főleg akkor, amikor a szereplőt nem sikerül annyira átalakítani, hogy tényleg fiúnak nézzen ki, mert a legtöbb esetben megoldják azzal, hogy kap egy parókát, és lenyomják a melleit, de könyörgöm, ettől még nem lesz pasi! Se a járása, se a viselkedése, se a hangja, se semmije. Oké, oké, tudom, ez egy sorozat, de akkor is! Ha már ilyen szerepet alakít, akkor rendesen csinálják meg a karakterét, mert az én szememben ez nem hiteles, és ettől tényleg kikészülök.
Lehet, egyébként, hogy máskor majd még befejezem, ha egyszer rászánom magam, de ezután a dorama után hosszú hónapokig képtelen voltam ránézni a koreai sorozatokra.
A másik ilyen a Pasta. Ezt szimplán azért hagytam abba, mert elfogyott a magyar felirat hozzá, és leszinkronizálták, én meg nem vagyok hajlandó megnézni a szinkronos sorozatokat, mert borzasztónak tartom őket. De majd egyszer biztosan megnézem, mert szeretem benne a színészeket, és érdekel a sorozat vége. ^^


MENNYI DORAMÁT NÉZTÉL EDDIG?

Hehe... Rengeteget. Több, mint harmincat, de leírom őket, és a végén összeszámolom. Egyébként ezeket ajánlani tudom, érdemes megnézni őket, mindig gondosan utána járok, mielőtt nekiállok valamelyiknek. Vigyázat, elég hosszú a lista:

1. Love Rain
2. I hear your voice
3. You're beautiful
4. Playful kiss
5. My unfortunate boyfriend
6. Orange marmalade
7. Boys over Flowers
8. To te beautiful you
9. Monstar
10. School 2013
11. School 2015
12. Moorim School
13. Kpop extreme survival
14. Heartstrings
15. Shut up flower boy band
16. Flower boy next door
17. Flower boy ramyun shop
18. Modern farmer
19. Please, come back Mister
20. Doctor stranger
21. Yong Pal
22. The Heirs
23. The girl, who sees smell
24. Hyde, Jekyll, me
25. Bad guys

Azt hiszem, nem hagytam ki egyet sem, és ha jól számoltam, akkor a négy év alatt eddig összesen mindössze 36 doramát végeztem ki (plusz ugye két fél sorozat, a Pasta és a Coffe Prince, tehát igazából 38 lenne). És ezek csak a koreai sorozatok. A koreai filmeket, és műsorokat még nem is vettem hozzá. Sőt, emellett jó néhány amerikai sorozatot is láttam, mint például a Trónok harca, vagy a Vámpírnaplók. Ilyenkor úgy tűnik, mintha sok szabadidőm lenne, pedig csak hajnalokba nyúlóan nézem őket, mint ahogy említettem.

KEDVENC DORAMA OST, AMIKET SZÍVESEN HALLGATSZ?

Abból is van egy pár. A Boys Over Flowers, az Entertainer, a Descendants of the Sun vagy a My Girlfriend is a Gumiho OST-jait például egytől egyig imádom, és csak ajánlani tudom. Talán ez a négy sorozat az, amiknek az összes dalát imádom, a többiből mindig csak néhány szám tetszett. De íme néhány, hogy ne csak a levegőbe beszéljek.

Chen (EXO) - Best Luck (It's okay that's love) 

Chen ft. Punch - Everytime (Descendants of the Sun)

K.will - Talk love (Descendants of the Sun)

Kang Min Hyuk (CN Blue) - I see you (Entertainer)

Jo Bok Rae - You can cry (Entertainer)

Jung Yong Hwa (CN Blue) - Because I miss you (Heartstrings)

Jung Yong Hwa - You've fallen for me (Heartstrings)

Lee Seung Ki - Losing my mind ((My girlfriend is a Gumiho)

Kim Gun Mo - Oh lala (My girlfriend is a Gumiho)

SS501 - Because I'm stupid (Boys Over Flowers)

Yanghwajin - It's alright (City Hunter)

Jonghyun (SHINee) - So goodybe (City Hunter)

Jang Jae Jin ft. NaShow - Auditory Hallucination (Kill me Heal me)

Jang Geun Suk - Love Rain (Love Rain)

Kim Bo Kyung - Don't think you're alone (School 2013)

Yoonmirae - Touch love (Master's Sun)

Uhm... Azt hiszem, itt az ideje, hogy befejezzem a pötyögést, mert ez jóval hosszabbra sikeredett, mint terveztem, és félek, ha tovább folytatom, mindenkit elüldözök. Pedig annyi jó dalt, és annyi mindent tudnék még írni.... :D

Nektek van kedvenc doramátok? Mióta néztek koreai sorozatokat, hogyan kezdődött el nálatok ez az imádat? Mit gondolnak erről az ismerőseitek? Mennyi doramát néztetek eddig, és volt olyan, ami különösen tetszett, vagy éppen nem bírtátok megnézni? Kedvenc OST-ok? Esetleg milyen doramát tudtok ajánlani, amit érdemes megnézni?

Ha van kedvetek ezekre válaszolni, na meg ha egyáltalán valaki képes volt mindezt elolvasni, akkor szíves örömest fogadok mindenféle visszajelzést. ^^

Én pedig most elvonulok aludni, mert már vagy három órája ezt a bejegyzést írom, és elfáradtam. xD

Jó éjszakát^^

Kpop karrierépítős szerepjáték.

Sziasztok!

Minden egyes bejegyzésíráskor megígérem magamnak, hogy gyakrabban fogok írni, de valahogy sosem jutok el addig, hogy tényleg leüljek a gép elé és pötyögjek néhány sort. Annyi mondandóm lenne, de most mégis azt érzem, hogy nem tudok miről mesélni. Mindegy, elkezdem valahol, aztán majd csak eszembe jutnak a dolgok.^^

Ühm... szeptember végén voltam megint Nipponon, ami ismét fergetegesre sikeredett. Komolyan, nem is értem, miért hagytam ki az eddigi bulikat, és miért nem mentem korábban. Oké, igazság szerint nem volt meg a társaság hozzá, akikkel szívesen elmentem volna, de most táncostársaimmal nagyon egymásra találtunk, és velük jól tudom érezni magam. Olyan jó érzés a kedvenc dalaidra táncolni, és közben ökörködni a barátaiddal, baromira ki tud kapcsolni. Mondjuk az már nem volt kellemes, amikor hajnali 4-kor elindultunk hazafelé, és vagy egy órát sétáltunk, mire olyan helyet találtunk, ahol közlekedett busz vagy villamos. Ezt leszámítva tényleg nagyon jó este volt, és biztosan menni fogok mér, főleg azért is, mert mindig összefutok rég nem látott ismerősökkel.^^

Ó, ha már tánc... akkor meséltem, hogy ellopták az irataimat? Még valamikor szeptember elején történt, hogy bent próbáltunk a táncteremben a lányokkal, és addig jött egy ürge, szépen besétált az öltözőbe és meglógott néhányunk pénztárcájával. Marhára örültem, mert benne volt az összes iratom, és nem kevés készpénz. Jó hosszú esténk volt aznap, mert ki kellett hívni a rendőrséget, ráadásul az utána lévő napokban tanúvallomást is kellett tenni, de természetesen mivel Magyarországról van szó, ez sem volt olyan egyszerű, vagy háromszor mentem vissza, mire végre tudtak fogadni. Azt már meg se említem, hogy a csávót azóta sem találták meg, pedig még volt kamerafelvételünk is róla, sőt, a rendőrök ismerték a tettest, azt mondták, ők látták már... Szerintem nem is keresték, bár tény, hogy egy lopás miatt nem fognak nagy felhajtást csinálni. Mindenesetre a többiek iratai előkerültek egy másfél héttel később, csak az enyém nem, úgyhogy szépen mindent meg kellett csináltatni... -.- Néha tényleg azt érzem, hogy engem nem szeretnek odafent, főleg az elmúlt időszakban.

Erre egy újabb ok, hogy ma hazajöttem, hosszabb idő után, és akkor kaptam a hírt, hogy elpusztult a legidősebb cicám. =( Annyira hiányzik, és tudom, hogy nagyon idős volt, és várható volt, hogy bármikor meghalhat, de akkor is rossz volt erre hazajönni. 14 és fél évig az életem része volt, egész gyerekkoromban jelen volt, és még most is emlékszem, mennyiszer aludt az ölemben, hogy mennyit játszottam vele, mennyi bolond pillanata volt, és hogy mennyiszer fordult elő, hogy amikor sírtam, ő dorombolva megjelent a szobámba, és hozzám bújt. Tudom, a macska csak egy macska, de nekem több volt egy háziállatnál, szinte családtagként tekintettem rá, hisz az a 14 és fél és az tényleg borzasztóan sok idő. Nagyon hiányzik a drágám, és még elbúcsúzni se tudtam tőle, habár ha azt vesszük, mindig, mikor láttam, az felért egy búcsúval is - már csak azért is, mert nagyon keveset járt haza ő is, meg én is. T_T Olyan kis bolond volt, remélem, hogy sok szeretetet kapott tőlünk, és megkapta azt a törődést, amire szüksége volt.

Nyugodj békében, Cirmi =( <3

És akkor végre elérkeztünk a címadó sztorihoz is. Vagy ezt hogy mondják? Nem tudom, de túl késő van és nem tudok gondolkodni, bocsi.

Egy nagyon kedves ismerősömmel megnyitottunk a saját honlapunkat, ami kpop szerepjátékkal és karrierépítéssel foglalkozik. Meséltem nektek korábban egy másik oldalról, ami szintén ilyen volt, és ahol sokáig én is játszottam, majd később admin lettem.

Nos... történt egy s más, ami miatt engem és ezt az ismerősömet töröltek. A mai napig nem értem, miért. Ismerősöm nevében nem nyilatkozhatok, bár tény, hogy az ő törlése is jogtalan volt, tekintve, hogyha meg is szegett szabályt, az azért volt, mert néhányan tettek azért, hogy úgy viselkedjen, ahogy. Ismerem őt, és a karakterét is, nem csinál semmit se indokolatlanul, és ha már őt törölték, akkor még jópár embert is lehetett volna ennyi erővel. Mindegy, ebbe nem megyek bele, az ő helyzetét én nem láthatom tisztán, de az elmondása alapján őt se figyelmeztették, csak maximum rajtam keresztül.

Ami engem illet... én szimplán azért lettem törölve, mert ismerem az illetőt. Megkaptam azt, hogy attól féltek, kárt teszek az oldalban, ezért töröltek, amit nem tudom, honnan vettek, mert nem vagyok hülye, ha kárt teszek a játékban, akkor minden ott lévő emberrel is kiszúrok, én pedig pont nem az az ember vagyok, aki bárkivel is rosszat tenne. Aztán megkaptam azt, hogy többször figyelmeztettek engem is, meg gond volt velem is, és oda kellett volna figyelnem a többi játékosra, sőt, azt is mondták, hogy érkezett rám panasz.

Na már most. Egyfelől nem ülök 0-24-ben a gép előtt, és nem követem mások beszélgetéseit, szóval fogalmam sem volt, hogy valakinek van velem gondja. Másfelől, ha probléma van velem, akkor gondolom szól az illető nekem privát üzenetben, ez lenne a megoldás, nem? Harmadrészt, ha nem szól az illető, csak az adminnak, az admin köteles nekem szólni, hogy baj van velem, és akkor tudok változtatni. Negyedrészt pedig: ez egy játék, mi építjük fel a karaktereinket. Mi közük hozzá, hogyan viselkedek? Ha mindenkinek beszóltam volna, és sértegettem volna őket, azt mondom, oké, jogosan szólnak be érte, de az én karakterem soha senkit egy szóval nem bántott, szándékosan legalábbis sosem. Ellenben az én karakteremet páran eléggé leszólták, mégsem tettem semmit, nem rinyáltam, pedig ennyi erővel azokat a karaktereket is törölhették volna.

Nos... én nem kaptam egy üzenetet se senkitől, az admin sem szólt nekem, soha senki nem mondta egy szóval se, hogy baj van velem, így nem tudtam javítani a karakterem viselkedésén, nem kaptam semmiféle esélyt, ebből kifolyólag igazságtalannak tartom, ami velem történt. Amikor pedig megkérdeztem, milyen panasz érkezett rám (ki is emeltem, hogy engem nem érdekel, kitől, csak tudni akarom, mi volt a probléma), akkor meg azt kaptam meg, hogy jobb, ha nem tudom. Most ez mi? De úgy őszintén. Mi az, hogy nincs jogom tudni? Ember, nem tudom, mi a baj, de kidobnak a játékból. Ez vicc. Ebből látszik, hogy nem volt semmi probléma velem, csak szimplán nem bírták elviselni, hogy az ismerősöm - aki a játékban a férjem - "felesége" vagyok. 

Mindehhez hozzátenném azt is, hogy amikor mindez történt, én nem is voltam gépközelben, mert pont akkor volt nálam tesóm és vele voltam két napig, szóval gyakorlatilag mindez a hátam mögött történt, és én csak arra értem vissza, hogy ki vagyok törölve.

Ami még szebb az egészben, hogy ezután fel akartam venni az illetékes adminnal a kapcsolatot, de ő tiltott engem faceról, így még csak meg sem tudtam eleinte kérdezni, hogy mi ez az egész.

Mindezek után írtam egy szép kis üzenetet az oldalra, illetve nagyjából leírtam ugyanezt, amit most, mindenféle bántó szavak nélkül, közben ismerősöm is felsorolt egy csomó jogszabályt, hogyha ő megsértett valakit, akkor ennyiből őt is elég sok sérelem érte a játékon belül, és ezeket ugye alá is támasztotta azokkal a bizonyos jogszabályokkal. És mi történt ezek után? Törölték az egész bejegyzést, hogy a többi játékos még véletlenül se tudja meg, mi is zajlik a színfalak mögött. Ez pedig nem azt jelenti, hogy nem akartak másokat is belekeverni, ez annak a jele, hogy tudják, nincs igazuk, hibáztak, és ezt nem merik felvállalni.

Azt már meg sem említem, hogy elköszönni sem tudtunk az ottani barátainktól (mivel név nélkül játszunk, nem mindenki vállalja fel magát), ami olyan, mintha ők megtiltanák, hogy kivel álljak szóba, pedig semmi közük hozzá. Ezután végül elváltak útjaink, és mi létrehoztuk a saját kis birodalmunkat.

Közben nem sokkal később megkaptuk azt is, hogy másoljuk az oldalukat, holott az illetékes személy mondta nekem, hogy a mi magánügyünk, hogy csinálunk-e saját oldalt, hisz rengeteg szerepjátékos oldal van. Aztán ekkor meg már azt mondta, hogy ő elmondta nekem, mi volt velem a probléma, és hogy kaptunk volna esélyt arra, hogy elköszönjünk az ottaniaktól.

Hagyjuk már, ha így lett volna, nem töröl kapásból a játékból, és nem tilt le, hogy ne tudjak vele beszélni. Természetesen bocsánatot se kaptunk mindezek után, de őszintén: nem is várom most már el. A ma világban amúgy se ismeri el senki, ha hibázik, a bocsánatkérés pedig luxus, úgyhogy nem különösebben érdekel. 

Mi pontot tettünk ennek a végére, azóta fel sem mentünk az oldalra, és nem is szándékozunk visszamenni. Az utóbbi időkben amúgy is eléggé szétesett az az oldal, nagy a klikkesedés, és korlátozva van minden, elég sötét és depressziós lett, és nem is éreztük jól magunkat.

Úgyhogy... amit ebből ki akartam hozni, hogy megvan a saját játékunk, saját szabályokkal, ötletekkel, és még megannyi újdonsággal. Megtapasztaltunk azon az oldalon egy csomó mindent, sokat tanultunk az ottani hibákból, így most tudunk javítani, hogy nálunk ezek ne forduljanak elő.

Egyébként a honlapunk címe: KPOP-ROLEPLAY.LAPUNK.HU 

Kicsit sajnálom, hogy csak így el kellett hagynunk azt az oldalt, de másfelől meg örülök, mert van egy sajátom, és ha nem is vagyunk olyan sokan, de szeretem ezt a közösséget, imádok honlapot szerkeszteni, kreatív lenni, újabb és újabb ötletekkel előállni. ^^

Nem tudom, ki olvassa ezt a bejegyzést, nem tudom, ki téved ide, de mindenkit sok szeretettel várunk!^^

És végezetül.... mást nem akarok mesélni, inkább csak mutatnék pár dalt, amiket az utóbbi időben nagyon megszerettem.

Csak mert egy igazán pörgős és imádni való dal, aminek tudom a koreográfiáját *-*

Eleinte nem tetszett ez a szám, de aztán a youtube folyton ezt adta le, és megszerettem. Bevallom, a klipet azóta se néztem meg xD

Nem vagyok híve azoknak a bandáknak, akiknek a tagjai ilyen fiatalok, és őszintén, nekem ez a klip is túl sok. Nagyon is. Túl cuki és túl rózsaszín, és ez nem illik a pasikhoz. De én felnőtt ember vagyok, ők pedig gyerekek és ez a koreai kultúra. Ettől függetlenül a dalért élek-halok, nagyon vidám, és mindig mosolyt csal az arcomra.^^

Ennyi lettem volna, most fáradt vagyok, úgyhogy megyek aludni.

Sziasztok, jó éjszakát, és remélem, legközelebb most már sikerül hamarabb jelentkeznem.^^

Mindenféle.

Sziasztok!

Ismét eltelt egy hónap, én pedig csak most jelentkezem. Sok minden történt velem ebben az egy hónapban, jó is és rossz is egyaránt. 

Ami számomra az egyik legfontosabb, hogy életemben először végre el tudtam menni Nippon Groovera júliusban, és borzasztóan jól éreztem magam. Nagyot buliztunk barátnőimmel, jó érzés volt végre olyan dalokra táncolni is, amiket imádok, és hosszú idő után úgy éreztem, végre ki tudtam kapcsolódni arra a néhány órára. Ráadásul összefutottam több régebbi ismerősömmel, barátnőmmel is, akiket ezer éve nem láttam, és az is nagyszerű érzés volt. Az biztos, hogy innentől kezdve minden Nipponra menni fogunk, kár lenne kihagyni, tényleg nagyszerű volt.^^

A másik hír, ami igazából engem érint, hogy néhány táncos társammal megalapítottuk a saját lány bandánkat. Még nem tudom, mi lesz, mekkora sikerünk lesz, és hasonlók, de jókat táncolunk minden alkalommal, és nagyon jó barátok lettünk - nem mintha, az elmúlt másfél évben nem így lett volna. Vagyis a társaság egyik felét már ismerem több, mint egy éve, de a többiek csak az elmúlt hónapokban csatlakoztak hozzánk, és rövid időn belül megszerettük egymást. Ez jó érzés, mert amúgy én elég nehezen barátkozom, és nyílok meg mások előtt, de velük más, előttük az első pillanattól fogva nem feszengek és önmagamat tudom adni.^^ Szeretek velük bubuteázni járni, vagy éppen koktélozni menni, szeretek velük ökörködni táncon és komolytalankodni, egyszerűen csak szeretem velük jól érezni magam. Remélem, sokáig jó barátok maradunk, hiányzott már egy ilyen kisebb társaság az életemből. *-*

Hümm. Mi van még? Ó, igen. Biztosan sokan hallottatok, hogy jön a Block B Magyarországra. Nem tudom, mikor lesz a koncert, nem tudom, mennyibe fog fájni a jegy, de tutira menni fogok. Kihagytam a VIXX és a Boys Republic koncertet is, amiket utólag nagyon bánok, mert utólag szerettem meg őket nagyon. Ellenben a Block B-t imádom már egy ideje, és ha ezt is kihagyom, én tuti depressziós leszek. Úgyis olyan ritkán jönnek hazánkba kpop bandák, minden ilyen alkalmat ki kell használni. :D

Aztán... a héten jöttem haza egy nyaralásból, vagyis igazából otthon voltam vidéken, de legjobb barátnőm, a barátja, és barátnőm anyukája lejöttek hozzánk pár napra, és végülis így egy nyaralás volt. Nagyon sokat sétáltunk és rengeteg filmet megnéztünk, és annyira jó érzés volt végre találkozni velük. Tudom, hogy áprilisban találkoztam velük legutoljára, ami nem is olyan rég volt, azonban fogalmam sincs, mikor fogjuk legközelebb látni egymást. =( Mindenesetre ez a pár nap is felüdülés volt és azért jó is volt kicsit otthon lenni, látni a macskáimat, meg a kutyámat és természetesen a Balatont is. Még ha nem is volt olyan jó idő, akkor is megérte. A legjobb pillanat mégis az volt, amikor összefutottunk egy közös barátnőnkkel, akit szintén tavaly nyáron láttam utoljára és waah *-* Hiányoznak a régi barátnőim, akikkel minden nyáron közösen mentünk nyaralni, akikkel annyi idiótaságot összehordtunk, és akikkel napi szinten tartottuk a kapcsolatot, hiányoznak azok az idők, amikor az volt a legnagyobb problémánk, hogy debugos lett a fórum.xD Ah, annyira hihetetlen, hogy ilyen hamar felnőttünk. Nem tűnt fel, csak így visszagondolva látszódik, mennyire gyorsan telik is az idő. Az elmúlt évek kész kínszenvedések voltak, és annyira hosszúnak és fáradságosnak tűnik, de ha visszatekintek, szinte minden csak egy pillanat. Olyan hihetetlen ez, nem?

Nem is tudom, van-e még valami, amiről mesélni szerettem volna. Voltam Margitszigeten, életemben először kint voltam ott éjfél után is, és bár csillaghullást nem láttunk, de annál viccesebb és érdekes este volt. :D Meséltem régebben még, hogy van egy kpopos karrierépítős játék, amiből most szerepjátékos oldal lett. Na, hát néhány lány úgy gondolta, nem ártana újrakezdeni az oldalt, vagy legalábbis visszacsinálni, ha már az eredeti adminok köszönés nélkül leléptek és csak úgy itt hagytak mindenkit. Csatlakoztam az admin gárdához, szóval most négyen kezelésbe vettük az oldalt, és szerencsére nagyjából felélesztettük, úgyhogy végre működik.^^ Tökre örülök neki, kár lett volna ennyiben hagyni, ha már ilyenből egyetlen egy oldal létezik. :)

Szóval most viszonylag jó napjaim voltak, és ezek az apró dolgok tartják bennem a lelket, ez az, ami erőt ad a létezéshez, habár az életem ettől függetlenül ugyanúgy csak áll, nem mozdul, és ami folyton csak fojtogat. Közben minden oldalról érkezik rám a nyomás, meg akarják mondani, ki legyek, mit csináljak, irányítani akarnak, én pedig egyedül küzdök minden ellen, és nem tudom megtenni a szükséges lépéseket azért, hogy ne tapossanak el. Mindegy, nem panaszkodom, nem akarok rossz dolgokat említeni, most csak a jó van és erre akarok figyelni^^

Mielőtt elköszönnék, megint itt hagyok már fantasztikus számot, amit szerintem sokan hallottatok már, de ha még nem, hallgassátok meg, mert kár lenne kihagyni. 

Ez egy hatalmas kedvencem jelenleg, habár bevallom, kellett jópár nap, mire megszerettem. A VIXX amúgy is a kedvenc együttesemmé nőtte ki magát a hónapban, ezért is sajnálom, hogy nem voltam ott a tavalyi koncertjükön =( De ez a szám fantasztikus, vagy ha az nem is tetszik, mindenképp nézzétek meg hozzá a dance practice videót. Annyira mocskosul jó a koreográfiája! Én nem is értem, hogyan tudnak ilyen elképesztően táncolni! Kikészítenek! Azok a finom és apró mozdulatok, én nem tudom, hogy képesek erre. Tuti, hogy nem emberek. :D

Ezzel a dalukkal én is megnyertem a lottót, azt hiszem. Kicsit féltem ettől a daltól, hogy nem fog tetszeni, mert az elmúlt időszakban nem követtem a fiúkat, és elsőre nem is tetszett ez a gépesített hangzás, végül mégis nagyon magával ragadott. D.O feje mindent visz, na meg az elmaradhatatlan pulykaviadal x"D Egyébként nagyon sokat mondó a dalszövege, engem főként az fogott meg ennyire. Ó, mielőtt elfelejtem, remélem, a Monster című számukat is ismeritek, mert ha nem, azzal súlyos hibát követtek el. =D

 Nem akartam ezt a dalt megosztani, mert az első pillanattól kezdve nem szimpatikus ez az újonnan debütált banda, de a fenébe is, ez a daluk baromira megfogott. Utáltam az elején, elég erőltetettnek tűnik, és az egész bandán látszik, hogy 2ne1 utánzat, de akkor is... ez a dal nagyon belemászott a fülembe, és el kell ismernem, hogy tényleg nem olyan rossz. ;) Remélem, Nipponon adni fogják, mert partizni nagyon lehet rá.

 És itt van CL, akit szerintem mindenki ismer, és tudjuk, mennyire különc csajszi, és pont emiatt különleges számomra. Ha valaki, akkor ő egy egyedi énekes. Tudom, hogy ezzel a dallal debütált Amerikában, látszik is a dalon a hatása, de én nem örülök, hogy most nagyon tolja ezt a stílust. Az előző dalát, a Hello bitchest egyenesen utálom, de ez a szám szerintem nagyon jóra sikeredett. A klip nem tetszik, de a dal nagyon jó, és CL hangjáért pedig egyenesen oda meg vissza vagyok.^^

És akkor most köszönök el véglegesen. Vigyázzatok magatokra, legyetek nagyon boldogok, használjátok ki az elétek kerülő lehetőségeket, én pedig igyekszem mielőbb jelentkezni! (=^.^=)

 

Summer, hot hot summer~

Sziasztok!

Megint nem jelentkeztem már egy ideje, és őszintén, még most sincs nagyon miről írnom. Megkaptam a magyar emelt érettségimet, ami sikerült, bár nem sokkal, de lecsúsztam a plusz 50 pontról, így elég nagy valószínű, hogy nem fognak felvenni egyetemre. Én legalábbis nem sok reményt fűzök hozzá, hiába mondják nekem, hogy még bekerülhetek. Ennek egyáltalán nem örülök, és baromira elkeserít, mert tényleg nagyon szeretnék tovább tanulni, főleg kínai nyelvet (vagy a koreait, bár azt ugye tanulom), de hát... ha nem, nem. Eléggé magam alá kerültem emiatt, még ha nem is mutatom ki, és szerintem ez sokáig bántani is fog, de... ez van. Marad a munka, bár arról sincs még fogalmam, hol fogok dolgozni.

Nemrégiben három hetet töltöttem otthon, mert... miért ne? Igazából segítenem kellett otthon a költözésben, meg gondoltam a vizsgák után kikapcsolódok, meg amúgy is jöttek a barátaim hozzánk egy négy napos házibulira, ami nagyon jó volt. =D Kár, hogy túl hamar eltelt és utána megint jöhettem vissza Pestre. Valamiért most baromira nincs kedvem itt lenni, unom magam és túl meleg van, hiányzik a Balaton meg a sok zöld és a tiszta levegő meg a kutyám, meg a cicáim meg a nyugalom meg minden. Emlékszem, amikor elköltöztem, egyáltalán nem is akartam soha visszatérni, mert nem kötöttek jó emlékek oda, de most meg szinte mindig hazavágyom. Na jó, túlzás, hogy mindig, de nyáron szinte mindig. Egyébként nem is meséltem, de van most már egy kutyánk is, németjuhász és Berrynek hívják. Most 9 hetes és annyira imádnivaló. *-* Drágámnak most kezd felállni a füle, és olyan vicces. =D

 

Tényleg nem tudom, miről kellene most írnom. Semmi nem történik velem, ami említésre méltó lenne. Játszok még mindig a kpopos játékkal, ami valójában már csak egy beszélgetős oldal lett, mert az adminok nem bírták fenntartani a sok játékos és időhiány miatt, így az egész oldal értelmét vesztette, amit nagyon sajnálok, mert így unalmas, de mivel sok embert ismerek ott, ezért feljárok most is beszélgetni. Tök izgalmas, hogy már három hónapja beszélgetünk, de semmit nem tudok róluk. Se az igazi nevüket, se a korukat, se azt, hogy hol laknak, se semmit. Na mindegy. :D

Ezen kívül elkezdtem a Trónok harcát nézni körülbelül két hete, és most tartok a harmadik évad elejénél. Jó kis sorozat, bár az elején ennél durvábbra számítottam, de ahogy folyamatosan nézem, úgy egyre izgalmasabb lesz és volt már pár gyomorforgató jelenet. Furcsa amúgy, mert mindemellett leszoktam most a koreai doramákról. Egyszerűen képtelen vagyok végignézni őket, a felénél megunom mindegyiket, mert csak ugyanazok ismétlődnek, a szereplők szenvednek, mert nem lehetnek együtt a szerelmükkel, a szülők bekavarnak, minden bekavar, aztán a végén úgyis együtt lesznek. Meguntam a romantikus dolgokat, olyan sorozatot meg nem nagyon ismerek, ami akciódús lenne. Esetleg valakinek valami ötlet, milyen koreai sorozatot nézzek, amin nem unom halálra magam? :D

Ha már Korea, akkor kpop... biztos sokan hallottak már róla, de manapság annyi koreai együttes megy tönkre. Ott van a kedvencem, a Beast, és kilépett Hyunseung. Nekem Hyunseung volt a kedvenc énekesem, nem csak a bandában, hanem úgy az egész kpop iparban. Oké, hogy ezután is hallani fogok róla, de a Beast többé nem Beast, és az új dalaik is se igazán tetszenek nélküle. Aztán ott a kedvenc lánybandám, a 2ne1. Kilépett Minzy, és így nélküle se lesz igazi a banda, habár kíváncsi vagyok, milyen dalokat fognak kiadni. Aztán feloszlott a 4minute, a második kedvenc lánybandám, akiket nem is olyan régen szerettem meg. Ott van még egy korábbi eset, az f(x), ahonnét Sulli távozott, szintén őt szerettem a legjobban az együttesből, és akkor még ki tudja mennyi ilyen történt. Persze, megértem őket, nem lehet örökké énekesnek lenni és szép karriert futottak be, biztos vannak más életcéljaik, amiket én tiszteletben is tartok, és ezután is támogatni fogom őket, de az ember mellkasában, ha rajongó, mindig van egy furcsa és szorító érzés, amikor a kedvenceitől nem fog többé új dalokat hallani, nem fogja őket ismét együtt látni, és esélye sem lesz arra, hogy akár eljusson egy koncertjükre. Ez egy szomorú dolog, de semmi nem tart örökké, sajnos.

Mindenesetre szerencsére ismerek meg újabb együtteseket is, mint például most nagy kedvencem lett a Boys Republic meg a History, vagy a lánybandák közül az AOA és az EXID, az ő dalaikat tök sokszor hallgatom mostanság. Valamint egyre több olyan zenekart fedezek fel, akár csak egy-két számukat, akik nem olyan ismertek, és elképesztő, hogy vannak olyanok, akik nem felkapottak, de baromi jó dalaik vannak.

Huh... na, most szépen kipanaszkodtam magam és írtam egy csomó felesleges dologról, de hogy minek...? Mindegy, kellemesen elütöttem itt magamban az időt. =D

Zárom is soraimat, de előtte belinkelek pár dalt, ha már említettem, hogy sok újat felfedeztem.

Ezt a dalt valahol hallottam és csaknem három hétig kerestem, mire megtaláltam. Egyébként tőlük nagy kedvencem most a Good luck.^^

Ez a dal szerintem könnyfakasztó, én legalábbis folyton elsírom rajta magam. Kár, hogy őket is csak azután szerettem meg, hogy voltak hazánkban koncertezni =(

 Nem tudom, hogy rájuk hogyan akadtam rá, vagyis az együttest azt hiszem, egyik barátnőm mutatta, de a dalt nem tudom, hol találtam meg és hogyan került a zenelistámra, de imádom ^^ Tőlük még nagy kedvencem a Pain, azt is érdemes meghallgatni.

Kik ők, mik ők, honnan ismerem, nem tudom, teljesen véletlenül akadtam rájuk, de nagyon szeretem ezt a számot. :D

Ugyanezt tudom elmondani, mint az előző együttesről, nagyon szép szerintem ez a dal ^.^

Ennyi szerintem elég is lesz. Most már tényleg megyek. Sziasztok, további szép napot ~

Beast / B2ST kérdőív eredménye

Sziasztok!

Ez most nem teljesen kapcsolódik hozzám, illetve annyiban igen, hogy  Beast a kedvenc koreai bandám, és nemrégiben csináltam róluk egy kérdőívet, aminek az eredményét itt hozom nyilvánosságra.

Annyit mindenképpen elmondanék, hogy nagyon sok időmbe telt kielemezgetni mindent, összeírogatni a dolgokat, hosszú órákat vett igénybe. Összesen 45 személy töltötte ki a kérdőívet, ami bár nem tűnik soknak, én mégsem számítottam ennyi emberre, és ezt is épp elég volt összegezni.

Ha valaki esetleg ezután is ki  szeretné kitölteni a kérdőívet, nyugodtan megteheti <<ITT>> de nem biztos, hogy az ő véleményét beleszámolom. Persze ez attól függ, hányan töltik ki ezután, mert ha majdnem annyian, mint amennyien most, akkor nyilván átírom az adatokat, de ha csak pár ember, akkor nem biztos.

Mást azt hiszem, nem fűznék hozzá, talán csak annyit, hogy majdnem mindegyik kérdéshez a saját véleményemet megosztottam, ami remélem, senkit nem zavar, de tekintve, hogy én is rajongó vagyok, gondoltam nem baj.

Ezek után pedig jöjjenek az eredmények :D

Beast kérdőív eredmény

(45 válaszadó alapján)

1. Nemed?
Nem érkezett fiúktól kitöltés, így a válaszadók 100%-ban lányok voltak, ami bár szerintem nem meglepő, de ugyanakkor vicces. :D

2. Korod?

Ahogy a táblázat is jól mutatja, a rajongók életkora igen eltérő, de főként a 16-20 év közötti korosztály kedveli a srácokat. A 45 kitöltőből 24-en tartoznak ebbe a kategóriába. A 0 és 15 közöttiek összesen 9-en voltak, a 21 és 25 évesek 8-an, a 26 és 30 közöttiek 3-an, 31 év feletti személy pedig csak egy volt.

Habár én eleinte a 16-20 év közötti korosztályba tartoztam, nemrégiben betöltöttem a 21-et, szóval átléptem a másik csoportba.

3. Mióta szereted a srácokat?

Ennél a kérdésnél is vegyes volt a válaszadás. Ahogy láthatjátok, a legtöbben 2011-ben szerették meg a bandát, erre összesen 14 szavazat érkezett (jómagamat is beleértve). Öt-öt ember írta, hogy 2009-ben, 2010-ben, illetve 2015-ben lett rajongó. Továbbá 2012-ben négyen, 2013-ben ketten, 2014-ben pedig heten váltak a fiúk fanjaivá.

Amit észrevettem, hogy a legtöbben már szinte a kezdetek óta követitek a Beastet, ugyanakkor az elmúlt két évben is nagyon sokan csatlakoztatok a srácok rajongói táborához, aminek én rettenetesen örültem.

A legújabb rajongó egyébként körülbelül egy hónapja szerette meg a fiúkat.^^ Ez szerintem tök aranyos dolog, vagyis én jót mosolyogtam rajta, hogy még most is vannak, akik megismerik őket.

Továbbá érkeztek olyan válaszok, amiket nem évszámmal adtatok meg, így nehéz volt a legtöbbet behatárolni, hogy mégis ki melyik évre gondolt. (Pontosan három ilyet nem tudtam eldönteni, úgyhogy ezeket nem számoltam bele, a többit nagyjából be tudtam lőni. Kérlek titeket, ha legközelebb lesz ilyen, figyeljetek oda jobban!) Szerencsére ezek hiányában az eredmények nem változtak.

4. Hogyan és hol ismerted meg a srácokat?

Itt a legtöbbet azt említettétek, hogy barátnők (esetleg testvér, gyermek) által ismertétek meg őket, ők mutogattak dalokat, vagy éppen közösen keresgéltetek neten. Sokan írtátok még, hogy youtuben akadtatok rájuk, miközben dalokat kerestetek, esetleg teljesen véletlenül, vagy valamilyen másik videó alatt találkoztatok egy-egy Beast dallal, és ezután néztetek jobban utánuk.

Ami számomra meglepő volt, hogy a tévében láttátok őket először (főként a Music channelt említettétek). Ez tök jó, én még sosem láttam egy bandát se tv-ben, és tényleg jó hír, hogy hazánkban is egyre szélesebb körben érhetőek el mind a fiúk, mind pedig maga a kpop.

Személyes kedvencemet pedig hadd másoljam be, ezen annyira kellett mosolyognom, hogy valaki ennyire részletesen emlékszik az első pillanatra.

„Megláttam Seobinak a 2009-es fellépést ahol néhány Shineessal és Gi Kwanggal együtt táncolták a Kara- Mr.-t. Piros nadrág volt rajta és annyira édi volt szőke hajjal, hogy muszáj voltam rákeresni ki is az a kis töpörödött csodabogyó. :D”

Másik kedvencem; apukának hatalmas köszönet jár ezért.^.^

„Ahogy apum meg mutatott egy lány bandát YouTube - on utána keresgéltem tovább és rájuk akadtam.”

Ha már itt tartunk, az én rövid történetem annyi, hogy egy ideje már hallgattam kpopot, köztük a srácok néhány számát is (amikre valószínűleg youtuben találtam rá), de tüzetesebben csak akkor kezdtem el foglalkozni velük, amikor barátnőm írt egy történetet, amiben Hyunseunggal hozott össze. Ezután kezdtem el valamiért jobban érdeklődni irántuk, és igazából ezt az eseményt számítom a rajongóvá válásomnak.

5. Általuk ismerted meg a kpopot? Ha nem, akkor melyik együttes volt az?

Erre a kérdésre 12-en válaszoltátok azt, hogy a fiúk által ismertétek meg a kpopot, 33-an pedig azt, hogy nem. Akik azt írták, hogy nem a Beast voltak az első banda, azok olyan együttesek által ismerték meg a kpopot, mint a Big Bang, a SHINee, a Super Junior, a Nu’est, a Teen Top, a 2ne1, a BTS, a DBSK, az SS501 vagy a SNSD.

Nekem személy szerint szintén a SHINee volt az, akiken keresztül belecsöppentem a kpop világába, még anno 2010-ben, amikor barátnőm megmutatta tőlük a Lucifer című számot, ami szerelem volt első hallásra/látásra, és mert akkoriban a Lucifernek nálunk volt egy titkos jelentése. :D

6. Ki a kedvenc tagod és miért ő?

Ehhez nem fűznék semmit, szerintem várható volt, hogy Yoseob lesz a kedvenc, tényleg nagyon sokan szeretik őt. (A számok a szavazatok számát jelentik). Íme, a rangsor:

1. Yoseob: 22
2. Hyunseung: 8
3. Junhyung: 5
4. Dongwoon, Gikwang: 4
5. Doojoon: 3

Hogy kiről, mit mondtatok, azokat pedig összegyűjtöttem, természetesen főként azokat, amiket nagyon sokan írtatok.

Yoseob: szép, terjedelmes, csodálatos hang, karakteres arc, aranyos, cuki, elragadó személyiség, vicces, jó ember és jó a teste, megmosolyogtatja az embert, különleges, gondoskodó, kitartó és erős.

Hyunseung: szép hang, jól énekel és táncol, felkelti az ember érdeklődését, kellemes a személyisége. (Nekem is ő a kedvencem egyébként, én nagyon szeretem a mosolyát, és azt, hogy a színpadon sokszor megvadul, közben pedig visszahúzódó, félénk).

Dongwoon: csodálatos, vicces, jól néz ki.

Doojoon: fantasztikus hang, vonzó külső, vicces, jószívű, és elragadó a mosolya. Itt valaki azt írta, hogy eleinte csúnyának tartotta (ezen annyira kellett nevetnem), de mára már a szívéhez nőtt és csodálja a kitartását, és a szeretetét.

Gikwang: vonzó külső, aranyos személyiség, nagyon jól énekel, sokoldalú tehetség.

Junhyung: jó a hangja és a személyisége, jó színész és nagyon tehetséges. Többen írtátok, hogy imádjátok, ahogy rappel.

Továbbá ketten írtátok azt, hogy nincs kedvenc, mindenkit ugyanúgy szerettek.

7. Ki az, akit nem kedvelsz annyira és miért?

Ennél a kérdésnél szerencsére a legtöbben azt a választ adtátok, hogy nincs olyan, akit nem kedvelnétek, mindenkit szerettek (összesen 29 szavazat). Azonban meglepően furcsa, hogy míg Hyunseung volt az egyik legkedveltebb tag, ugyanakkor ő az, akit kevésbé szerettek.

(A számok a szavazatok számát jelentik).

1. Hyunseung: 7
2. Gikwang: 4
3. Dongwoon: 3
4. Yoseob, Doojoon, Junhyung: 1

Hyunseung: legtöbben nem tudták megmondani, miért antipatikus, egy valaki írta, hogy azért, mert kezd eltávolodni a csapattól, és így tőle is, másvalaki viszont azt mondta, az utóbbi időben koncerteken kicsit túljátssza magát, színpadon kívül pedig teljesen más.

Gikwang: konkrét okot senki nem tudott megemlíteni, a legtöbbetekhez egyszerűen csak nem áll olyan közel, valamiért nem sikerült megszeretni.

Dongwoon: nem tudni, illetve szimplán jobban kedveli a többieket

Yoseob: régebben ijesztő volt, de már mindenkit szeret

Doojoon: néha idegesítő

Junghyung: régebben taszító volt a külseje

Igazából a legtöbben nem tudtátok megmondani, hogy akit nem kedveltek, az miért van, egyszerűen csak úgy éreztétek, az adott személy nem áll hozzátok olyan közel, mint a többiek, de természetesen ez nem egyelő azzal, hogy nem szeretitek. Szerintem ez teljesen jól van, nem is lehet mindenkit ugyanannyira kedvelni.

8. Állítsd sorba a kedvenceidet!

Ezt a kérdést inkább magamnak tettem fel, kíváncsiságból, hogy nálatok mi a sorrend, így ezt nem is összegeztem. Bocsánat.

9. Ki volt a legszimpatikusabb először?

Szerintem teljesen korrekt, hogy ugyancsak Yoseob végzett az első helyen, elvégre is a legtöbb embernek ő a kedvence a mai napig. (egyébként az elején nekem is ő volt a kedvencem, igaz azért, mert őt tudtam megjegyezni elsőre. :D)

Ami viszont megdöbbentő, hogy a második helyen Gikwang áll, aki egyébként az egyik legantipatikusabb tag is. Mindenesetre az biztos, hogy Gikwangnak sokat köszönhetünk, mert mégis csak jó a kisugárzása, ha sokunkat elsőre ő fogott meg.^^

1. Yoseob: 21
2. Gikwang: 10
3. Hyunseung: 5
4. Junhyung, Dongwoon: 3
5. Doojoon: 2

10. Kedvenc párosod?

Ahogy arra számítottam, a legtöbb magyar rajongónak nincs kedvenc Beast párosa, a kitöltőknek kicsivel több, mint a fele ezt írta (26-an). Azonban akik mégis szeretik az ilyeneket, azok körében a legnépszerűbb a Yoseob és Junhyung páros (7 szavazat), valamint a Yoseob és Giwkang páros (5 szavazat) és a Yoseob és Dongwoon páros (3 szavazat). Ezen kívül még rengeteg különféle párosítás érkezett, szinte mindenkit megemlítettek mindenkivel. :D

Én személy szerint nem rajongok az ilyen párosításokért. Nincs bajom a yaoival, szoktam időnként olvasni és anno írtam is yaoit, de a fiúkkal ki nem állhatom az ilyesmit. 

11. Hogyan szoktad őket hívni? Aggattál rájuk valamilyen becenevet?

Ehhez sem fűznék semmit, én egyes beceneveken nagyon nevettem. :D

Gikwang: Kwang, Kwangie, Kiki, Gigi, Wangie-Bangie, LeKi

Junhyung: Főnök, Joker, Jun, Junie, Rapper

Doojoon: Dudu, Duduka, hülye, gyökér, nyomorék, puncis (ez a személyes kedvencem), Doojoon bácsi, Juju, Jonnie, DooJooni

Dongwoon: Bátyó, Dongó, Woon, Dongni Pongni, Woonie, Dongie

Hyunseung: Seung, Hunyesz, Bébibogyó , Hercegnő, Papucs-oppa, Szívecske, Szőke, Róka,  (Hyun)Seungie, kis vámpírka, cuki, Seu, Hyungi, Kalapos (Say no klip miatt)

Yoseob: Baba, Manócska, Uracskám, Törpike, Manó, Yoyo, Kiscsibe, Bogyóka, Seobii, Aranytorkú, Hiéna, Yobi, Panda

12. Szerinted kinek van a legjobb hangja?

Szerintem itt sem meglepő az eredmény, hogy a szavazók közül szinte majdnem mindenki megemlítette Yoseobot, elvégre is tényleg nagyszerű a hangja és ő a fő énekes a bandában. :)

1.      Yoseob: 35
2. Hyunseung: 8
3. Dongwoon: 5
4. Junhyung: 4
5. Doojoon, Gikwang: 1

13. Ki néz ki a legjobban?
Huh, itt sokkal szorosabb volt a „verseny”, mint gondoltam, viszont nagyjából hasonló eredményre számítottam. Íme, az eredmény:

1. Yoseob: 11
2. Gikwang: 9
3. Dongwoon: 8
4. Hyunseung: 7
5. Junhyung, Doojoon: 5

Amit még érdemes megemlítenem, hogy ugyancsak voltak, akik nem tudtak dönteni, mert szerintük mindenki jól néz ki, valamint azzal is egyet kell értenem, hogy sokan tényleg a kinézet miatt szeretik őket, és a valódi tehetségükre, a személyiségükre nem is figyelnek. Persze, nem azt mondom, hogy mindenki ilyen, de sajnos tényleg vannak ilyen rajongók (akár magyarok, akár külföldiek).

Véleményem szerint, ha választanom kellene, Dongwoont és Gikwanget mondanám, nekik tényleg izmos testük van, bár az is igaz, hogy Yoseob se piskóta. Én úgy gondolom, Yoseob csak azért került első helyre, mert sokatoknak ő a kedvence, és elfogultak vagytok vele, bár ha jobban belegondolok, manapság ő is elég sokat edz, ami meg is látszik rajta, így végülis elképzelhető, hogy azért írtátok őt.

Természetesen mindegyiküknek jó az alakja, hisz egy hírességnél ez elvárt dolog, ráadásul muszáj edzésben lenniük, hogy a sok hajtást elbírják.

14. Melyik a kedvenc dalod tőlük?

Gondolom, mindannyian egyetértünk abban, hogy nehéz kedvenc dalt választani, mert hol ezt szeretjük jobban, hol azt, ráadásul egyet választani a sok száz közül nehéz lehet. A válaszaitok szerint is tényleg nehéz egyet megnevezni, sokan írtatok többet egy számnál és mondtátok, hogy nehéz dönteni, illetve mindegyiket szeretitek.

Ezek alapján a négy legkedveltebb dal a Good luck, a Say no, a Bad girl és a Shock, de szerepelt még: a 12:30, a Lightless, a Fiction, az On rainy days, a Black paradise, a Beautiful night, a Yey és még jó pár szám, amikre kettő-kettő vagy annál kevesebb szavazat érkezett, úgyhogy ha nem baj, nem sorolom fel az összeset.

Egyébként én is a Good luck kedvelők csoportját gyarapítom, az egy nagyon ütős dal lett, és igen fülbemászó, de természetesen nem csak ez az egy kedvencem nekem sem.

15. Melyik számukat hallottad először?

Itt is rengeteg dalt említettek meg, azonban kevesebbet, mint az előző kérdésnél. A legtöbben a Shock című dalukat hallottátok először, ezt követte a Bad Girl, majd a Breath (az utóbbiakba tartozom én is). Ezenkívül említésre került még a Beautiful, a Shadow, a Beautiful night, a Good luck, a Say no, az On rainy days, a Mistery, és B2ST is the Beast.

16. Kedvenc kliped?
Ennél a kérdésnél is sokféle válasz érkezett, ezek alapján a top 3 kedvencetek a következő: Shadow, Beautiful night és Good luck. Továbbá, amiket nem csak egy ember írt: Fiction, Yey, 12:30, Midnight, Bad Girl, Shock, és Breath.

17. Szoktál róluk fanfictionöket olvasni? Ha igen, milyen témában?

Nagyon kevesen jeleztétek vissza, hogy nem olvastok róluk történetet, de szerencsére a legtöbben igennel válaszoltatok. Akadtak olyanok is, akik azt mondták, hogy nem igazán olvasnak, vagy csak nagyon ritkán, és ez főként azért van, mert nem találnak a fiúkról történetet, vagy ha mégis, az nem biztos, hogy elnyeri a tetszésüket.

Teljesen egyetértek veletek, hiába van rengeteg fanfiction, a srácokkal tényleg nagyon kevesen foglalkoznak. Aztán ott a másik probléma, hogyha van is, nem biztos, hogy tetszik. Engem főként az utóbbi zavar, hogy hiába van annyi író, a legtöbb nem tud minőségi munkát kiadni a kezéből (legyen az Beastes vagy más kpopos), én pedig nem szoktam nekiállni egy igénytelen történetnek. Sokszor már ott elveszik a kedvem az olvasástól, mikor meglátom a blog kinézetét. Ha zavar a háttér, és nem tudom kivenni a szöveget, ha rikítanak a betűk, ha nem rendezett a szöveg, ha nincsenek bekezdések, ha a párbeszédek nem helyesen vannak használva, akkor nálam felejtős a sztori. Talán kritikus vagyok, de ez van: ha a történet külseje nem szép, akkor az arról árulkodik, hogy nagy valószínűséggel a történet se olyan hűdejajde szuper. Ahogy az ember saját magával foglalkozik, úgy arra is kell szánni időt, hogy amit kiadsz a kezedből, az jó legyen, hisz elvégre is az téged tükröz. 

És akkor a fogalmazásról nem is beszéltem. Ebbe nem megyek bele részletesen, mert egyrészt tudom, hogy valahol el kell kezdeni az írást, és az első sosem lesz tökéletes, másfelől a legtöbben nem azért írnak, mert céljuk van vele, kedvtelésből vagy valami, hanem szimplán azért, hogy istenítsék őket. Az ilyeneket pedig tökre nem fogja érdekelni, hogy amit írt, az jó-e, azt meg végképp letolja, hogyan néz ki, csak az számít, hogy a kedves barátai, ismerősei az egeik magasztalják – márpedig az ismerősök történeteihez mindenki írni fog.

Egyébként rengeteg írókat segítő blog van, ahol el lehet lesni egy csomó alapot, amitől máris jobb íróvá válsz, úgyhogy ha valakit érdekel, nyugodtan jelezze kommentben, és adok ilyen linkeket.^^

Mindenesetre a lényeg, hogy nagyon kevés Beastes fanfiction van, ami elszomorító, mert én is szívesen olvasnék róluk. Témát illetően egyébként azt írtátok, bármit elolvastok, „viták” inkább ott voltak, hogy valakik azt mondták, yaoin kívül bármit elolvasnak, mások viszont a yaoit részesítik előnyben.

Óh, és külön köszönet annak, aki megemlítette, hogy a kedvence a Somewhere I Belong, azt ugyanis én írtam. Hatalmas ölelést küldök ezért, köszönöm szépen.^^

És ha már itt tartunk… van egy Beastes fanfictionös csoportom a facebookon, ha valaki szeretne csatlakozni, nyugodtan tegye meg, hátha ráakad egy jó kis történetre, vagy akár saját magatok által írt történeteket is megoszthatjátok. Igaz, a csoport nem olyan aktív, tekintve, hogy nincs sok író, de nem baj. ^^

(https://www.facebook.com/groups/1544748405775942/?fref=ts)

18. Szoktál róluk te magad írni történetet? Ha igen, linkeld be a személyes írásodat, ha gondolod.

A fenti eredmény alapján elég kevés történet van, így természetesen nem csoda, hogy sokan azt válaszoltátok, hogy nem írtok. Ellenben volt 10 ember, aki jelezte, hogy ő bizony ír, és akadtak olyanok is, akik azt mondták, hogy régebben írtak, manapság azonban már nem. Én örülök ennek a pár embernek is, és remélem, mindig lesznek olyanok, akik valamit alkotnak a fiúkról. Aki pedig azt válaszolta, hogy még nem tette fel, mert nem volt bátorsága hozzá, az mindenképpen publikálja, elvégre is valahol egyszer el kell kezdeni, és mivel elég kevés a történet, biztosan lesznek olvasók. Csak figyeljetek arra, hogy rendesen legyen tagolva, megszerkesztve és ne legyen rengeteg helyesírási hiba! Hogy milyen a fogalmazás, azzal annyira ne foglalkozzatok, főleg, ha most kezdtétek, mert nyilván nem fogtok egyből profi munkát kiadni.

Ha nem gond, beteszem ide azokat a linkeket, amiket elküldtetek nekem a saját írásaitokról. Én néhányat már olvastam, és nekem tetszettek, szóval szerintem érdemes beleolvasni, hátha nektek is megtetszik valamelyik.

* http://7nap-ff.blogspot.hu/ *

* http://bbtm-ff.blogspot.hu/ *

* http://myfanficc.blogspot.hu/2014/12/mit-titkolsz.html *

Valamint, mivel jó magam is író vagyok, én is belinkelem ide az írásaimat, habár jobb oldalt a menüben ezek megtalálhatóak:

http://minseo-somewhereibelong.blogspot.hu/
(Beastes, mindegyik srác megtalálható benne, hetero, romantikus)

http://nightmarefiction.blogspot.hu/
(Hyunseungos, más hírességekkel benne, fantasy, krimi)

http://minseo-minifictions.blogspot.hu/
(Néhány rövidebb történet, főként Hyunseunggal a főszerepben)

http://haru-jongil-ni-saenggak-ppuniya.blogspot.hu/
(Novelláim találhatóak meg itt)

19. Hogyan képzeled el a fiúkat 10 év múlva?

Erre a kérdésre olyan megható válaszokat adtatok, komolyan bekönnyeztem. A legtöbben remélitek, hogy ekkor már lesz családjuk, esetleg egy-két gyerkőc, vagy ha ez nem is lesz így, de legalább komolyabb kapcsolatuk lesz. Én is szívből remélem, hogy lesz barátnőjük, jó lenne, ha lenne mellettük valaki.^.^ Sokan írtátok még, hogy apukaként is el tudjátok őket képzelni 10 év múlva, amit én már annyira várok, mert szerintem olyan jól áll egy pasi kezében egy kisgyerek. *-*

A másik, amit megemlítettetek, hogy szeretnétek, ha 10 év múlva is együtt lennének, és zenélnének, barátok maradnának. Ha viszont nem így alakulna, akkor is vagy a zeneiparban maradnának, vagy a következőképpen tudnátok őket elképzelni:

Yoseob: szólóénekes, musical színész vagy mindenképpen valami, ami a színházhoz, az énekléshez köthető. Sportedző, sportszervező, bokszoló.

Dongwoon: szólóénekes, műsorvezető, színész, óvóbácsi (XD), esetleg visszavonul.

Doojoon: színész, focista, főállású apa.

Junhyung: rapper, zeneszerző, dalszövegíró, producer.

Gikwang: színész, táncos, szólóénekes, étteremben vagy szállodában olyan ember, aki útba igazítja az embereket, chippendale táncos (oké XD).

Hyunseung: szólóénekes, musical színész, tánctanár vagy bármilyen olyan dolog, aminek köze van a tánchoz, méhész (tökéletes munka xD).

20. Bármi más, ami eszedbe jutott, vagy hiányoltál a kérdőívből.

Örülök, hogy elégedettek voltatok a kérdőívvel, és hogy sokatokban szép emlékeket idéztem fel. Néhányan írtátok, hogy esetleg olyanokat még feltehettem volna, hogy van-e eredeti dolog tőlük (ez egyébként eszembe sem jutott), vagy például kedvenc album, dalszöveg és hasonlók (ezeket azért nem tettem fel, mert ennyire részletesen nem akartam belemenni, így is nagyon sok időt vett igénybe a válaszok összeírása).