Az írásaimmal kapcsolatos kérdésekről szóló kérdőív eredménye

Sziasztok!

Akik ismernek, tudják, hogy már több, mint tíz éve foglalkozom az írással, inkább csak hobbiszinten és kedvtelésből, mintsem komolyan. Persze, egy napon szeretnék könyvet írni, de ahhoz még rengeteget kéne tanulnom és fejlődnöm, azonban sajnos az energiám és az időm ezt egyelőre nem engedi.

Mindenesetre ebből kifolyólag főként a kpop rajongóinak körében kialakult egy kisebb rajongótáborom. Mivel mostanság nem írok olyan sokat, mint régen, ezért ez a létszám nyilván megcsappant, de nem bánom. Szeretek fanfictinöket írni másoknak, és saját szórakoztatásomra egyaránt. 

Tavaly év elején létrehoztam egy kérdőívet az írásaimmal kapcsolatban, amiben több mindenre is rákérdeztem, mert borzasztóan kíváncsi személy vagyok. Semmi célom nem volt vele, egyszerűen csak a feltett kérdésekre mindig is választ szerettem volna kapni.
(Ha valaki nem látta, vagy esetleg még ezek után is szeretné kitölteni, az továbbra is elérheti az alábbi linken: KÉRDŐÍV)

Sajnos nem érkezett annyi kitöltés, mint hittem, és nagyon sok olyan személy nem töltötte ki, akitől egyébként vártam volna, elvégre is tudom, hogy olvasnak a mai napig vagy olvastak régebben és azt is tudom, hogy tudnak a kérdőívről, mert hát én magam szóltam nekik. De nem akadtam fent ezen, megelégszem azzal a pár személlyel is, akik vették a fáradtságot erre. Ráadásul célszerűbb lett volna a pályafutásom csúcsán létrehozni ezt a kérdőívet, akkor valószínűleg sokkal többen kitöltötték volna, de sajnos nem jutott eszembe évekkel ezelőtt ez a lehetőség. :D 

Mindenesetre most itt vagyok, hogy kicsit elemezzem a kérdőívet, úgyhogy térjünk is rá erre.

1-2. A kitöltők neme, életkora

A kitöltők legnagyobb része nőnemű, egész pontosan 80%-a, a többi 20% fiú. Az átlag életkor 23  évre jött ki, ami azóta növekedett, hiszen eltelt egy év. Természetesen tudom, hogy vannak sokkal fiatalabb és idősebb olvasóim is. 

3-4. Melyik volt az az év, amikor először olvastál tőlem és mi volt az

Összességében 2013 és 2016 közötti időszakot jelöltétek meg, ami a "karrierem" csúcspontját jelenti, de volt, aki sokkal korábban vagy esetleg csak pár éve akadt rá az írásaimra.
Amit pedig először olvastatok tőlem, az a legkiemelkedőbb írásom, a most futó Nightmare lett. Ezen nem lepődtem meg, hiszen valóban népszerű és már régóta folyamatban van, így biztosan sokan találkoztatok már vele. A második helyen egy régebbi történetem, a Soha ne engedj el végzett.

5. Hol találkoztál először a történeteimmel?

Erre a kérdésre különböző visszajelzések érkeztek. A legtöbben valamelyik írós facebook csoportokban találtatok rá az írásaimra, de volt olyan is, aki a kpop-fanfictions.gportal.hu oldalt jelölte meg forrásnak. Azt meg se említem, hogy akad olyan is, aki személyesen ismer engem. ;)

6. Melyik írásom volt az, ami a leginkább megfogott?

Nem meglepő módon a Nightmare-re szavaztatok a legtöbben, ami azt hiszem, érhető. Ezen kívül szóba jött még a Moonlight, és a Broken Souls, amire szintén számítottam, hiszen ez a három történetem a legnépszerűbb.

7. Ki volt a kedvenc szereplőd, akivel tudtál azonosulni, és miért?

Ez a kérdés leginkább azoknak szólt, akik több művet is olvastak már tőlem, így nehezen lehetett válaszolni rá. Nem csoda hát, hogy szinte mindenki Minseot jelölte meg, aki szinte az összes történetem főszereplője. Minseonak ezer arcát láthattátok már a történeteim során, és mivel amikor írtam róla, én is tinédzser voltam, ezért sokatoknak könnyű volt vele azonosulni.
Ha hiszitek, ha nem, Minseo akár én is lehetnék, mert rengeteg gondolata tőlem származik, mondhatni ő én vagyok. Minseo egy része a régi önmagamnak. Természetesen az idők múlásával változtam, és lehet egyes helyzetekben ma már nem úgy reagálnék, ahogy ő.

8. Volt olyan történet, amit többször is elolvastál, mert tetszett?

Erre a kérdésre 50-50% arány lett, sokan újraolvasták már valamelyik történetemet, de volt, aki azt írta, hogy általában csak egyszer olvas el valamit.

 9. Volt olyan, hogy azért kedveltél meg egy koreai bandát, mert a történetben szerepeltek?

Itt egyértelműen nemleges válasz érkezett, amin egyébként nem lepődtem meg, mert főként ismertebb bandákról, bandatagokról írtam. Mind a SHINee, EXO, Beast vagy a BTS olyan együttesek, akik régóta léteznek és nagy népszerűségre tettek szert, így őket senkinek nem kell bemutatni. Általában szeretek ugyanazokról írni, csak más tulajdonságokkal felruházva, ugyanakkor szeretek új szereplőket is bevonni a történeteimbe.

10. Rövidebb vagy hosszabb terjedelmű írások?

Itt mindenki azt jelölte, hogy teljesen mindegy. Ez is érhető, mert ha szeretsz egy írót vagy egy együttest, és találsz egy olyan történetet róla, ami igazán megfogott, akkor mindegy, milyen hosszú, el fogod olvasni.

11. Melyik műfajokat szereted a leginkább?

Erre a kérdésre azt válaszoltátok 60%-ban, hogy inkább a fantasy-krimi féléket, mint a Nightmare vagy a Moonlight, a szavazók 40%-a pedig azt jelölte, hogy mindent. Ez azért számomra megnyugtató, hogy mindegy, mit írok, aki szereti az írásaimat, el fogja olvasni. Bár tény, hogy hozzám is közelebb állnak a fantasyk.

12. Fandom, azaz rajongói tábor név?

Jött pár ötlet, amiket meg is osztok veletek. Ezek a következők: Taoisták és a Strongest. Igazából mindkettő nagyon találó :D

13.  Mi vitt rá az írásra, mikor és miként kezdtem el írni?

Ez mindenkit érdekelt, szóval ha már itt vagyok, akkor meg is osztom veletek^^

Ha azt veszem, hogy kpop együttesekkel mikor kezdtem írni, akkor az kerek tíz évvel ezelőtt, azaz 2010-ben történt, ám már előtte is írtam néhány éve. Ténylegesen, az első írásomat 2007 nyarán kezdtem el, azaz lassacskán 13 éve. (most jöttem rá, hogy az életem több mint felében jelen van az írás :O)
Akkoriban még nem ismertem a kpopot és Magyarországon se volt még jelen, így más bandákkal írtam. Mint ahogy sok tinédzsernek, nagy kedvencem volt a Tokio Hotel, így főként velük írtam rövidebb, hosszabb történeteket, ám kezdetben inkább verseket és novellákat írtam zömében, amiknek nem volt kimondott főszereplője, gyakran nem említettem neveket. Sőt, mindezek előtt dalszövegeket írtam, de ezeket szerencsére hamar abbahagytam, és ezután tértem át a versekre, majd később a novellákra, és csak végül a hosszabb terjedelmű történetekre.

Hogy mi vitt rá az írásra... Nos, ez több dologból is kialakult.
Egyrészt, mint említettem, eleinte dalszövegeket írtam. Ez azért volt így, mert egy régi barátnőmmel együttest szerettünk volna alapítani, de szerencsére ezt hamar feladtuk. Másrészt, ezzel párhuzamosan sok fanfictiont olvastam a Tokio Hotel tagjaival, amik nagyon tetszettek, így arra gondoltam, én is kipróbálom magamat ebben.
A harmadik, amit egyébként nagyon kevesen tudnak és nem is szeretem említeni az az, hogy általános iskolában, főként alsó tagozatban borzalmas volt a szövegértésem. Ha elolvastam valamit, képtelen voltam kiszűrni a lényeget, mert számomra minden fontos volt. Emiatt valahogyan nem tudtam fogalmazásokat se írni, mert mindent túlságosan ki akartam fejteni, mindent túlbonyolítottam és ha valamiről egy oldalt kellett írni, akkor nem tudtam egy oldalba bezsúfolni a gondolataimat. Így azt gondoltam magamban, legalább ezekkel is gyakorolni tudok, vagy legalább itt ki tudom élni magamat, és azt írok le, amit akarok, olyan hosszan, ahogyan akarom, és senki nem szólhat bele.
Ennek egyébként meglett a hatása, mert sikerült teljesíteni azt, amit a tanárok kértek, még ha nekem nem is tetszett. Emlékszem, az egyik fogalmazásom annyira jól sikerült, hogy a magyar tanár felolvasta az osztályban (hetedik osztályos voltam) és nagyon büszke voltam magamra, pedig akkor még csak egy éve írtam. Utólag belegondolva ez nagyon nagy löketet adott nekem, hogy ne adjam fel és folytassam.
Szóval röviden kíváncsiságból kezdtem el ezzel foglalkozni, meg azért is, mert sok gondolatom volt, amit szerettem volna leírni, és nem utolsó sorban szükségem is volt ilyesfajta gyakorlásra. ^^

Itt pedig az általatok feltett kérdésekre adom meg a választ. Sok kérdés érkezett annak ellenére, hogy kevesen töltöttétek ki a kérdőívet, de nagyon örülök neki. Megpróbáltam a kérdéseket rendszerezni, csoportosítani, hogy ne legyen túlságosan csapongó az egész, és sokkal érthetőbb, átláthatóbb legyen. ^^

1. Mielőtt kpoppal kezdtél el foglalkozni, miről írtál? Kik voltak a főszereplőid akkoriban?

Mint ahogy fentebb említettem, a Tokio Hotel tagjaival írtam főként, de egyszer volt, hogy Avril Lavigne is szerepet kapott az egyik történetemben. Ezen kívül a lány szereplőket én magam (akkor még ugye nem Minseoként), valamint a legjobb barátnőim alakították.

A műfajt tekintve, nos... hhm... akkoriban azt hiszem, inkább romantikus történeteket írtam. Mindig volt valami hétköznapi botrány, olyanok, ami a szerelmesek között gyakran megesik. Megcsalás, féltékenység, ilyenek. És nagyon sokszor szerepet kapott a halál. Sok főszereplőm halt meg. :D
A verseim többnyire a szerelemről vagy a barátságról szóltak, a  novelláim nagy része pedig inkább a saját érzéseim kiírása volt magamból, ami köré kisebb történeteket kerítettem. Tiniként elég sokat szenvedtem és sok negatív gondolatom volt, ezektől igyekeztem megszabadulni.

2. Van olyan történeted, aminek a szereplőit te magad találtad ki?

Igazság szerint minden karakteremet én találom ki, hiszen én ruházom fel tulajdonságokkal és én adom meg, milyen szerepük legyen, kivéve persze a nevüket és a kinézetüket. De gondolom a kérdés itt pont erre vonatkozott. Igen, volt olyan, hogy én találtam ki, mind a megjelenésüket, mind a nevüket, mindent, és nem hírességről mintáztam. Ezeket a történeteimet sosem publikáltam, és nem is készültek el teljesen, ez pedig azért volt így, mert ezeket a történeteket regénynek, könyvnek szántam.

3. Volt valahol, ahol publikáltad az akkoriakat?

Igen, volt. Kezdetben egy TH-s fórumon osztottam meg őket - ahol egyébként sok barátnőmet megismertem, akikkel a mai napig, még ha csak néha is, de tartom a kapcsolatot. Ezen kívül pedig volt egy személyes blogom, a www.k-zsu.gportal.hu. Sajnos már egyik oldal sem működik. 

4. Esetleg a legelső írásodat megosztanád velünk?

Sokszor gondolkodtam azon, hogy ha ezt egyszer megkérdezné valaki, mit válaszolnék, de a válaszom nem. Soha. Jobb így mindenkinek. XD Maximum nagyon közeli barátnak mutatnám meg, de annyira borzalmasak, hogy nem is értem, hogy mertem publikálni. Viszont ha kíváncsi valaki egy kezdetleges írásomra, akkor egy 2011-es történetet elolvashattok, a címe: Soha ne engedj el . Ez a legrégebbi, ami elérhető. Yaoi egyébként, Jongkey a főszereplő. Egy másik történetem pedig 2013-as, ez már nem yaoi, ez pedig a Somewhere I Belong. 

5. A környezeted hogyan reagált arra, hogy írsz? Tudnak róla, vagy sem?

Öööö... Hát ez olyan vegyes. A barátaim nagy részét pont az írás miatt ismertem meg, hiszen ők is írtak akkoriban. A családom is tud róla, anyukám egyetlen egyszer olvasott el tőlem egy novellát évekkel ezelőtt, ami tetszett neki. De sokszor probléma volt ez otthon, főleg mikor mondtam, hogy vámpíros történetet írok. Azt nem szerették, szerintük az csak ártott nekem, és teljesen elveszítettem az eszemet, de ne is kérdezzétek, sose értettem őket, amikor ilyeneket mondtak. :D (Ez olyan, minthogy a mai napig ki vannak akadva, hogy miért hallgatok koreai zenét, az teljesen meghülyít, és amúgy se vagyok már tinédzser. Nem értem, miért nem látják, hogy ez egy tök jó lehetőség, hiszen a koreai nyelvet is elkezdtem tanulni, saját magamtól, aminek szerintem örülni kellene, hogy az ember a kötelező dolgokon felül is tanul valami mást. És ugye említettem, hogy az írás nekem sok mindenben segített, tehát nem értem, miért is lenne ártó dolog. Nem estem túlzásokba se, szóval... :D) Nem tudom egyébként, hogy mennyire vannak tisztában azzal, hogy a mai napig írok, mivel nem kérdezik, én meg nem beszélek róla. Alapból keveset beszélek velük, nem nagyon tartjuk a kapcsolatot, amióta elköltöztem és dolgozok. 

Egyébként gimiben is volt pár barátom, akik elolvasták néhány novellámat, és ők is meglepődtek, de tetszett nekik. Anno osztályfőnököm is olvasott néhányat, a filozófia és a német tanárom is, és mind azt mondták, hogy tehetséges vagyok. 

A mostani barátaim közül kevesen tudnak erről, mert... nem igazán tudom, miért. Egyszerűen csak nem jött szóba sosem, hogy ezt elmondhassam nekik. Meg kicsit úgy is vagyok vele, hogy nem akarom, hogy aztán azzal jöjjenek, hogy mutassam meg őket. Mivel ugye kpop hírességek a főszereplők, ők pedig olyan ismerősök, akik nem szeretik, úgy vélem, nem akarnák ezután elolvasni.

Szóval akik régebbről ismernek, ők tudnak erről, akik pedig azóta ismernek, hogy dolgozom, ők nem tudnak róla. De az biztos, hogy akik olvastak tőlem, ők mind úgy voltak vele, hogy szépen fogalmazok, jól írok és jó ötleteim is vannak. ^^ Természetesen ezzel nem fényezni akarom magam, mert tudom, hogy van még mit fejlődnöm.

6. Van befejezetlen írásod?

Ha hiszitek, ha nem, de van. Hiába vagyok annak a híve, hogyha egyszer valamit elkezdek, akkor be is fejezem, ettől függetlenül sok ilyen írásom maradt félbe. Ez természetesen régebbiekre jellemző, főként amiket regénynek szántam. Akad, amit néhány rész után abbahagytam, de akad olyan is, amiben száz oldalt megírtam. Az okuk egyszerű, elvesztettem a motivációt, vagy nem volt hozzájuk ötletem, esetleg annyi történetet írtam egyszerre, hogy megfeledkeztem róluk. Ezeket szerintem sose fogom már befejezni, mert amúgy egyik ötletem se tetszik - vagy pedig egyes elemek másként megjelentek már más történeteimben. :D 

7. Tervben van még, hogy adsz majd ki könyvet?

Igen. Noha évről évre úgy gondolom, ez sosem fog megvalósulni, de egyszer szeretnék egy saját könyvet a kezemben tartani. Akkor igazán úgy érezném, hogy a rengeteg gyakorlás, a rengeteg írás, fejlődés megérte, kifizetődött. Persze így is büszke vagyok magamra, hiszen ahhoz képest, hogy milyen voltam gyerekként, rengeteget fejlődtem és biztos vagyok benne, ha magamtól nem állok neki, akkor nem lennék most ott, ahol vagyok. Sajnos nem sok időm van olvasni, és írni se, így nem tudom, hogy ez valaha be fog következni, de nagyon jó lenne. :)

8. Várható még hosszabb terjedelmű írás a jövőben?

Olyan hosszú szerintem, mint a Nightmare vagy a Moonlight nem, mert nagyon sok időmet elveszi, de szeretnék mindenképpen még írni. Mostanság azon gondolkozom, hogy talán jobban megérné rövidebb történeteket írni, de aztán majd eldől, hogy alakul. :)

9. Milyenek voltak az első írásaid kezdetben? Mit tanácsolnál annak, akinek nincs tapasztalata, de szeretne írni?

Borzalmasak. De tényleg. Az még hagyján, hogy nem tudtam változatosan fogalmazni, hiszen kezdetben nem mindenkinek megy, sokat kell ahhoz olvasni és írni. De hogy a helyesírásom is csapnivaló volt emellett... És nem azért, mert nem voltam jó helyesíró, hiszen általános iskolában még versenyt is nyertem. Egyszerűen én is beleestem abba a hibába, amibe akkoriban a legtöbb tinédzser: imádtam rövidítéseket használni. A hogy h volt, a lehet le7, a megegyezni +egyezni és ehhez hasonlók. Ez pedig csak rontott az amúgy is béna mondataim mellett. Egyáltalán nem voltam jó író, nagyon nehezen tudtam megfogalmazni, amit szerettem volna, mivel nem volt változatos a szókincsem.
A tanácsom pedig annyi lenne, hogy ne félj belevágni. Mindenki elkezdi valahol. Én is elkezdtem és bár nem vagyok profi, de szerintem rengeteget fejlődtem és javultam. Aki írni szeretne, írjon minél többet. Ez nagyon fontos dolog. A másik, hogy mindemellett olvass sokat.
Valamint szerintem fontos, hogy ha nem is írsz jól, de legalább az írásod külalakja jól nézzen ki. Ne felejtsd el a bekezdéseket mindig beljebb vinni, sorkizártra tenni a szöveget, megfelelően használni a mondat végi írásjeleket, a kötőjeleket. Ez sokat dob egy-egy történeten, hiszen ebből látszik, hogy az író igenis foglalkozik a történetével, és törekszik arra, hogy szép legyen, még ha kezdetben nehéz is.
Továbbá ne félj kérdezni, utána járni dolgoknak. Ha valamiben nem vagy biztos, kérj segítséget egy ismerősödtől, akiről tudod, hogy ért hozzá, és jobb nálad. Sokan elolvastatják mással az írásiakat, mielőtt publikálják, hiszen lehet, hogy te elsiklottál valami felett, legyen akár az csak egy elgépelés is. Nekem is van egy ismerősöm, aki folyton kijavít, ha valamit nem jó, és ez egyáltalán nem baj, hiszen több szem, többet lát.
Egyébként rengeteg olyan anyag van, ami segít az írásban, én például Via Kreatív írás című blogját sokszor elolvastam és nagy hasznát vettem. Ezen kívül ott vannak a helyesírási szótárak is, vagy a szóismétlések elkerülésére a szinonimaszótárak. (Én például a mai napig használom a szinonimaszotar.hu oldalt). Interneten bátran lehet keresgélni, biztosan találtok segítséget.
Szóval a lényeg, hogy ha tényleg szeretsz írni és érdekel is, akkor igenis szánj arra időt, hogy kijavítod a hibáidat és mindig a tökéletességre törekedsz. Sokan vannak, akik csak azért írnak, hogy elismerést kapjanak és istenítsék őket, amit én nem tudok hová tenni és megérteni. Én az írásra úgy tekintek, mint egy gyerekre vagy egy háziállatra; őket sem hanyagolod el, rendszeresen eteted és törődsz velük, hát ugyanúgy a történeteiddel is foglalkozz.
És ami szerintem még fontos, hogy ha valakitől kritikát kapsz, amiben lehúzza a történetedet - nyilván szépen kifejtve, hogy miben hol a hiba, és nem úgy, hogy az egész egy kalap kaki - akkor fogadd meg a tanácsait, és ne úgy reagálj rá, hogy ez hülye, és nem foglalkozol vele. Nem esik jól, ez érthető, de az ember ezekből is tanul. Ha tényleg komolyan veszed az írást, akkor tegyél is meg mindent érte. 

10. Nem túlzottan kapcsolódik az íráshoz, de ki a kedvenc kpop együttesed? Biasod?

Nincs kedvenc együttesem, és biasom se. Természetesen minden bandában van egy kiemelkedő tag, akire jobban figyelek, de nincs kimondott kedvencem. Ha évekkel ezelőtt kérdezik meg, akkor azt mondanám, hogy a Beast, a SHINee és az EXO a top3 listás, de mivel több száz együttest hallgatok, és azokat is szeretem, akiktől csak egy dalt ismerek, így borzasztóan nehéz választani. Egyébként a régebbi bandákat jobban szeretem, sokkal változatosabb és különlegesebb dalaik vannak, mint a mostaniaknak. Nagyon tucatzene lett a kpop, így nehéz olyanokat találni, akik kiemelkedően jók. 

11. Szerepelt a történeteidben már koreai színész is, ebből kifolyólag biztosan nézel koreai drámákat. Milyen sorozatokat nézel mostanság?

Huh... Túl sok sorozatot nézek mostanság. xD Erről írtam már egy posztot egyébként, amit itt olvashattok el, de szeretnék hamarosan újabb bejegyzést is erről. Főként azért, hogy nekem is legyen egy listám arról, miket láttam már - nem mintha nem lenne hatféle erről. XD

Nagyon szeretem mostanában amúgy a bűnügyi sorozatokat, nem csak a koreait, hanem mindenfélét. Szeretem a krimit, a thrillert, a fantasyt, főként egyébként ilyen témájú doramákat nézek. Ha kicsit sok, akkor becsúszik egy-két romantikus. Ezeket tényleg csak akkor nézem meg, ha látom, hogy nagyon felkapott és sokan kedvelik.

12. Mennyire tudod összeegyeztetni az életedet az írással?

Igazság szerint nincs ezzel különösebb gondom. Most, hogy dolgozom, már nyilván nem olyan egyszerű, de szabadnapokon vagy a szabadságaim alatt megpróbálok időt szánni az írásra. Akkor írok, amikor kedvem tartja, de szerencsére sokszor volt, hogy előre dolgoztam. Úgy értem, egy történetet mindig akkor publikáltam, ha már megírtam előre jó néhány részt, és fejben is megvolt, hogy mit akarok, mi lesz a vége. Így ha hosszabb időt kihagytam, akkor is tudtam hol folytatni. Nem mondom, hogy nem voltak válságos időszakaszaim, mert az ugye mindenkinek van, de többnyire próbáltam mindig odafigyelni arra, hogy az olvasóimnak ne kelljen sokat várniuk egy-egy részre.

Nos, ennyi lett volna. Jó érzés volt ezekre a kérdésekre válaszolni, és egy kis összefoglalót tartani magamnak is. Ilyenkor valamiért mindig kedvet kapok az íráshoz, és úgy érzem, sose fogom abbahagyni.

Köszönöm mindenkinek, aki kitöltötte a kérdőívet, köszönöm a kérdéseket is, hogy megválaszolhattam és természetesen köszönöm annak, aki mindezt el is olvasta ^^

Ha gondoljátok, ti is megválaszolhatjátok őket, vagy leírhatjátok nekem, ti hogyan kezdtetek el írni, és miért, miken mentetek keresztül. Ha pedig még mindig akad kérdéseket, ne féljetek feltenni, szívesen válaszolok rájuk. ^^

További szép napot ;)

Terveim 2020-ra

Az előző bejegyzésben már összefoglaltam, hogyan telt a tavalyi évem, most pedig elhoztam nektek a bakancslistámat, vagy ha úgy vesszük az újévi fogadalmaimat. Ezeket a célokat tűztem ki magam elé, amiket szeretnék megvalósítani az idei évben.


Lássuk is őket:


¤ Összeköltözni a barátommal, egy közös lakásba, kettecskén

¤ Ha sikerül összeöltözni, örökbe fogadni egy kiscicát *-*

¤ Új munkahelyet keresni
(Meglátjuk, meddig bírom még az állandó pörgést és hogy semmire nem jut időm, amire szeretném. Meg persze jó lenne, ha a depresszióm is elmúlna, habár javult a helyzet november óta.)

¤ Minél több koreai sorozatot, filmet megnézni

¤ Koreait tanulni, nyelv vizsgázni belőle

¤ Elutazni Dél-Koreába (Jó lenne, ha végre valaki hajlandó lenne eljönni velem... Meg persze ha lenne két hét szabadságom erre xD)

¤ Ha befejeztem a Nightmare III. évadát, könyvet írni vagy esetleg egy új fanfictiont elkezdeni

¤ Olvasni, olvasni, olvasni

¤ A következő tetoválásomat megcsináltatni

¤ Utazni, kirándulni, akár külföldre is

¤ Ha lesznek együttesek, akiket szeretek, akkor a koncertjeikre eljutni

¤ Elmenni végre a Csodák palotájába

¤ Néha elmenni gyógyfürdőbe, wellnessbe. Egy jó masszázsért mindent megadnék... xD

¤ Sportolni, fogyni pár kilót

¤ A barátaimmal foglalkozni, több időt tölteni velük.

¤ Sokkal többet pihenni, időt szánni magamra, és a szeretteimre.


Remélem, hogy ezeket mind sikerül megvalósítani. Meglátjuk majd ;)

2019 vége

Sziasztok.

Idén egyáltalán nem írtam blogbejegyzést, főként azért, mert úgy gondoltam, senkit nem érdekelne. Ha bárki el is olvassa, nem kapok rá választ, akkor meg minek szánjak időt ilyesmikre? Most is inkább magamnak írok egy összefoglalót, csak úgy, mert miért ne?

Ha megkérdeznék, milyen volt a 2019-es évem, akkor azt válaszolnám, hogy gyorsan eltelt. Elég vegyes volt, sok jó és rossz történt velem, összességében pedig nem volt a kedvenc évem, volt már ennél jobb is.

Nem is tudom, mit mesélhetnék. Ez az év ugyancsak a munkával telt el, előléptettek a nyáron, immár üzletvezető helyettes vagyok, ami még több munkával, még több stresszel és még kevesebb pihenéssel jár. Bevallom, így év vége felé közeledve közel állok a felmondáshoz. Szeretem a munkámat, szeretem, amit csinálok, de úgy érzem, sokkal többet dolgozom, mint amennyit keresek. És ugyanezt meg tudom csinálni máshol is, több pénzért.
Így hát nem is tudom, mi az, ami még itt tart. Talán a kollégáim, és az, hogy rettentő nehezen váltok új helyet. Pedig meg kéne tennem ezt a lépést, mert az elmúlt két hónapban minden nap gyomorgörccsel kelek és fekszek, éjjelente alig alszom, folyton felkelek, kialvatlan vagyok, nincs étvágyam, mindentől hányingerem van és a szabadnapjaimat is inkább a lakásban töltöm, elzárkózva, és eszembe se jut az a gondolat, hogy kimenjek az utcára. Folyton menekülnék és azt várom, legyen vége ennek az egésznek. Pihenni akarok és nem akarok stresszelni.
Úgy érzem, kezdek depresszióssá válni, és ami a legrosszabb, hogy nem tudok erről a körülöttem lévőknek beszélni. Oké, ez nem igaz. Régen, ha problémám volt, nem beszéltem róla, inkább arra vártam, hogy mások rájöjjenek, hogy gond van velem, de mostanra felnőttem, és tudom, hogy senkit nem érdeklek annyira, hogy ilyenekkel foglalkozzon. Az emberek egyszerűen nem szánnak időt a szeretteikre, és nem hajlandóak azzal foglalkozni, hogy kitalálják, mi a baja és hogyan segíthetnének rajta, mert mindenkinek annyi problémája van.
Szóval úgy döntöttem, az igazán körülöttem állókkal megosztom, hogy kezdek depressziós lenni, szorongani, nem csak a munkám miatt. Elkezdtem beszélni a negatív érzéseimről, megosztom másokkal, ha éppen nem vagyok jó passzban, mert a fenébe is, minden embernek vannak hullámvölgyei. Tinédzserként rengeteget szenvedtem belül, sose voltam megelégedve önmagammal, sose tudtam elfogadni magam, rettentő sok negatív gondolatom volt, így hát néhanapján megemlítek ilyeneket, mert ha nem is olyan intenzíven, de még ez is bennem van. Mostanság inkább a munka miatt panaszkodom, mint az egyéb bajaimról, mert úgy gondolom, az elmúlt két hónap alatt tényleg nagyon rossz passzba kerültem, és egyszerűen nem bírtam már tovább tartani magamban. 

Én naív azt hittem, segítenek majd, leülünk beszélgetni, ha kell, akkor segítenek pszichológust is keresni. Néha tényleg azt érzem, hogy konzultálnom kellene egy szakemberrel, hogy jobban legyek. Mások nem így látják. Ők egyszerűen meg se hallják, amit mondok. Annyit kapok, hogy hülye vagyok, miért gondolok rosszat magamról, és ha ennyire rossz a munka, váltsak munkahelyet. Köszönöm. Máris jobban érzem magam és elmúlt a depresszióm. Miért nem jöttem rá magamtól, hogy ha nem gondolok ezekre, akkor minden megoldódik? Mert talán nem fog. Ez sokkal mélyebbről jön, sokkal mélyebben gyökeredzik, mint mások hiszik. Ez már gyerekkorom óta bennem van, nem tudom, miért. Ez valami olyan, amin nem tudok túllépni, viszont nem akarom, hogy életem végéig kísérjen, ugyanakkor egy magam nem tudok kimászni belőle. De úgy érzem, a környezetemben élők egyáltalán nem vesznek komolyan. Persze, hisz nekem sose lehetnek problémáim, mert nekem arany életem van. 

Mindegy is. A lényeg, hogy most eléggé sok minden kavarog bennem, és azok az emberek, akikre számítanék, úgy néz ki, mégsem számíthatok. Dühös vagyok rájuk, de ezt se mutathatom ki, mert ha elveszíteném emiatt őket, akkor mégis ki maradna nekem?

Visszatérve a munkához... Sajnos a munkám miatt, mint írtam már korábban, eléggé elveszítettem a barátaimat, és most már azzal a pár emberrel se tudok 2-3 havonta találkozni... Most már úgy fél évente, ha sikerül összehozni egy találkozót, akkor boldog vagyok. Magamra meg még annyira sincs időm. Úgy általánosságban semmire, mert felkelek, dolgozok 12 órát, este hazaérek, lefekszem aludni, és másnap megint kezdődik előröl. Szóval nehéz. Éppen emiatt akarok munkát váltani. A gond csak az, hogy nem tudom, hogy ebben a szakmában akarok-e maradni, vagy mást kipróbálni. Mert ha ebben maradok, időm ugyanúgy nem lesz semmire, na de ha nem maradok, akkor hová máshová megyek? Szóval még nem döntöttem én sem, de majd lesz csak valahogy.
Áh, mindegy is, nem akarok erre gondolni most. 

Nem is tudom, mit mesélhetnék még erről az évről. Elég sok szép tervet akartam megvalósítani ebben az évben, amikből nem sokat ugyan, de a nagy részét valóra váltottam. Íme:

¤ Új albérletbe költöztem tesómmal. Sokkal szimpatikusabb ez, mint ahol laktunk 4 évig, otthonosabbnak érzem és kényelmesebb is. 

¤ Megcsináltattam életem első tetoválását, egy álomfogót a jobb fülem mögé. Aki ismer, tudja, hogy szeretem az álomfogókat, ráadásul mivel folyton rémálmok gyötörnek (vagyis régebben gyötörtek, mostanság annyira nem), ezért abban reménykedem, hogy így sikerül jobb és szebb álmokat bevonzanom. A színei pedig szintén fontosak: a rózsaszín engem jelképez (hiába tagadom, szeretem és illik hozzám a rózsaszín és az árnyalatai), a kék nővéremet (kedvenc színe a kék), a lila pedig legjobb barátnőmet (egy időben a kedvenc színűnk a lila volt). Külön öröm, hogy ezt a tetoválást legjobb barátnőm és a barátom jelenlétében csináltattam meg. Féltem tőle, de abszolút nem fájt és úgy néz ki, kisebb kiakadás után, de a családom is elfogadta.

¤ Bár nem sikerült annyit olvasnom, mint terveztem, de elkezdtem két könyvet is. Valamint a saját történeteimet is újraolvastam, és ha azt vesszük, az legalább 4-5 könyvvel felér, ha a hosszát nézzük. Az számít valamit, nem? :D

¤ Sikerült még több pénzt megspórolnom a koreai utamra, de még nem biztos, hogy jövőre sikerül megvalósulnia. Vagyis inkább úgy mondom, hogy én nem vagyok biztos benne, hogy jövőre akarom megvalósítani. Lehet, ezzel várok még egy évet.

¤ Habár nem értem még a Nightmare III. évadjának végére, de már folyamatban van, és több, mint a felét megírtam már. Egészen jól haladok vele ^^

Lényegében ezek valósultak meg. Többet stresszeltem, és aggódtam idén, mint az előző években, de ugyanakkor úgy gondolom, sokkal kevesebb mindent veszek magamra és több dolgot el tudok engedni. Jobban elfogadom magam, és egyszerűen leszarom azokat, akik engem kritizálnak vagy bármi más.

Sportolni ugyan elkezdtem, de nem tudtam rendszeresen csinálni a munkabeosztásom miatt, de nem tartom kizártnak, hogy jövőre ezen változtatok. Hiányzik a mozgás.

A koreai nyelvet sajnos nem sikerült tanulnom, de rendszeresen nézek koreai sorozatokat, filmeket, és emiatt szerintem ha nem is fejlődtem, de tartom a szintemet még mindig. Lenne időm, akkor tanulnám a nyelvet, de hát ugye a munka...


Ugyan nem írtam fel a terveim közé, de idén egészen sok koncertre sikerült eljutnom. Március 31-én ott voltam Yongguk koncertjén, ami egy élmény volt, és az egyik legjobb bulinak tartom. Az az ember fantasztikus és borzasztó jó előadó, imádom a dalait és magát az embert is.
Utána áprilisban ott voltam  Poets of the Fall koncertjén, és habár igazából testvéremet kísértem el, és csak pár számukat ismerem, nekem nagyon tetszett ez ő eladásuk is. Az énekes csávónak sikerült a hátát megérintenem, amikor besétált a tömegbe. * - *
Nyáron megvalósult egy gyerekkori álmom, ugyanis júniusban ott voltam a Tokio Hotel koncertjén. Ha gáz, ha nem, én régen imádtam őket, zeneileg szerintem nagyon ott vannak, bár igazság szerint a régebbi dalaikat jobban szeretem. Az ő zenéjükön nőttem fel a kpop mellett, sok mindenben adtak támaszt és sose hittem volna, hogy jönnek majd még Magyarországra. De eljöttek, én ott voltam és hatalmasat buliztunk.

Októberben a The Rasmus koncertjére mentem, a tavalyi év után muszáj volt ott lennem, főleg, hogy azzal az albummal jöttek turnézni, ami nekem nagy kedvencem. Úgy gondolom, az idei koncertek közül ez volt a legjobb.
Novemberben (pontosabban ma este) pedig a Skilletre megyek, amit szintén nagyon várok már azóta, hogy 2013-ban már egyszer itt voltak, mint a Nickelback előzenekara. Már akkor is imádtam őket, sajnáltam is, hogy csak pár dalt adtak elő. Na, de majd most, végre egy teljes koncert lesz... Kíváncsian várom.

Szóval koncertekben nem volt hiány. Azt el kell mondanom, hogy ha valami, akkor egy koncert rettentően fel tud tölteni energiával, és előhozza a leszarom énemet. Utána mindig úgy állok az élethez, hogyha nem jön össze valami, nem érdekel, mert majd úgyis lesz helyette más megoldás. Olyankor sok erőt érzek magamban és sokkal nagyobb életkedvem is lesz. Úgyhogy csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy ragadjon meg minden alkalmat, ha a kedvence jön, mert kár lenne kihagyni az ilyen bulikat. 

Ami számomra idén nagy fájdalmat okozott az Sulli halála volt. Jonghyun után ez rettenetesen megviselt, és értetlenül állok az eset előtt. Bár tudom, mi a helyzet Koreában ilyen szinten, tudom, hogy hírességként mennyi negatív véleményt kapnak, amit nehéz elengedni, ugyanakkor haragszom a környezetükben élőkre, hogy nem vigyáztak eléggé rá... rájuk. Persze, nem tudhatom, mennyire törődtek-e velük, de akkor is... Ha arra gondolok, hogy én mennyire vagyok rossz passzban, tudnak róla, mégsem tesznek semmit... akkor lehetséges, hogy ők is ilyeneken estek át. Tudom az én esetemet nem lehet velük összehasonlítani, hiszen rajtuk sokkal nagyobb a nyomás, de a depresszió az depresszió... Minden esetben figyelni kell másokra, és addig küzdeni velük, addig támaszt adni, mégha mi magunknak nehéz is, ameddig az illető ismét talpra nem áll... mert könnyen megtörténhet, hogy feladják az életüket. És minden ember élete értékes.

Nagy vonalakban ennyi, azt hiszem. Minden rossz ellenére, történtek jó dolgok is az életemben., és ennek azért örülök. Még ha jelenleg nem is vagyok túl jól, bízom abban, hogy jövőre ez változni fog, és ha mások nem is segítenek, akkor saját erőm árán képes leszek talpra állni és egy boldogabb életet élni.

És a legvégére, mint ahogy szoktam, hoznék pár dalt, amiket nagyon megszerettem az idén.

Idén az ATEEZ nevű banda volt az, akiket nagyon megszerettem és komolyabb időt szántam rájuk.  Bármelyik dalukat csak ajánlani tudom, nekem személy szerint a Promise a kedvencem. Sajnálom, hogy a koncertjükre nem jutottam el, részben munka miatt, részben azért, mert más koncertre menten, és nem fért bele a keretembe, hogy az övékre eljussak. Talán majd máskor ^^ 

Mint említettem korábban, eléggé kritikus vagyok a női bandákkal, és a 2ne1 és 4minute (meg az SNSD) után a G-Idle az az együttes, akik kiemelkedően jók és tudnak egyedit alkotni - szerintem. Nos, azt hiszem, ez a fellépésük és ez a dal mindent elárul róluk. Ajánlom a videoklipet is, bár szerintem ezt az előadást semmi nem tudja überelni.

Másik lánybanda, akiket egyébként még hallgatok és idén szerettem meg, az a MAMAMOO. Szerencsére ők sem az a nyávogós banda, és bár főként a klipes dalaikat hallgatom, de messze felülmúlja a többi lány zenekart. Ez a daluk pedig igen jó bulizós dal.

Ha már említettem a 2ne1-t... Park Bom visszatért szólóban, és atyaég! Ennek a nőnek még csodálatosabb lett a hangja! Ez csak az én véleményem, de Bomnak van a leggyönyörűbb hangja egész Koreában. Mindegy, mit énekel, neki az jól áll. Imádom a csajszit. ^^

Ezt meg csak azért, mert egyszerűen király, ahogy van. Szeretem ezt hallgatni, amikor este sétálok hazafelé. :D