Doramák 2.

Sziasztok!

Az írásaimhoz kapcsolódó kérdőívben valaki feltette a kérdést, hogy milyen doramákat nézek mostanság, és mivel amúgy is terveztem írni négy év után egy újabb bejegyzést, hát úgy döntöttem, szánok erre is időt.

Igazság szerint a véleményem nem változott a koreai sorozatokkal, a mai napig ugyanúgy imádom őket, ugyanúgy lenyűgöznek és ki tudnak akasztani, ha arról van szó. :D

Az ízlésem azonban egy kicsit már változott, és az utóbbi években rákaptam a bűnügyi doramákra, olyanokra, amiben háttérbe szorul a szerelem, és az ehhez kapcsolódó botrányok, és inkább a borzongás, az izgalom van jelen. Valamiért nagyon szeretek nyomozgatni, és marha érdekesnek találom, hogy egy-egy szereplő múltja milyen titkokat rejt és ezeket hogyan fedik fel szép lassan. A koreaiak ezt valahogy nagyon jól tudják tálalni. 

Úgy gondoltam, hogy ebben a bejegyzésben felsorolom azokat a sorozatokat, amiket az elmúlt években láttam, pontosabban 2016-től egészen mostanáig. Azért így, mert az előző doramás bejegyzésben azokat soroltam fel, amiket 2012-től egészen 2016-ig láttam, és szerintem nincs értelme még egyszer azokat leírni, amiket az előzőben.

Tehát itt tudjátok megnézni az előző bejegyzést:  DORAMÁK I. . 

Itt pedig azokat láthatjátok, amiket az előző bejegyzés megírása óta láttam. Ne zavarjon meg senkit a számozás. A másik bejegyzésben összesen 38 sorozatot néztem meg, így ezért innen fogom folytatni. A lista azt mutatja, hogy milyen sorban néztem meg őket, a legutolsó lesz az, amit legutoljára néztem. 

39. Twenty years old

40. Cinderella and four knights

41. Good doctor

42. After school: lucky or not

43. After school: lucky or not 2

44. Aftermath

45. Nightmare teacher

46. Drinking solo

47. Misaeng (folyamatban)

48. Goblin

49. White Chrismas

50. Madame Antonie

51. Dr. Frost

52. Strong woman Bo Dong Soo

53. Persevere Goo Haera (folyamatban)

54. Manhole

55. Angry mom

56. Healer

57. Doll house

58. Another parting

59. Midnight’s girl

60. Iris I

61. Iris II.

62. Hello monster / I remember you

63. Vampire Detective

64. While You were Sleeping

65. The innocent man

66. Voice

67. Voice 2

68. What’s wrogn with secretary Kim

69. Producers

70. Pinocchio

71. Triangle (folyamatban)

72. The K2

73. Boyfriend / Encounter (folyamatban)

74. Black

75. Return

76. Item

77. Ghost/Fantom

78. He is psychometric

79. God’s gift – 14 days

80. Hotel del Luna

81. Voice 3

82. Touch your heart

83. Vagabond

84. Melting me softly

85. Class of lies

86. Strangers from Hell

87. Confession

88. Crash landing on you

89. Extra-Ordinary you

90. School 2017

91. Welcome to Waikiki
92. Life

93. Search: WWW

94. You drive me Crazy

95. Itaewon Class

96. Find me in your memory (folyamatban)

97. Love Alarm

98. Abyss
99. Seven first kisses
100. Dream Knight
101. The lies within
102. Extracurricular
103. Kingdom
104. Kingdom 2
105. Meow, the secret boy
106.  Liar game (ez utóbbit megnéztem már korábban is, tehát kétszer láttam)
107. Possessed
108. Rugal (folyamatban)
109. Mystic pop-up bar
110. Backstreet Rookie
111. It's okay to not be okay
112. Designated suevivor: 60 days

Na, hát ezek lennének azok. Azért durva, hogy az elmúlt 4 évben, ami még igazából nincs teljesen négy sokkal több sorozatot néztem, mint 2016 előtt, több, mint kétszer annyit. :D 

Ahogy láthattátok, azért akadt pár sorozat, ami még mindig folyamatban van... Egyszer adok nekik egy esélyt és meg fogom nézni, de mindig találok újabbakat, amik lekötnek. 

Ha pedig egy top10-es listát kellene felállítanom közülük, nagyon nagy gondban lennék, de azért megpróbálkozom vele. Valahogy így nézne ki a jelenlegi listám: 

TOP10 DORAMA

1. Liar game

2. White Christmas

3. Return

4. Strangers from Hell

5. Hello Monster / I remember you

6.  Class of lies

7.  Its's okay to not be okay

8. Itaewon class

9. Extraordinary You

10. Welcome to Waikiki
+1. Kingdom

Azért ha megnézitek, mik voltak korábban a kedvenceim és most mik azok, ég és föld a különbség, már ha a műfajokat nézzük.

És ha már az előző bejegyzésem is írtam, akkor megpróbálom összeszedni most is néhány kedvenc OST dalomat. Azokat direkt kihagytam, amiket az előző bejegyzésben.
Íme, ők lennének, amiket nagyon szeretek:


VERIVERY - My beauty (Extraordinary you)
Stray Kids - Neverending story (Extraordinary you)

The Rose - Strangers (Strangers from Hell)

Crush - Beautiful (Goblin)
Chanyeol, Punch - Stay with me (Goblin)

Uhlala Session - Welcome to Waikiki (Welcome to Waikiki)

Jus2 - Take (He is Psychometric)

Kim Sam - Breath (It's okay to not be okay)

Nektek mi a top10 doramátok? Írjátok le nyugodtan, ha van kedvetek hozzá. Én szívesen olvasnám őket, hátha találok olyat amit még nem láttam ^^

Az írásaimmal kapcsolatos kérdésekről szóló kérdőív eredménye

Sziasztok!

Akik ismernek, tudják, hogy már több, mint tíz éve foglalkozom az írással, inkább csak hobbiszinten és kedvtelésből, mintsem komolyan. Persze, egy napon szeretnék könyvet írni, de ahhoz még rengeteget kéne tanulnom és fejlődnöm, azonban sajnos az energiám és az időm ezt egyelőre nem engedi.

Mindenesetre ebből kifolyólag főként a kpop rajongóinak körében kialakult egy kisebb rajongótáborom. Mivel mostanság nem írok olyan sokat, mint régen, ezért ez a létszám nyilván megcsappant, de nem bánom. Szeretek fanfictinöket írni másoknak, és saját szórakoztatásomra egyaránt. 

Tavaly év elején létrehoztam egy kérdőívet az írásaimmal kapcsolatban, amiben több mindenre is rákérdeztem, mert borzasztóan kíváncsi személy vagyok. Semmi célom nem volt vele, egyszerűen csak a feltett kérdésekre mindig is választ szerettem volna kapni.
(Ha valaki nem látta, vagy esetleg még ezek után is szeretné kitölteni, az továbbra is elérheti az alábbi linken: KÉRDŐÍV)

Sajnos nem érkezett annyi kitöltés, mint hittem, és nagyon sok olyan személy nem töltötte ki, akitől egyébként vártam volna, elvégre is tudom, hogy olvasnak a mai napig vagy olvastak régebben és azt is tudom, hogy tudnak a kérdőívről, mert hát én magam szóltam nekik. De nem akadtam fent ezen, megelégszem azzal a pár személlyel is, akik vették a fáradtságot erre. Ráadásul célszerűbb lett volna a pályafutásom csúcsán létrehozni ezt a kérdőívet, akkor valószínűleg sokkal többen kitöltötték volna, de sajnos nem jutott eszembe évekkel ezelőtt ez a lehetőség. :D 

Mindenesetre most itt vagyok, hogy kicsit elemezzem a kérdőívet, úgyhogy térjünk is rá erre.

1-2. A kitöltők neme, életkora

A kitöltők legnagyobb része nőnemű, egész pontosan 80%-a, a többi 20% fiú. Az átlag életkor 23  évre jött ki, ami azóta növekedett, hiszen eltelt egy év. Természetesen tudom, hogy vannak sokkal fiatalabb és idősebb olvasóim is. 

3-4. Melyik volt az az év, amikor először olvastál tőlem és mi volt az

Összességében 2013 és 2016 közötti időszakot jelöltétek meg, ami a "karrierem" csúcspontját jelenti, de volt, aki sokkal korábban vagy esetleg csak pár éve akadt rá az írásaimra.
Amit pedig először olvastatok tőlem, az a legkiemelkedőbb írásom, a most futó Nightmare lett. Ezen nem lepődtem meg, hiszen valóban népszerű és már régóta folyamatban van, így biztosan sokan találkoztatok már vele. A második helyen egy régebbi történetem, a Soha ne engedj el végzett.

5. Hol találkoztál először a történeteimmel?

Erre a kérdésre különböző visszajelzések érkeztek. A legtöbben valamelyik írós facebook csoportokban találtatok rá az írásaimra, de volt olyan is, aki a kpop-fanfictions.gportal.hu oldalt jelölte meg forrásnak. Azt meg se említem, hogy akad olyan is, aki személyesen ismer engem. ;)

6. Melyik írásom volt az, ami a leginkább megfogott?

Nem meglepő módon a Nightmare-re szavaztatok a legtöbben, ami azt hiszem, érhető. Ezen kívül szóba jött még a Moonlight, és a Broken Souls, amire szintén számítottam, hiszen ez a három történetem a legnépszerűbb.

7. Ki volt a kedvenc szereplőd, akivel tudtál azonosulni, és miért?

Ez a kérdés leginkább azoknak szólt, akik több művet is olvastak már tőlem, így nehezen lehetett válaszolni rá. Nem csoda hát, hogy szinte mindenki Minseot jelölte meg, aki szinte az összes történetem főszereplője. Minseonak ezer arcát láthattátok már a történeteim során, és mivel amikor írtam róla, én is tinédzser voltam, ezért sokatoknak könnyű volt vele azonosulni.
Ha hiszitek, ha nem, Minseo akár én is lehetnék, mert rengeteg gondolata tőlem származik, mondhatni ő én vagyok. Minseo egy része a régi önmagamnak. Természetesen az idők múlásával változtam, és lehet egyes helyzetekben ma már nem úgy reagálnék, ahogy ő.

8. Volt olyan történet, amit többször is elolvastál, mert tetszett?

Erre a kérdésre 50-50% arány lett, sokan újraolvasták már valamelyik történetemet, de volt, aki azt írta, hogy általában csak egyszer olvas el valamit.

 9. Volt olyan, hogy azért kedveltél meg egy koreai bandát, mert a történetben szerepeltek?

Itt egyértelműen nemleges válasz érkezett, amin egyébként nem lepődtem meg, mert főként ismertebb bandákról, bandatagokról írtam. Mind a SHINee, EXO, Beast vagy a BTS olyan együttesek, akik régóta léteznek és nagy népszerűségre tettek szert, így őket senkinek nem kell bemutatni. Általában szeretek ugyanazokról írni, csak más tulajdonságokkal felruházva, ugyanakkor szeretek új szereplőket is bevonni a történeteimbe.

10. Rövidebb vagy hosszabb terjedelmű írások?

Itt mindenki azt jelölte, hogy teljesen mindegy. Ez is érhető, mert ha szeretsz egy írót vagy egy együttest, és találsz egy olyan történetet róla, ami igazán megfogott, akkor mindegy, milyen hosszú, el fogod olvasni.

11. Melyik műfajokat szereted a leginkább?

Erre a kérdésre azt válaszoltátok 60%-ban, hogy inkább a fantasy-krimi féléket, mint a Nightmare vagy a Moonlight, a szavazók 40%-a pedig azt jelölte, hogy mindent. Ez azért számomra megnyugtató, hogy mindegy, mit írok, aki szereti az írásaimat, el fogja olvasni. Bár tény, hogy hozzám is közelebb állnak a fantasyk.

12. Fandom, azaz rajongói tábor név?

Jött pár ötlet, amiket meg is osztok veletek. Ezek a következők: Taoisták és a Strongest. Igazából mindkettő nagyon találó :D

13.  Mi vitt rá az írásra, mikor és miként kezdtem el írni?

Ez mindenkit érdekelt, szóval ha már itt vagyok, akkor meg is osztom veletek^^

Ha azt veszem, hogy kpop együttesekkel mikor kezdtem írni, akkor az kerek tíz évvel ezelőtt, azaz 2010-ben történt, ám már előtte is írtam néhány éve. Ténylegesen, az első írásomat 2007 nyarán kezdtem el, azaz lassacskán 13 éve. (most jöttem rá, hogy az életem több mint felében jelen van az írás :O)
Akkoriban még nem ismertem a kpopot és Magyarországon se volt még jelen, így más bandákkal írtam. Mint ahogy sok tinédzsernek, nagy kedvencem volt a Tokio Hotel, így főként velük írtam rövidebb, hosszabb történeteket, ám kezdetben inkább verseket és novellákat írtam zömében, amiknek nem volt kimondott főszereplője, gyakran nem említettem neveket. Sőt, mindezek előtt dalszövegeket írtam, de ezeket szerencsére hamar abbahagytam, és ezután tértem át a versekre, majd később a novellákra, és csak végül a hosszabb terjedelmű történetekre.

Hogy mi vitt rá az írásra... Nos, ez több dologból is kialakult.
Egyrészt, mint említettem, eleinte dalszövegeket írtam. Ez azért volt így, mert egy régi barátnőmmel együttest szerettünk volna alapítani, de szerencsére ezt hamar feladtuk. Másrészt, ezzel párhuzamosan sok fanfictiont olvastam a Tokio Hotel tagjaival, amik nagyon tetszettek, így arra gondoltam, én is kipróbálom magamat ebben.
A harmadik, amit egyébként nagyon kevesen tudnak és nem is szeretem említeni az az, hogy általános iskolában, főként alsó tagozatban borzalmas volt a szövegértésem. Ha elolvastam valamit, képtelen voltam kiszűrni a lényeget, mert számomra minden fontos volt. Emiatt valahogyan nem tudtam fogalmazásokat se írni, mert mindent túlságosan ki akartam fejteni, mindent túlbonyolítottam és ha valamiről egy oldalt kellett írni, akkor nem tudtam egy oldalba bezsúfolni a gondolataimat. Így azt gondoltam magamban, legalább ezekkel is gyakorolni tudok, vagy legalább itt ki tudom élni magamat, és azt írok le, amit akarok, olyan hosszan, ahogyan akarom, és senki nem szólhat bele.
Ennek egyébként meglett a hatása, mert sikerült teljesíteni azt, amit a tanárok kértek, még ha nekem nem is tetszett. Emlékszem, az egyik fogalmazásom annyira jól sikerült, hogy a magyar tanár felolvasta az osztályban (hetedik osztályos voltam) és nagyon büszke voltam magamra, pedig akkor még csak egy éve írtam. Utólag belegondolva ez nagyon nagy löketet adott nekem, hogy ne adjam fel és folytassam.
Szóval röviden kíváncsiságból kezdtem el ezzel foglalkozni, meg azért is, mert sok gondolatom volt, amit szerettem volna leírni, és nem utolsó sorban szükségem is volt ilyesfajta gyakorlásra. ^^

Itt pedig az általatok feltett kérdésekre adom meg a választ. Sok kérdés érkezett annak ellenére, hogy kevesen töltöttétek ki a kérdőívet, de nagyon örülök neki. Megpróbáltam a kérdéseket rendszerezni, csoportosítani, hogy ne legyen túlságosan csapongó az egész, és sokkal érthetőbb, átláthatóbb legyen. ^^

1. Mielőtt kpoppal kezdtél el foglalkozni, miről írtál? Kik voltak a főszereplőid akkoriban?

Mint ahogy fentebb említettem, a Tokio Hotel tagjaival írtam főként, de egyszer volt, hogy Avril Lavigne is szerepet kapott az egyik történetemben. Ezen kívül a lány szereplőket én magam (akkor még ugye nem Minseoként), valamint a legjobb barátnőim alakították.

A műfajt tekintve, nos... hhm... akkoriban azt hiszem, inkább romantikus történeteket írtam. Mindig volt valami hétköznapi botrány, olyanok, ami a szerelmesek között gyakran megesik. Megcsalás, féltékenység, ilyenek. És nagyon sokszor szerepet kapott a halál. Sok főszereplőm halt meg. :D
A verseim többnyire a szerelemről vagy a barátságról szóltak, a  novelláim nagy része pedig inkább a saját érzéseim kiírása volt magamból, ami köré kisebb történeteket kerítettem. Tiniként elég sokat szenvedtem és sok negatív gondolatom volt, ezektől igyekeztem megszabadulni.

2. Van olyan történeted, aminek a szereplőit te magad találtad ki?

Igazság szerint minden karakteremet én találom ki, hiszen én ruházom fel tulajdonságokkal és én adom meg, milyen szerepük legyen, kivéve persze a nevüket és a kinézetüket. De gondolom a kérdés itt pont erre vonatkozott. Igen, volt olyan, hogy én találtam ki, mind a megjelenésüket, mind a nevüket, mindent, és nem hírességről mintáztam. Ezeket a történeteimet sosem publikáltam, és nem is készültek el teljesen, ez pedig azért volt így, mert ezeket a történeteket regénynek, könyvnek szántam.

3. Volt valahol, ahol publikáltad az akkoriakat?

Igen, volt. Kezdetben egy TH-s fórumon osztottam meg őket - ahol egyébként sok barátnőmet megismertem, akikkel a mai napig, még ha csak néha is, de tartom a kapcsolatot. Ezen kívül pedig volt egy személyes blogom, a www.k-zsu.gportal.hu. Sajnos már egyik oldal sem működik. 

4. Esetleg a legelső írásodat megosztanád velünk?

Sokszor gondolkodtam azon, hogy ha ezt egyszer megkérdezné valaki, mit válaszolnék, de a válaszom nem. Soha. Jobb így mindenkinek. XD Maximum nagyon közeli barátnak mutatnám meg, de annyira borzalmasak, hogy nem is értem, hogy mertem publikálni. Viszont ha kíváncsi valaki egy kezdetleges írásomra, akkor egy 2011-es történetet elolvashattok, a címe: Soha ne engedj el . Ez a legrégebbi, ami elérhető. Yaoi egyébként, Jongkey a főszereplő. Egy másik történetem pedig 2013-as, ez már nem yaoi, ez pedig a Somewhere I Belong. 

5. A környezeted hogyan reagált arra, hogy írsz? Tudnak róla, vagy sem?

Öööö... Hát ez olyan vegyes. A barátaim nagy részét pont az írás miatt ismertem meg, hiszen ők is írtak akkoriban. A családom is tud róla, anyukám egyetlen egyszer olvasott el tőlem egy novellát évekkel ezelőtt, ami tetszett neki. De sokszor probléma volt ez otthon, főleg mikor mondtam, hogy vámpíros történetet írok. Azt nem szerették, szerintük az csak ártott nekem, és teljesen elveszítettem az eszemet, de ne is kérdezzétek, sose értettem őket, amikor ilyeneket mondtak. :D (Ez olyan, minthogy a mai napig ki vannak akadva, hogy miért hallgatok koreai zenét, az teljesen meghülyít, és amúgy se vagyok már tinédzser. Nem értem, miért nem látják, hogy ez egy tök jó lehetőség, hiszen a koreai nyelvet is elkezdtem tanulni, saját magamtól, aminek szerintem örülni kellene, hogy az ember a kötelező dolgokon felül is tanul valami mást. És ugye említettem, hogy az írás nekem sok mindenben segített, tehát nem értem, miért is lenne ártó dolog. Nem estem túlzásokba se, szóval... :D) Nem tudom egyébként, hogy mennyire vannak tisztában azzal, hogy a mai napig írok, mivel nem kérdezik, én meg nem beszélek róla. Alapból keveset beszélek velük, nem nagyon tartjuk a kapcsolatot, amióta elköltöztem és dolgozok. 

Egyébként gimiben is volt pár barátom, akik elolvasták néhány novellámat, és ők is meglepődtek, de tetszett nekik. Anno osztályfőnököm is olvasott néhányat, a filozófia és a német tanárom is, és mind azt mondták, hogy tehetséges vagyok. 

A mostani barátaim közül kevesen tudnak erről, mert... nem igazán tudom, miért. Egyszerűen csak nem jött szóba sosem, hogy ezt elmondhassam nekik. Meg kicsit úgy is vagyok vele, hogy nem akarom, hogy aztán azzal jöjjenek, hogy mutassam meg őket. Mivel ugye kpop hírességek a főszereplők, ők pedig olyan ismerősök, akik nem szeretik, úgy vélem, nem akarnák ezután elolvasni.

Szóval akik régebbről ismernek, ők tudnak erről, akik pedig azóta ismernek, hogy dolgozom, ők nem tudnak róla. De az biztos, hogy akik olvastak tőlem, ők mind úgy voltak vele, hogy szépen fogalmazok, jól írok és jó ötleteim is vannak. ^^ Természetesen ezzel nem fényezni akarom magam, mert tudom, hogy van még mit fejlődnöm.

6. Van befejezetlen írásod?

Ha hiszitek, ha nem, de van. Hiába vagyok annak a híve, hogyha egyszer valamit elkezdek, akkor be is fejezem, ettől függetlenül sok ilyen írásom maradt félbe. Ez természetesen régebbiekre jellemző, főként amiket regénynek szántam. Akad, amit néhány rész után abbahagytam, de akad olyan is, amiben száz oldalt megírtam. Az okuk egyszerű, elvesztettem a motivációt, vagy nem volt hozzájuk ötletem, esetleg annyi történetet írtam egyszerre, hogy megfeledkeztem róluk. Ezeket szerintem sose fogom már befejezni, mert amúgy egyik ötletem se tetszik - vagy pedig egyes elemek másként megjelentek már más történeteimben. :D 

7. Tervben van még, hogy adsz majd ki könyvet?

Igen. Noha évről évre úgy gondolom, ez sosem fog megvalósulni, de egyszer szeretnék egy saját könyvet a kezemben tartani. Akkor igazán úgy érezném, hogy a rengeteg gyakorlás, a rengeteg írás, fejlődés megérte, kifizetődött. Persze így is büszke vagyok magamra, hiszen ahhoz képest, hogy milyen voltam gyerekként, rengeteget fejlődtem és biztos vagyok benne, ha magamtól nem állok neki, akkor nem lennék most ott, ahol vagyok. Sajnos nem sok időm van olvasni, és írni se, így nem tudom, hogy ez valaha be fog következni, de nagyon jó lenne. :)

8. Várható még hosszabb terjedelmű írás a jövőben?

Olyan hosszú szerintem, mint a Nightmare vagy a Moonlight nem, mert nagyon sok időmet elveszi, de szeretnék mindenképpen még írni. Mostanság azon gondolkozom, hogy talán jobban megérné rövidebb történeteket írni, de aztán majd eldől, hogy alakul. :)

9. Milyenek voltak az első írásaid kezdetben? Mit tanácsolnál annak, akinek nincs tapasztalata, de szeretne írni?

Borzalmasak. De tényleg. Az még hagyján, hogy nem tudtam változatosan fogalmazni, hiszen kezdetben nem mindenkinek megy, sokat kell ahhoz olvasni és írni. De hogy a helyesírásom is csapnivaló volt emellett... És nem azért, mert nem voltam jó helyesíró, hiszen általános iskolában még versenyt is nyertem. Egyszerűen én is beleestem abba a hibába, amibe akkoriban a legtöbb tinédzser: imádtam rövidítéseket használni. A hogy h volt, a lehet le7, a megegyezni +egyezni és ehhez hasonlók. Ez pedig csak rontott az amúgy is béna mondataim mellett. Egyáltalán nem voltam jó író, nagyon nehezen tudtam megfogalmazni, amit szerettem volna, mivel nem volt változatos a szókincsem.
A tanácsom pedig annyi lenne, hogy ne félj belevágni. Mindenki elkezdi valahol. Én is elkezdtem és bár nem vagyok profi, de szerintem rengeteget fejlődtem és javultam. Aki írni szeretne, írjon minél többet. Ez nagyon fontos dolog. A másik, hogy mindemellett olvass sokat.
Valamint szerintem fontos, hogy ha nem is írsz jól, de legalább az írásod külalakja jól nézzen ki. Ne felejtsd el a bekezdéseket mindig beljebb vinni, sorkizártra tenni a szöveget, megfelelően használni a mondat végi írásjeleket, a kötőjeleket. Ez sokat dob egy-egy történeten, hiszen ebből látszik, hogy az író igenis foglalkozik a történetével, és törekszik arra, hogy szép legyen, még ha kezdetben nehéz is.
Továbbá ne félj kérdezni, utána járni dolgoknak. Ha valamiben nem vagy biztos, kérj segítséget egy ismerősödtől, akiről tudod, hogy ért hozzá, és jobb nálad. Sokan elolvastatják mással az írásiakat, mielőtt publikálják, hiszen lehet, hogy te elsiklottál valami felett, legyen akár az csak egy elgépelés is. Nekem is van egy ismerősöm, aki folyton kijavít, ha valamit nem jó, és ez egyáltalán nem baj, hiszen több szem, többet lát.
Egyébként rengeteg olyan anyag van, ami segít az írásban, én például Via Kreatív írás című blogját sokszor elolvastam és nagy hasznát vettem. Ezen kívül ott vannak a helyesírási szótárak is, vagy a szóismétlések elkerülésére a szinonimaszótárak. (Én például a mai napig használom a szinonimaszotar.hu oldalt). Interneten bátran lehet keresgélni, biztosan találtok segítséget.
Szóval a lényeg, hogy ha tényleg szeretsz írni és érdekel is, akkor igenis szánj arra időt, hogy kijavítod a hibáidat és mindig a tökéletességre törekedsz. Sokan vannak, akik csak azért írnak, hogy elismerést kapjanak és istenítsék őket, amit én nem tudok hová tenni és megérteni. Én az írásra úgy tekintek, mint egy gyerekre vagy egy háziállatra; őket sem hanyagolod el, rendszeresen eteted és törődsz velük, hát ugyanúgy a történeteiddel is foglalkozz.
És ami szerintem még fontos, hogy ha valakitől kritikát kapsz, amiben lehúzza a történetedet - nyilván szépen kifejtve, hogy miben hol a hiba, és nem úgy, hogy az egész egy kalap kaki - akkor fogadd meg a tanácsait, és ne úgy reagálj rá, hogy ez hülye, és nem foglalkozol vele. Nem esik jól, ez érthető, de az ember ezekből is tanul. Ha tényleg komolyan veszed az írást, akkor tegyél is meg mindent érte. 

10. Nem túlzottan kapcsolódik az íráshoz, de ki a kedvenc kpop együttesed? Biasod?

Nincs kedvenc együttesem, és biasom se. Természetesen minden bandában van egy kiemelkedő tag, akire jobban figyelek, de nincs kimondott kedvencem. Ha évekkel ezelőtt kérdezik meg, akkor azt mondanám, hogy a Beast, a SHINee és az EXO a top3 listás, de mivel több száz együttest hallgatok, és azokat is szeretem, akiktől csak egy dalt ismerek, így borzasztóan nehéz választani. Egyébként a régebbi bandákat jobban szeretem, sokkal változatosabb és különlegesebb dalaik vannak, mint a mostaniaknak. Nagyon tucatzene lett a kpop, így nehéz olyanokat találni, akik kiemelkedően jók. 

11. Szerepelt a történeteidben már koreai színész is, ebből kifolyólag biztosan nézel koreai drámákat. Milyen sorozatokat nézel mostanság?

Huh... Túl sok sorozatot nézek mostanság. xD Erről írtam már egy posztot egyébként, amit itt olvashattok el, de szeretnék hamarosan újabb bejegyzést is erről. Főként azért, hogy nekem is legyen egy listám arról, miket láttam már - nem mintha nem lenne hatféle erről. XD

Nagyon szeretem mostanában amúgy a bűnügyi sorozatokat, nem csak a koreait, hanem mindenfélét. Szeretem a krimit, a thrillert, a fantasyt, főként egyébként ilyen témájú doramákat nézek. Ha kicsit sok, akkor becsúszik egy-két romantikus. Ezeket tényleg csak akkor nézem meg, ha látom, hogy nagyon felkapott és sokan kedvelik.

12. Mennyire tudod összeegyeztetni az életedet az írással?

Igazság szerint nincs ezzel különösebb gondom. Most, hogy dolgozom, már nyilván nem olyan egyszerű, de szabadnapokon vagy a szabadságaim alatt megpróbálok időt szánni az írásra. Akkor írok, amikor kedvem tartja, de szerencsére sokszor volt, hogy előre dolgoztam. Úgy értem, egy történetet mindig akkor publikáltam, ha már megírtam előre jó néhány részt, és fejben is megvolt, hogy mit akarok, mi lesz a vége. Így ha hosszabb időt kihagytam, akkor is tudtam hol folytatni. Nem mondom, hogy nem voltak válságos időszakaszaim, mert az ugye mindenkinek van, de többnyire próbáltam mindig odafigyelni arra, hogy az olvasóimnak ne kelljen sokat várniuk egy-egy részre.

Nos, ennyi lett volna. Jó érzés volt ezekre a kérdésekre válaszolni, és egy kis összefoglalót tartani magamnak is. Ilyenkor valamiért mindig kedvet kapok az íráshoz, és úgy érzem, sose fogom abbahagyni.

Köszönöm mindenkinek, aki kitöltötte a kérdőívet, köszönöm a kérdéseket is, hogy megválaszolhattam és természetesen köszönöm annak, aki mindezt el is olvasta ^^

Ha gondoljátok, ti is megválaszolhatjátok őket, vagy leírhatjátok nekem, ti hogyan kezdtetek el írni, és miért, miken mentetek keresztül. Ha pedig még mindig akad kérdéseket, ne féljetek feltenni, szívesen válaszolok rájuk. ^^

További szép napot ;)

Terveim 2020-ra

Az előző bejegyzésben már összefoglaltam, hogyan telt a tavalyi évem, most pedig elhoztam nektek a bakancslistámat, vagy ha úgy vesszük az újévi fogadalmaimat. Ezeket a célokat tűztem ki magam elé, amiket szeretnék megvalósítani az idei évben.


Lássuk is őket:


¤ Összeköltözni a barátommal, egy közös lakásba, kettecskén

¤ Ha sikerül összeöltözni, örökbe fogadni egy kiscicát *-*

¤ Új munkahelyet keresni
(Meglátjuk, meddig bírom még az állandó pörgést és hogy semmire nem jut időm, amire szeretném. Meg persze jó lenne, ha a depresszióm is elmúlna, habár javult a helyzet november óta.)

¤ Minél több koreai sorozatot, filmet megnézni

¤ Koreait tanulni, nyelv vizsgázni belőle

¤ Elutazni Dél-Koreába (Jó lenne, ha végre valaki hajlandó lenne eljönni velem... Meg persze ha lenne két hét szabadságom erre xD)

¤ Ha befejeztem a Nightmare III. évadát, könyvet írni vagy esetleg egy új fanfictiont elkezdeni

¤ Olvasni, olvasni, olvasni

¤ A következő tetoválásomat megcsináltatni

¤ Utazni, kirándulni, akár külföldre is

¤ Ha lesznek együttesek, akiket szeretek, akkor a koncertjeikre eljutni

¤ Elmenni végre a Csodák palotájába

¤ Néha elmenni gyógyfürdőbe, wellnessbe. Egy jó masszázsért mindent megadnék... xD

¤ Sportolni, fogyni pár kilót

¤ A barátaimmal foglalkozni, több időt tölteni velük.

¤ Sokkal többet pihenni, időt szánni magamra, és a szeretteimre.


Remélem, hogy ezeket mind sikerül megvalósítani. Meglátjuk majd ;)

FT ISLAND KONCERT, csapatépítő stb.

Sziasztok!

Sajnos megint jó ideje nem adtam életjelet magamról, de egyszerűen nincs annyi időm, hogy leüljek és oldalakat gépeljek. Ha mégis akad szabadidőm, akkor pedig általában nem gép előtt ülök, ha mégis, akkor hulla vagyok és sorozatot nézek. xD

Nos.... augusztusban írtam, hogy lebetegedtem, és ez a betegség úgy egy hónapra le is döntött a lábamról. Elkaptam egy fertőzést, a mononukleózist, ami miatt jóformán egy hónapig nem tudtam semmit se csinálni. Heteken keresztül lázas voltam, vagy legalábbis hőemelkedésem volt, étvágyam alig volt, minden végtagom fájt, néha szédültem, ezért ki se bírtam kelni az ágyból, kedvtelen voltam, nem tudtam mit csinálni, csak feküdni és sorozatot nézni, bár sokszor ez is olyan nehéz volt. Néha-néha jobban éreztem magam egy-egy órácskára, akkor megpróbáltam sétálni menni és ilyenek, de hamar kifáradtam. Hetente jártam vérvételre, hogy javult-e az eredményem, mert amúgy gyógyszer nincs erre, vagyis annyira rosszul mégsem voltam, hogy antibiotikumot adjanak. De szerencsére fokozatosan jobban lettem, csak ugye dolgozni nem tudtam menni és hasonlók. Mindenesetre jobban vagyok, vagyis már meggyógyultam teljesen.^^

Szeptember közepétől pedig megállás nélkül dolgozok, szabadidőmben pedig otthon vagyok, barátokkal vagyok, és ehhez hasonlók. Mos mondjuk kicsit fárasztóbb volt a meló, mert ugye itt volt a glamour napok, utána pedig 120-130 kartonnyi árut küldtek, amit egy nap fel kellett volna dolgoznunk, de hát képtelenség volt, mivel átlagban 90-et szoktak küldeni és azt se lehet egy nap alatt feldolgozni. Mindenesetre úgy néz ki, kezd javulni a helyzet, mostanság nyugisabb napok vannak bent is.^^

Mostanság sajnos a magánéletem se fényes, kezdek besokallni, hogy itthon folyton mindent én csinálok, én takarítok, mosogatok stb, amikor jóformán heti kétszer vagy háromszor alszok itthon, akkor is csak azért, mert este 10 körül érek haza, minden másik napon a barátomhoz megyek munka után. Egyre inkább fontolgatom, hogy elköltözök innen, mert nem bejárónő vagyok. Itt vagyunk ebben a lakásban hárman, nővéremmel és lakótársammal, de csak én takarítok, és néha még egy csokipapírt is nehéz kidobniuk. Én meg szeretnék végre élni: dolgozni, és a jövőmet tervezni, a hobbijaimnak élni és hasonlók. Nincs nekem ahhoz se időm, se kedvem, se türelmem, hogy a szabadnapjaimat azzal töltsem, hogy itthon takarítok mások után.

Felnőtt ember vagyok, el kell kezdenem félretenni pénzt lakásra és egyéb dolgokra, arról nem beszélve, hogyha családot szeretnék egyszer alapítani, akkor az a következő tíz éven belül meg fog történni, és ez a tíz év igazából nagyon kevés ilyen téren. Fiatal vagyok és ki akarom élvezni az életet, nem pedig otthon idegeskedni és veszekedni másokkal, miért nem takarítanak. Belefáradtam ebbe, ez megy évek óta, ha valaki nem képes megváltozni magától, akkor nem fog, akkor nekem kell lépnem. 

Magamra akarok időt fordítani, arra, ami nekem fontos és jól esik, eleget szenvedtem mások miatt, és eleget kínoztam magam. Volt idő, amikor utáltam magam, amikor úgy éreztem, nem érdemlek meg semmit, amikor sosem leszek boldog, és sosem fogok kijönni abból a mély pontból, ahol voltam. De most úgy érzem, végre sikerült elindulnom egy jobb úton, boldog vagyok, és vannak céljaim, jobban is érzem magam és nem ostorozom állandóan magam, el tudom fogadni magam és kibékültem valamennyire magammal, ezt az állapotot meg csak úgy tudom megtartani, ha a saját dolgaimat tartom szem előtt, és nem másokat. És ha nekem ez az állapot nem jó, már pedig nem jó, mivel folyton idegeskedem itthon, és agyfaszt kapok, akkor lépnem kell. Nem kell elviselnem semmit se, ha nem akarok. 

Szóval ha nem történik változás, akkor lehet elköltözök, én legalábbis egyre jobban fontolgatom. 

De ugorjunk valami vidámabbra... Tegnapelőtt volt FT Island koncert, és igen, sikeresen eljutottam oda is és azt kell hogy mondjam, fantasztikus volt. *-* Hú, nem hittem volna, hogy ennyire jó lesz, kicsit féltem tőle, mert nem ismertem annyira a számaikat, főleg nem az újakat, az új albumokat is előző este hallgattam meg, de nem csalódtam. Néhány számukat hiányoltam, főleg azokat, amiket imádok, de azok már nagyon régiek, valószínűleg azért nem játszották élőben.

Nos, a fiúkról nem sokat tudok mondani, mert elég hátul álltam a sorban, és nem sokat láttam belőlük, de csodálatosak voltak. Sokat ökörködtek a színpadon, nagyon szívatták egymást és szerintem nagyon közvetlenek voltak. Főként Hongki beszélt, de róla tudjuk, hogy hülye. Imádom azt az embert, annyira vicces,bár meglepődtem, hogy a hangja ennyire mély, a dalokon olyan gyerekes a hangja néha :D Bár az nekem még mindig nem fér a fejembe, hogy a teste azért kidolgozott, izmos, és a hangja is mély, de hogy a feje olyan, mint egy tizenöt évesé, az is biztos. XD Imádom az ilyen embereket =D

Sokszor elismételték, hogy nagyon tetszett nekik Budapest, de ezt láthattuk is, ugyanis az instagram fiókjukat telenyomták képekkel. =D Azt mondták, hogy mi tuti koreaiak vagyunk, mert túlságosan jól tudjuk a szövegeket. xD Egyszer a fordítóval is "veszekedésbe" kezdett, mert amíg ő tök hosszan beszélt, a fordító pár szóval le tudta fordítani, mit mondott, és Hongki megkérdezte, hogy ilyen rövid szavaink vannak, vagy a tolmács nem ad tovább mindent XD

Aztán... mi volt még =D Ja, igen többször kértük, hogy táncoljon Hongki, de mindig mondta, hogy nem tud, nem akar táncolni, hagyjuk már ezzel békén. XD Meg mondták, hogy kicsit féltek, hogyan fogjuk fogadni őket, hisz ugye a kpopon belül nem olyan elterjedt a hangszeres banda, akik ráadásul kicsit keményebb zenét játszanak, de nagyon meglepődtek, hogy milyen hangosak vagyunk és hogy megállás nélkül tombolunk, meg folyton fent van a kezünk a levegőben. Mondták, hogy sokkal hangosabbak vagyunk az orosz rajongóknál (előző napokban ott voltak koncertezni), és ezen is meglepődött. Ezt mondjuk sok együttes elmondta, hogy hangosak vagyunk és tudunk bulizni, de nem csak kpop bandák, hanem úgy más bandák is :D

Huh... öhm... Volt olyan is, amikor a koncert végefelé sört kaptak, és mi meg elkezdtük kiabálni nekik, hogy pálinka, mire megkérdezték, mi az, a tolmács meg lefordította, hogy ez egy nagyon híres magyar alkoholos ital, erre Hongki is felpattant, hogy hol van ilyen, hozzanak a szervezők, miért nem hoztak már nekik ilyet XD Szóval nagyon király volt :D

A Memory közben emeltük a magasba a kis transzparenseket, amin az állt, hogy "Addig várakoztam, amíg eljöttél", és megkérdezték, tudjuk-e, mit jelent, és mondtuk, hogy persze, és annyira látszott rajtuk, hogy meghatódtak. Tökre meglepte őket, hogy mi is készültünk neki ilyennel, és azt mondták, vissza jönnek még, vagyis mindenképpen szeretnének. Tudom, ezt minden koncerten elmondják, de akkor is. Remélem, így lesz :) 

Összességében tényleg nagyon jó volt, újabb élménnyel gazdagodtam, és még most is olyan hihetetlen ez az egész. Ez volt már a negyedik kpop koncertem, de mindegyik koncert után azt érzem, hogy csak álmodtam, pedig nem, megtörtént. Annyira messziről jönnek és tudva, hogy ez volt az első és utolsó alkalom, hogy látom őket, annyira álomszerűnek tűnik. De mégis ezek azok a pillanatok, élmények, ami hihetetlen nagy erőt tudnak adni nekem, és feltöltenek energiával. *-* <3 

A szervezéssel nekem megint gondjaim voltak, főleg a sorba állítással. Mondjuk a sorszámosztás is nagyon lassú volt, másfél óra alatt jutottunk el a sorszámunkig, de mindegy. A sorba állítás katasztrófa volt, mindenki keveredett mindenfelé, semmit nem is lehetett érteni abból, amit mondtak a szervezők, mert teljesen elől álltak. Szerintem azt kellett volna, hogy valaki bemegy a tömeg közepére meg a végére, és ott is irányítja az embereket, plusz nekik kellett volna sorba állítani az embereket. Bár ez utóbbi a végén sikerült szerencsére. Mondjuk a rajongók is ott tököltek, álltak egy helyben, és nem mozdultak semerre, meg se mertek senkit kérdezni, hogy mi a sorszámuk, hogy nagyjából belőjék, hol állnak és ilyenek. Fhú, katasztrófa volt. Szerintem mondjuk alapból a sorszámozás is hülyeség, én hagynám, hogy mindenki tolongjon, így mindenkinek ugyanannyi esélye lenne az első sorért. Azért, mert valaki drágábban vette a jegyet, szerintem nem kellene, hogy feljogosítsa az első sorért, az elég lenne, ha a pacsizásra meg a közös képre vonatkozna. De ezt sajnos a koreai szervezők hozták így, amit el kell fogadni, na mindegy. =/

Röviden és tömören ennyi, összességében nagyon jó volt. Vettem magamnak egy lightsticket, amire nagyon régóta vágytam már, úgyhogy most boldog vagyok *-* Kicsit eláztam hazafelé, mert szakadt az eső, de megérte^^

Másnap félben pedig mentem csapatépítőre, ami szintén nagyon jó volt. Aqua worldben voltunk, életemben először voltam ott, de annyira jól esett pancsolni, meg csúszdázni. Megállás nélkül csúszdáztunk két órán keresztül, mindent kipróbáltunk, amit lehetett és úristen.*-* Vissza akarok menni. Olyan meleg víz még a lakásban sincs, mint ami ott volt. XD

Aztán miután fürödtünk egyet meg elkészültünk, elmentünk a Trófeába enni, és te jó ég, én életemben nem ettem ennyi mindent. Ettem túrós csuszát, marhapörit, joghurtos-fahéjas csirkét, fűszeres csirkét, csomó salátát, burgonyafánkot, desszertnek ettem citromos sütit, valami csokisat is, meg sajttortát, ittam koktélt meg pezsgőt és más nem jut az eszembe. Úgy teleettük magunkat, hogy az valami hihetetlen. Alig bírtam mozdulni utána, aztán meg este egész végig fájt a hasam. xD De megérte, nagyon jó volt :D 

És ennyi. Röviden és tömören ennyi minden történt velem. Ja, nem, koncert előtti napon, 21-én feljöttek anyuék hozzánk Pestre, és tartottunk egy családos napot ^^ Tavaly voltunk így együtt utoljára, hogy mind az öten együtt voltunk. Kicsit rossz érzés, hogy ilyen keveset találkozunk és látom őket, de sajnos erre fel kellett készülni, hisz felnőttünk, és mindenki megy a saját útján.

Szóval ennyi volt. Nem tudom, hogy legközelebb mikor jelentkezek, de majd írok, ha tudok ^^

Búcsúzóul pedig itt van 2 videóm, amit a koncerten csináltam ^^ 

PUPPY ^^ Olyan jót lehetett erre tombolni :D

WIND *-* Ezen majdnem elsírtam magam =(

Ennyi lettem volna ^^ Legyetek jók! ^^

When dream comes true~

Szép jó estét mindenkinek!^^

A mai nap egy nagyon hosszú napot tudhatok magam mögött, borzasztóan fáradt vagyok, de mindezek ellenére most rettenetesen boldog vagyok és egyszerűen képtelen vagyok aludni. 

A mai nap léptünk fel a tánccsapatommal azon a karácsonyi esten, vagyis évzáró bulin, amit az előző bejegyzésben említettem, és aminek a nevét direkt nem írom le, mert... mert nem tudom. Amúgy is lényegtelen, aki ismer, az tudja, hol volt, aki meg nem... aztán talán magától is rájön, hol voltam.

Mindenesetre... nem tudom szavakba önteni, mit érzek most. Korábban már írtam, hogy milyen érzés volt, amikor tavaly ismét táncolni kezdtem, és az, hogy ennyi idő után ismét színpadra állhattam... ez valami csodálatos érzés volt.

Gyerekként is szerettem fellépni, bár akkoriban nem túlzottan érdekelt a balett, és szívesebben táncoltam volna hip-hopot, de ugye ez akkor nem volt lehetséges, mert nem volt ilyen lehetőség a lakhelyemen. Aztán elkezdtem az általános iskolát, és abbahagytam a táncot, és bár erről szinte sosem meséltem senkinek, a lelkem legmélyén mindig is vonzott a tánc, mindig is efelé húzott a szívem, és tudtam, hogy életem legnagyobb hibája lesz ezt feladni A mai napig úgy gondolom, hogy nekem azon a vonalon kellett volna elindulnom, tánc iskolába kellett volna mennem, mert már az lenyűgözött, ahogy az emberek táncolnak. Imádom a táncos filmeket, egyszerűen boldoggá tesz, valami megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába, ha szóba jön a tánc, vagy másokat látok táncolni, hát még akkor, ha táncolhatok... (mennyi szóismétlés, te jó ég... nézzétek el nekem, nem tudok most fogalmazni az izgalomtól XD). 

Szóval ez életem során mindig bennem volt, gyakran eljátszottam a gondolattal, és a mai napig erre gondolok, hogy talán most profi táncos lehetnék, vagy bármi. De az élet szerint nem erre kellett mennem ezek szerint, és ezért vagyok ott, ahol vagyok, még ha ez nem is tetszik most. Nem bánom, hogy így alakult, mert így is rengeteg csodás élményben volt részem, de ettől függetlenül, hiányzik a tánc az életemből.

Vagyis hiányzott. Mert most már ez is az életem része. Ismét. Még ha nem is olyan szinten, de jelen van, és ez nagyszerű dolog. És a mai fellépés... Nem vagyok jó. Tudom, hogy borzasztó a mozgásom, hogy ez a tizenkét évnyi tánc nélküli élet meg is látszik, és talán sosem leszek olyan jó, mint amilyen lenni szeretnék, de ettől függetlenül szeretem ezt csinálni. Sokat hibáztam a fellépésen is, egyáltalán nem szép a mozgásom, de nem fogom fel negatívumként. Tudom, hogy fejlődhetek még, tudom, hogy lehet jobb, ez egy szórakozás számomra. Barátokkal lenni, a kedvenc dalainkra táncolni... kell, hogy ennél több legyen mindez?

Mindenesetre a színpadon állni, egy körülbelül kétszáz fős tömeg előtt, annyira... annyira nem tudom szavakba önteni, milyen volt. Izgultam, nem is kicsit. Annyira koncentráltam, hogy ne rontsam el a lépéseket, és visszanézve, a többiekhez képest tényleg nagyon rossz, amit műveltem (ez személyes vélemény, mások nem ezt mondták, de hát na XD), de akkor is... annyira jó volt ott állni, és táncolni, és újra és újra fel szeretnék lépni.^^ Aztán a közönség is, ahogy tapsoltak, meg akik ujjongtak nekünk, annyira nagyszerű érzés volt. Nem volt ez olyan véresen komoly fellépés, nyilván nem baj, ha hibázunk, de hosszú idő után ismét színpadra lépni, ráadásul a csapatunknak ez volt az első nyilvános fellépése, és ez annyira wáááh érzés *-*

Alapjáraton a próbák is viccesek voltak, főleg a főpróba, amikor a többi lánnyal ökörködtünk, és próbáltuk komolyan venni az egészet. Megismerkedni velük, és együtt izgulni, és szurkolni a másiknak, és támogatni egymást, tapsolni, megbeszélni, mit hogyan csináljunk... annyira jó érzés volt. Nehezen ismerkedem, de most tök hamar fel tudtam oldódni, és már magában ez a tény nagyon pozitív számomra.

Egyébként vicces volt a fellépés, mert két tánccal mentünk, először a Vixx - Chained uppal, utána a másik csapat következett, nekünk meg volt kemény két percünk magunkra kapni a fehér inget, meg a nadrágtartót a Seventeen - Very nicehoz, mindezt a színpad előtt, oldalt, és mindenki azt nézte, ahogy mi ott szerencsétlenkedünk, és öltöztetjük egymást. Miért írtam ilyen hosszú mondatot? Mindegy... x"D

Szóval... a lényeg, hogy ez tényleg egy jó nap volt, fél 5-re mentünk a helyszínre, és este 9-ig/fél 10-ig ott voltunk. A többi előadást sajnos nem láttam, mert túl sokan voltak bent, meg mi is inkább addig próbáltunk meg beszélgettünk. De kaptunk BTS-es nem tudom mit, meg BTS-es egérpadot, mert... ezt nem tudom, mire fel, de kaptunk. Aztán mind a tizenkét táncos kapott egy harminc ezer forint értékű étkezési utalványt az egyik koreai étterembe (mármint nem fejenként, hanem ezt közösen), mert lehetett szavazni az előadásokra, és elsők lettünk. Úgyhogy majd valamikor el is kell menni enni a többiekkel.

Aztán volt tombola, ott is nyertem egy tízezer értékű utalványt az egyik koreai élelmiszerboltba, plusz az egyik táncos társam kapott egy JYJ CD-t, mert ő szervezte le az egész dolgot, mármint ami a táncosokkal kapcsolatos, ő vágta a zenét, igyekezett egybetartani az összes táncos csapatot, de neki nem kellett a JYJ, csak a CD doboza, így odaadta nekem, mert én meg rákattantam az utóbbi időben a JYJ-ra, főként Jaejoongra^^ 

Uhm... mi volt még? Ah, igen, kifelé menet lehetett húzni egy dobozból cetliket, és ami rá volt írva, azt megkaptad. Kulcstartók, meg hajgumik, meg kézkrémek, ilyen kis apróságok voltak, ha jól láttam. Hát én kihúztam egy hatalmas majmos plüsst, ami iszonyatosan édes és puha *.* Többiek eddig is utáltak, hogy mennyi mindent nyertem, hát még ezután. Aztán mondták nekünk, hogy ne menjünk el, mert kapunk még valamit, úgyhogy fél 10-ig ott voltunk, és kaptunk ingyen kaját. *-* Vagyis volt az előadások után egy fél órás vacsora szünet, ahol dobozokban bibimbapot osztogattak. Na, ebből még maradt, szóval kaptunk hat dobozzal, és pont hatan maradtunk ott, úgyhogy még jobban örültünk *-* 

Huh... mit meséljek még? Tényleg nem tudom leírni, mit érzek most, annyira összevissza vannak a gondolataim. Boldog vagyok, nagyon, borzasztóan örülök, és vissza akarok menni. Van most egy enyhe hiányérzetem, mert olyan rossz, hogy vége lett, de jövőre ismét menni szeretnénk, csak akkor most már előbb nekiállunk próbálni, mert szörnyű volt, hogy körülbelül 4-5 alkalommal találkoztunk, és úgy állítottunk össze mindent. 

Ó, tudom, mit akartam még. Összefutottam néhány ismerősömmel is a helyszínen, és olyan cukik voltak, amikor gratuláltak^^ Találkoztam régebbi csoporttársaimmal, akikkel együtt jártam koreai, akkor a volt koreai tanárom is gratulált és beszéltem vele néhány szót koreaiul, meg a mostani tanárom is ott volt, és jaj... olyan aranyosak voltak, úgy szeretek mindenkit^^ 

Lényegében ennyi, most már tényleg zárom a soraimat, de hogy ennél is jobb legyen a napom... Pont most olvastam, hogy Jaejoong december 30-án visszatér a katonaságból^^ Juhhú, ez ma valahogy mintha az én napom lenne. Kellett ez már, lesz miből erőt merítenem. A következő három napban úgyis tanulnom kell a koreai vizsgámra, szóval szükségem is lesz erre^^

Ah, tényleg befejezem, már csak összevissza írogatok, lassan megyek aludni, csak előtte még hatmilliószor megnézegetem a nyereményeimet^^

Jó éjszakát mindenkinek~

Dance~

Sziasztok!

Hű, hát megint eltelt jó sok idő, amióta utoljára írtam, ami borzasztó, mert olyan, mintha csak tegnap posztoltam volna. Utálom, hogy ilyen gyorsan telik az idő.

Igazság szerint sok mindenről tudnék pötyögni, de jelen pillanatban túl fáradt vagyok, és azt se tudom, hol áll a fejem.

De a legfontosabb, hogy kicsiny tánccsapatunk úgy néz ki, meg fogja ejteni az első fellépését jövőhét pénteken a *** karácsonyi estjén (bocsi, direkt nem publikálom, hol leszünk). Tegnap döntöttem el véglegesen, hogy én is ott leszek, bár előtte körülbelül egy héttel szóltak, hogy egyébként meghívnának minket, hogy lépjünk fel. Mi pedig igent mondtunk, úgyhogy tegnap is rengeteget próbáltunk, itthon ma is sokat gyakoroltam, egészen addig, amíg a térdeim úgy nem döntöttek, hogy nekik ennyi elég volt mára és úgy fájnak, hogy alig bírok lábra állni. 

Nagyon izgulok, és remélem, sikerül mind a két koreográfiát megtanultunk, és kellőképpen összehangolnunk, majd balesetek nélkül előadnunk. Bevallom, félek ettől, egyrészt azért, mert nem vagyok biztos magamban. Nem vagyok jó táncos, nekem sokkal több idő kell, mint a többieknek, hogy valamit memorizáljak, és meg is tudjam csinálni, ezért gyakorlok rengeteget most, mert nem akarom a többieket beégetni, ráadásul nincs túl jó mozgásom se, vagy legalábbis nem nyertem vissza még azt, amilyen voltam évekkel ezelőtt. Persze, nem vagyok elkeseredett, mert miért is lennék, szeretem ezt csinálni, és annyira nagyon komoly terveim nincsenek, minthogy koreográfus legyek vagy valami.

Másrészt amiatt félek, mert közel 13 év után ismét színpadra fogok állni, és ez annyira felemelő, mégis kicsit ijesztő érzés. Szeretek táncolni, még ha nem is tudok, és régen rengeteg fellépésre jártam, és a mai napig sajnálom, hogy abba kellett hagynom. Igazából mindig is tudtam, valahol mélyen belül, hogy a tánc az, ami engem érdekel és igazán foglalkoztat, csak nem volt lehetőségem elindulni ezen az úton, pedig, ha lehetett volna... Mindegy, nem bánkódom, hisz biztosan oka volt, amiért így történt. 

Egy szó, mint száz, jövőhéten fellépés, és izgulok miatt. Egyébként a Seventeen - Very nice egy részét és a VIXX - Chained upnak körülbelül a felét fogjuk eltáncolni. Nem annyira nehéz koreográfia egyik sem, csak... gyors. Nagyom gyors. És sok apró mozdulat van benne, amit nehéz gyorsan megcsinálni úgy, hogy az látványos legyen, jól is nézzen ki. De remélem, hogy sikerül egy hét alatt mindent megtanulnunk, és elő is adnunk. Húú, nagyon várom már *-*

Egyébként mindemellett megint készülök a koreai féléves vizsgámra. Idén tuti nem fog sikerülni, nehezen haladtam a tananyaggal, mert sok az új szó és kifejezés, ráadásul a tanárom is koreai, aki nem beszél magyarul, csak angolul és még nehezebben értettem meg. Bár a végefelé azért eléggé belejöttem szerintem^^ Nem tudom, hogyan fogok így a tánc mellett koreaizni is, mert a vizsga meg négy nappal a fellépés után lesz, de... csak összehozom valahogy, ha meg elbukom, hát... így jártam, majd megpróbálom legközelebb^^ 

Aztán most a fejembe vettem, hogy ki akarom adni az egyik írásomat, és most a napokban emiatt is néztem egy csomó könyvkiadót, hol lenne érdemes, és még megannyi izgalmas dolog történt velem, de tényleg nincs erőm mesélni, és nem is olyan fontosak. Vagy hát nekem azok, de másnak nem biztos.

Mindegy, megyek aludni, holnap is hosszú napom lesz.

Jó éjt mindenkinek^^

Doramák.

Sziasztok!

Most éppen akadt egy kis szabadidőm, mert otthon vagyok a hosszú hétvége miatt, és mivel a család épp tv-zik, nekem meg írhatnékom támadt, gondoltam pötyögök néhány sort.

Pont a napokban jelezte a facebookom, hogy négy éve volt, hogy elkezdtem koreai sorozatokat nézni, én pedig arra jutottam, hogy erről még úgyse írtam, így itt az ideje.


MIÉRT KEZDTÉL EL KOREAI SOROZATOKAT NÉZNI?

Ha valaki feltenné ezt a kérdést, hirtelen nem tudnék rá válaszolni. Igazság szerint, nem emlékszem, hogy miért is kezdtem el, vagyis nyilván azért, mert imádom Koreát, és érdekel a koreai kultúra, de nem tudom, hogy ki ajánlotta az első sorozatot. Vagyis... mintha valami olyasmi derengene, hogy az egyik nyaralás alatt a barátnőim mutattak egyet, amit éppen ők néztek, néhány hónappal később, 2012 októberében pedig én is végre rászántam magam; leültem a gép elé és azóta menthetetlenül dorama-függő vagyok.
Azt hiszem, de ebben tényleg nem vagyok biztos.

MI VOLT AZ ELSŐ DORAMA, AMIT LÁTTÁL?

Arra viszont már emlékszem, hogy az első doramám a Boys Over Flowers volt és mind a 25 részét végigbőgtem, az elejétől a végéig. Akkoriban eléggé érzékeny lelkű voltam - most is, csak az évek alatt azért már megerősödtem -, így nem csodálkozom ezen. Alapjáraton a koreai sorozatok az érzelmeidre hatnak, és lehetetlen nem sírni egy-egy jeleneten.
A Boys Over Flowers a mai napig az egyik kedvencem, remek színészekkel (lásd: Lee Minho, Kim Hyun Joong, Kim Bom stb.) és rengeteg jó zenével, ráadásul ez a leghosszabb koreai sorozat, amit valaha láttam eddig.

MIÉRT NÉZEL KOREAI SOROZATOKAT?

Mindamellett, hogy a legtöbb színész borzasztóan jóképű, szívdöglesztő és még ha bunkó is, akkor se mondanék nekik nemet?
Bármennyire is hihetetlen, nem csak a pasik miatt nézem őket. Ez a kérdés is rengetegszer fogalmazódott már meg bennem, hogy miért is kötnek le ennyire, holott pontosan tudom, hogy ezek a sorozatok nem a színtiszta valóságot mutatják, hogy sok minden megjátszott bennük, és olyanok mint egy képzelt világ, ahol a sok rossz ellenére a végén minden jóra fordul és a főszereplők mindig boldogok.

Azt hiszem, talán pont ez az, ami annyira tetszik bennük. Szeretek elmenekülni arra a pár órára egy képzelt világba, elmenekülni a való élet elől, ahol minden olyan nyomasztó, kegyetlen, megbízhatatlan, és magányos. Elrepítenek egy másik világba, egy tökéletes világba, ami tudom, hogy nem létezik, de ez egy fárasztó és hosszú nap után kellőképpen kikapcsol és felvidít, vagy éppen segít abban, hogy kisírjam magam, amikor szomorú vagyok. Ez talán őrültségnek hangzik, de úgy gondolom, időnként jó, ha az ember elengedi magát, és el tud rugaszkodni a való élettől.
Szeretem őket, mert annak ellenére, hogy időnként túlontúl csöpögős is egy-egy szerelmi szál - mert időnként tényleg túlzásokba esnek -, akkor is a szerelem egy csodálatos érzés, gyönyörűen van ábrázolva, és irigylésre méltóak, amitől az embernek folyton az az érzése támad, hogy ilyen miért nincs a valóságban? Mert nincs. A mai világban olyan ritka az, amikor két ember feltétel nélkül szereti egymást, nem csalják meg egymást, meg sem fordul a fejükben, hogy másokkal flörtöljenek, és nem a testiségre mennem, hanem az érzelmekre; amikor valakit nem a külsője miatt szeretsz, hanem a belső énje miatt, azért, aki, és akivé válsz mellette, és tényleg képes vagy egy életen át szeretni. Most tényleg, hány ilyen szerelmi kapcsolat létezik?
Ez túl tökéletes, túlságosan olyan, mint egy tündérmese, és persze, hogy nem létezik ilyen, de akkor is jó érzés beleképzelni magunkat a színészek helyébe, és arra a pár órára, de egészen más szemmel látod a világot.

Persze ez csak egy példa volt, mert szerelem szinte minden koreai sorozatban jelen van, az egyikben túl sok is, míg a másikban épphogy csak érintőlegesen, attól függően, hogy a műfaja például romantikus dráma vagy éppen egy akciófilm.
A legtöbb sorozatban jelen van a szerelem, a romantika, a dráma, rengeteg sírás, idegesítő és féltékenykedő, öntelt lánykák, vagy éppen érzéketlen és tapintatlan, ám jóképű és gazdag fiúkák; szülők, akik sose hagyják, hogy a gyerekeik boldogok legyenek szívük választottjával, és mindent megtesznek, hogy tönkretegyék őket, de végül úgyis veszítenek, és végezetül minden happy end lesz, mindez természetesen nagyszerű, bölcs és elgondolkodtató monológokkal megfűszerezve. Ezek mondjuk főként a tiniknek való sorozatokban vannak, nyilván, amiben nem gyerekek, hanem felnőtt, dolgozó emberek a főszereplők, már más adja a bonyodalmat, de mint írtam, ez csak egy példa volt. (Abba most nem megyek bele, hogy a képi világ, a helyszínek mennyire gyönyörűek, amik szintén adnak egy pluszt a doramáknak, és amik miatt csak még jobban imádom nézni őket, mert ódákat tudnék azokról is zengeni).
Bármilyen sorozatot is nézel, azok érzelmileg totálisan felráznak, egy-egy részen képes vagyok sírni, nevetni, gyűlölni és idegeskedni. Képes vagyok együtt sírni, nevetni a szereplőkkel, ha kell, utálom azokat, akiket ők utálnak, máskor meg fogom a fejem, hogy mit miért úgy tesznek, ahogy, holott a legostobább dolog azt tenni, amit tesznek.

A sok rossz és megpróbáltatás ellenére is mindenki megkapja a boldogságát, de természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne lenne meg a saját véleményem, és ne kapnék hülyét egyes szereplők viselkedésétől.
Mert annak ellenére, hogy szeretek egy doramát, nem mindig értek egyet velük, és a benne lévő történésekkel, de szeretek elgondolkozni, hogy én a helyükben mit hogyan csináltam volna, és hogy azoknak esetleg milyen kimenetele lenne. Néha engem is kikészít ez a túl sok romantikus jelenet és naiv viselkedés, időnként én is a falnak tudnék menni és dühömben lecsapom a laptopon tetejét, de ez a koreai doramák sajátossága, ez hozzá tartozik a kultúrájukhoz, és amikor az ember már túl van jó néhány sorozaton, ezeket már fel sem veszi.

És igazság szerint még kilométer hosszan tudnám sorolni, miért szeretem, esetleg miért nem a koreai sorozatokat, de azt hiszem, kicsit már eltértem az eredeti kérdéstől. Mindegyikben vannak jó jelenetek, amik megragadnak, de persze vannak idegesítő és érthetetlen részei is, amiktől csak felidegesítem magam. 

Rengeteg koreai sorozat létezik, sikeresek és kiemelkedően jók, vagy éppen gyengébben és ismeretlenek. Az se mindegy, hogy milyen témában, műfajban nézed őket, de biztosan találna mindenki kedvére valót.
Ami számomra egyébként még egy hatalmas nagy pozitívum, hogy ezek a sorozatok mindössze egy évadosak, többnyire 16-20 részesek, így hamar ki lehet őket végezni, és nem kell éveket várni a folytatásokra.


MIT GONDOLNAK AZ ISMERŐSEID A DORAMÁK IRÁNTI "MÁNIÁDRÓL"?

Ez megoszló. Akik szintúgy rajonganak a keleti kultúrákért, mint én, azoknak nem kell magyarázkodnom, teljesen megértenek, sőt! Vannak, akik még engem is leköröznek, ha sorozatokról van szó.
Aztán vannak olyanok, akik nem is tudják rólam, hogy szeretem a koreai kultúrát, és hogy ilyeneket nézek, mások viszont állítják, hogy megszállott vagyok, és túlzásba esem. Ez természetesen nem igaz, mert egyrészt meg tudom különböztetni a valóságot a doramáktól, nem keverem össze a kettőt, és egészen csak addig vagyok elrugaszkodva a valóságtól, amíg elindítom a lejátszót. Amint a végére érek, én le is zárok ott mindent magamban, és visszatérek a való életbe.
Másrészt szerintük ebből áll az életem, hogy reggeltől estig sorozatokat nézek, és csak ez köt le, amit nem tudom, honnan vesznek, mert képes vagyok hetekig meglenni doramák nélkül, nem leszek idegbeteg, ha csak napokkal később tudom megnézni a folytatást, és amúgy is... Doramákat nézni főként estefelé szoktam, hajnalokba nyúlóan, amikor már nincs más dolgom. Oké, aláírom, ha beteg vagyok, akkor ezzel kötöm le magam, vagy ha akad egy szabadnapom, egy hétvégém, akkor képes vagyok egy nap alatt kivégezni egy sorozatot, de ez ritkán fordul elő. Nekem ez egy hobbi, mások könyvet olvasnak vagy festegetnek szabadidejükben, én sorozatot nézek. Hol itt a probléma?
Természetesen a legtöbben nem azon vannak fennakadva, hogy hú, sorozat, ez beteges, hanem, hogy koreai. Ha mondjuk NCIS-t vagy valami mást néznék, azért nem szólnának, de hogy koreai... Ezt valahogy a közvetlen környezetem évek elteltével se képes bevenni és megérteni, én pedig eljutottam arra a szintre, hogy hidegen hagynak, és nem magyarázkodok. Aki ezt nem érti meg és nem fogadja el, hát így járt.


TOP 10 DORAMA?

Ha már szó esett a sorozatokról, akkor itt van az én top 10-es listám, amit megpróbáltam összeszedni magamban, miközben ezt a bejegyzést írtam. A sorrendet ne vegyétek figyelembe, nem tudom eldönteni, melyiket hányadik helyre írjam, de talán az első három hely az, ami biztos.

1. It's okay, that's love
2. Descendants of the Sun
3. My girlfriend is a gumiho
4. Secret Garden
5. You came from the star
6. Kill me, heal me
7. Master's sun
8. City Hunter
9. Entertainer
10. +1. Dream high 1-2

Nos, ha ajánlanom kellene sorozatokat valakinek, én főként ezeket mondanám. Ez egy elég vegyes lista, a drámáktól kezdve egészen az iskolai témájú, a zenei vagy a természetfeletti világot megragadó filmekig minden van. 

VOLT OLYAN SOROZAT, AMI NEM TETSZETT ÉS ABBAHAGYTAD?

Bármilyen meglepő, de volt, kettő is. Az egyik a Coffee Prince. Függetlenül attól, hogy ez egy híres dorama, és nem egy új darab (2007-es, ha jól tudom), nagyon sokan szeretik, és odavannak érte, de én tényleg nem bírtam végignézni, és a tizedik rész után abbahagytam.
Nekem nagyon vontatott volt az egész, ugyanaz ismétlődött le minden részben, egyszerűen nagyon nem bírtam élvezni. Alapjáraton megőrülök azoktól a sorozatoktól, amiben a lány valamiért arra kényszerül, hogy fiúnak játssza el magát, fiúként viselkedjen és öltözködjön, és nem értem, hogy ezt hogy nem veszi észre soha senki? Ilyen nincs, ilyen egyszerűen nem létezik! Főleg akkor, amikor a szereplőt nem sikerül annyira átalakítani, hogy tényleg fiúnak nézzen ki, mert a legtöbb esetben megoldják azzal, hogy kap egy parókát, és lenyomják a melleit, de könyörgöm, ettől még nem lesz pasi! Se a járása, se a viselkedése, se a hangja, se semmije. Oké, oké, tudom, ez egy sorozat, de akkor is! Ha már ilyen szerepet alakít, akkor rendesen csinálják meg a karakterét, mert az én szememben ez nem hiteles, és ettől tényleg kikészülök.
Lehet, egyébként, hogy máskor majd még befejezem, ha egyszer rászánom magam, de ezután a dorama után hosszú hónapokig képtelen voltam ránézni a koreai sorozatokra.
A másik ilyen a Pasta. Ezt szimplán azért hagytam abba, mert elfogyott a magyar felirat hozzá, és leszinkronizálták, én meg nem vagyok hajlandó megnézni a szinkronos sorozatokat, mert borzasztónak tartom őket. De majd egyszer biztosan megnézem, mert szeretem benne a színészeket, és érdekel a sorozat vége. ^^


MENNYI DORAMÁT NÉZTÉL EDDIG?

Hehe... Rengeteget. Több, mint harmincat, de leírom őket, és a végén összeszámolom. Egyébként ezeket ajánlani tudom, érdemes megnézni őket, mindig gondosan utána járok, mielőtt nekiállok valamelyiknek. Vigyázat, elég hosszú a lista:

1. Love Rain
2. I hear your voice
3. You're beautiful
4. Playful kiss
5. My unfortunate boyfriend
6. Orange marmalade
7. Boys over Flowers
8. To te beautiful you
9. Monstar
10. School 2013
11. School 2015
12. Moorim School
13. Kpop extreme survival
14. Heartstrings
15. Shut up flower boy band
16. Flower boy next door
17. Flower boy ramyun shop
18. Modern farmer
19. Please, come back Mister
20. Doctor stranger
21. Yong Pal
22. The Heirs
23. The girl, who sees smell
24. Hyde, Jekyll, me
25. Bad guys

Azt hiszem, nem hagytam ki egyet sem, és ha jól számoltam, akkor a négy év alatt eddig összesen mindössze 36 doramát végeztem ki (plusz ugye két fél sorozat, a Pasta és a Coffe Prince, tehát igazából 38 lenne). És ezek csak a koreai sorozatok. A koreai filmeket, és műsorokat még nem is vettem hozzá. Sőt, emellett jó néhány amerikai sorozatot is láttam, mint például a Trónok harca, vagy a Vámpírnaplók. Ilyenkor úgy tűnik, mintha sok szabadidőm lenne, pedig csak hajnalokba nyúlóan nézem őket, mint ahogy említettem.

KEDVENC DORAMA OST, AMIKET SZÍVESEN HALLGATSZ?

Abból is van egy pár. A Boys Over Flowers, az Entertainer, a Descendants of the Sun vagy a My Girlfriend is a Gumiho OST-jait például egytől egyig imádom, és csak ajánlani tudom. Talán ez a négy sorozat az, amiknek az összes dalát imádom, a többiből mindig csak néhány szám tetszett. De íme néhány, hogy ne csak a levegőbe beszéljek.

Chen (EXO) - Best Luck (It's okay that's love) 

Chen ft. Punch - Everytime (Descendants of the Sun)

K.will - Talk love (Descendants of the Sun)

Kang Min Hyuk (CN Blue) - I see you (Entertainer)

Jo Bok Rae - You can cry (Entertainer)

Jung Yong Hwa (CN Blue) - Because I miss you (Heartstrings)

Jung Yong Hwa - You've fallen for me (Heartstrings)

Lee Seung Ki - Losing my mind ((My girlfriend is a Gumiho)

Kim Gun Mo - Oh lala (My girlfriend is a Gumiho)

SS501 - Because I'm stupid (Boys Over Flowers)

Yanghwajin - It's alright (City Hunter)

Jonghyun (SHINee) - So goodybe (City Hunter)

Jang Jae Jin ft. NaShow - Auditory Hallucination (Kill me Heal me)

Jang Geun Suk - Love Rain (Love Rain)

Kim Bo Kyung - Don't think you're alone (School 2013)

Yoonmirae - Touch love (Master's Sun)

Uhm... Azt hiszem, itt az ideje, hogy befejezzem a pötyögést, mert ez jóval hosszabbra sikeredett, mint terveztem, és félek, ha tovább folytatom, mindenkit elüldözök. Pedig annyi jó dalt, és annyi mindent tudnék még írni.... :D

Nektek van kedvenc doramátok? Mióta néztek koreai sorozatokat, hogyan kezdődött el nálatok ez az imádat? Mit gondolnak erről az ismerőseitek? Mennyi doramát néztetek eddig, és volt olyan, ami különösen tetszett, vagy éppen nem bírtátok megnézni? Kedvenc OST-ok? Esetleg milyen doramát tudtok ajánlani, amit érdemes megnézni?

Ha van kedvetek ezekre válaszolni, na meg ha egyáltalán valaki képes volt mindezt elolvasni, akkor szíves örömest fogadok mindenféle visszajelzést. ^^

Én pedig most elvonulok aludni, mert már vagy három órája ezt a bejegyzést írom, és elfáradtam. xD

Jó éjszakát^^

Kpop karrierépítős szerepjáték.

Sziasztok!

Minden egyes bejegyzésíráskor megígérem magamnak, hogy gyakrabban fogok írni, de valahogy sosem jutok el addig, hogy tényleg leüljek a gép elé és pötyögjek néhány sort. Annyi mondandóm lenne, de most mégis azt érzem, hogy nem tudok miről mesélni. Mindegy, elkezdem valahol, aztán majd csak eszembe jutnak a dolgok.^^

Ühm... szeptember végén voltam megint Nipponon, ami ismét fergetegesre sikeredett. Komolyan, nem is értem, miért hagytam ki az eddigi bulikat, és miért nem mentem korábban. Oké, igazság szerint nem volt meg a társaság hozzá, akikkel szívesen elmentem volna, de most táncostársaimmal nagyon egymásra találtunk, és velük jól tudom érezni magam. Olyan jó érzés a kedvenc dalaidra táncolni, és közben ökörködni a barátaiddal, baromira ki tud kapcsolni. Mondjuk az már nem volt kellemes, amikor hajnali 4-kor elindultunk hazafelé, és vagy egy órát sétáltunk, mire olyan helyet találtunk, ahol közlekedett busz vagy villamos. Ezt leszámítva tényleg nagyon jó este volt, és biztosan menni fogok mér, főleg azért is, mert mindig összefutok rég nem látott ismerősökkel.^^

Ó, ha már tánc... akkor meséltem, hogy ellopták az irataimat? Még valamikor szeptember elején történt, hogy bent próbáltunk a táncteremben a lányokkal, és addig jött egy ürge, szépen besétált az öltözőbe és meglógott néhányunk pénztárcájával. Marhára örültem, mert benne volt az összes iratom, és nem kevés készpénz. Jó hosszú esténk volt aznap, mert ki kellett hívni a rendőrséget, ráadásul az utána lévő napokban tanúvallomást is kellett tenni, de természetesen mivel Magyarországról van szó, ez sem volt olyan egyszerű, vagy háromszor mentem vissza, mire végre tudtak fogadni. Azt már meg se említem, hogy a csávót azóta sem találták meg, pedig még volt kamerafelvételünk is róla, sőt, a rendőrök ismerték a tettest, azt mondták, ők látták már... Szerintem nem is keresték, bár tény, hogy egy lopás miatt nem fognak nagy felhajtást csinálni. Mindenesetre a többiek iratai előkerültek egy másfél héttel később, csak az enyém nem, úgyhogy szépen mindent meg kellett csináltatni... -.- Néha tényleg azt érzem, hogy engem nem szeretnek odafent, főleg az elmúlt időszakban.

Erre egy újabb ok, hogy ma hazajöttem, hosszabb idő után, és akkor kaptam a hírt, hogy elpusztult a legidősebb cicám. =( Annyira hiányzik, és tudom, hogy nagyon idős volt, és várható volt, hogy bármikor meghalhat, de akkor is rossz volt erre hazajönni. 14 és fél évig az életem része volt, egész gyerekkoromban jelen volt, és még most is emlékszem, mennyiszer aludt az ölemben, hogy mennyit játszottam vele, mennyi bolond pillanata volt, és hogy mennyiszer fordult elő, hogy amikor sírtam, ő dorombolva megjelent a szobámba, és hozzám bújt. Tudom, a macska csak egy macska, de nekem több volt egy háziállatnál, szinte családtagként tekintettem rá, hisz az a 14 és fél és az tényleg borzasztóan sok idő. Nagyon hiányzik a drágám, és még elbúcsúzni se tudtam tőle, habár ha azt vesszük, mindig, mikor láttam, az felért egy búcsúval is - már csak azért is, mert nagyon keveset járt haza ő is, meg én is. T_T Olyan kis bolond volt, remélem, hogy sok szeretetet kapott tőlünk, és megkapta azt a törődést, amire szüksége volt.

Nyugodj békében, Cirmi =( <3

És akkor végre elérkeztünk a címadó sztorihoz is. Vagy ezt hogy mondják? Nem tudom, de túl késő van és nem tudok gondolkodni, bocsi.

Egy nagyon kedves ismerősömmel megnyitottunk a saját honlapunkat, ami kpop szerepjátékkal és karrierépítéssel foglalkozik. Meséltem nektek korábban egy másik oldalról, ami szintén ilyen volt, és ahol sokáig én is játszottam, majd később admin lettem.

Nos... történt egy s más, ami miatt engem és ezt az ismerősömet töröltek. A mai napig nem értem, miért. Ismerősöm nevében nem nyilatkozhatok, bár tény, hogy az ő törlése is jogtalan volt, tekintve, hogyha meg is szegett szabályt, az azért volt, mert néhányan tettek azért, hogy úgy viselkedjen, ahogy. Ismerem őt, és a karakterét is, nem csinál semmit se indokolatlanul, és ha már őt törölték, akkor még jópár embert is lehetett volna ennyi erővel. Mindegy, ebbe nem megyek bele, az ő helyzetét én nem láthatom tisztán, de az elmondása alapján őt se figyelmeztették, csak maximum rajtam keresztül.

Ami engem illet... én szimplán azért lettem törölve, mert ismerem az illetőt. Megkaptam azt, hogy attól féltek, kárt teszek az oldalban, ezért töröltek, amit nem tudom, honnan vettek, mert nem vagyok hülye, ha kárt teszek a játékban, akkor minden ott lévő emberrel is kiszúrok, én pedig pont nem az az ember vagyok, aki bárkivel is rosszat tenne. Aztán megkaptam azt, hogy többször figyelmeztettek engem is, meg gond volt velem is, és oda kellett volna figyelnem a többi játékosra, sőt, azt is mondták, hogy érkezett rám panasz.

Na már most. Egyfelől nem ülök 0-24-ben a gép előtt, és nem követem mások beszélgetéseit, szóval fogalmam sem volt, hogy valakinek van velem gondja. Másfelől, ha probléma van velem, akkor gondolom szól az illető nekem privát üzenetben, ez lenne a megoldás, nem? Harmadrészt, ha nem szól az illető, csak az adminnak, az admin köteles nekem szólni, hogy baj van velem, és akkor tudok változtatni. Negyedrészt pedig: ez egy játék, mi építjük fel a karaktereinket. Mi közük hozzá, hogyan viselkedek? Ha mindenkinek beszóltam volna, és sértegettem volna őket, azt mondom, oké, jogosan szólnak be érte, de az én karakterem soha senkit egy szóval nem bántott, szándékosan legalábbis sosem. Ellenben az én karakteremet páran eléggé leszólták, mégsem tettem semmit, nem rinyáltam, pedig ennyi erővel azokat a karaktereket is törölhették volna.

Nos... én nem kaptam egy üzenetet se senkitől, az admin sem szólt nekem, soha senki nem mondta egy szóval se, hogy baj van velem, így nem tudtam javítani a karakterem viselkedésén, nem kaptam semmiféle esélyt, ebből kifolyólag igazságtalannak tartom, ami velem történt. Amikor pedig megkérdeztem, milyen panasz érkezett rám (ki is emeltem, hogy engem nem érdekel, kitől, csak tudni akarom, mi volt a probléma), akkor meg azt kaptam meg, hogy jobb, ha nem tudom. Most ez mi? De úgy őszintén. Mi az, hogy nincs jogom tudni? Ember, nem tudom, mi a baj, de kidobnak a játékból. Ez vicc. Ebből látszik, hogy nem volt semmi probléma velem, csak szimplán nem bírták elviselni, hogy az ismerősöm - aki a játékban a férjem - "felesége" vagyok. 

Mindehhez hozzátenném azt is, hogy amikor mindez történt, én nem is voltam gépközelben, mert pont akkor volt nálam tesóm és vele voltam két napig, szóval gyakorlatilag mindez a hátam mögött történt, és én csak arra értem vissza, hogy ki vagyok törölve.

Ami még szebb az egészben, hogy ezután fel akartam venni az illetékes adminnal a kapcsolatot, de ő tiltott engem faceról, így még csak meg sem tudtam eleinte kérdezni, hogy mi ez az egész.

Mindezek után írtam egy szép kis üzenetet az oldalra, illetve nagyjából leírtam ugyanezt, amit most, mindenféle bántó szavak nélkül, közben ismerősöm is felsorolt egy csomó jogszabályt, hogyha ő megsértett valakit, akkor ennyiből őt is elég sok sérelem érte a játékon belül, és ezeket ugye alá is támasztotta azokkal a bizonyos jogszabályokkal. És mi történt ezek után? Törölték az egész bejegyzést, hogy a többi játékos még véletlenül se tudja meg, mi is zajlik a színfalak mögött. Ez pedig nem azt jelenti, hogy nem akartak másokat is belekeverni, ez annak a jele, hogy tudják, nincs igazuk, hibáztak, és ezt nem merik felvállalni.

Azt már meg sem említem, hogy elköszönni sem tudtunk az ottani barátainktól (mivel név nélkül játszunk, nem mindenki vállalja fel magát), ami olyan, mintha ők megtiltanák, hogy kivel álljak szóba, pedig semmi közük hozzá. Ezután végül elváltak útjaink, és mi létrehoztuk a saját kis birodalmunkat.

Közben nem sokkal később megkaptuk azt is, hogy másoljuk az oldalukat, holott az illetékes személy mondta nekem, hogy a mi magánügyünk, hogy csinálunk-e saját oldalt, hisz rengeteg szerepjátékos oldal van. Aztán ekkor meg már azt mondta, hogy ő elmondta nekem, mi volt velem a probléma, és hogy kaptunk volna esélyt arra, hogy elköszönjünk az ottaniaktól.

Hagyjuk már, ha így lett volna, nem töröl kapásból a játékból, és nem tilt le, hogy ne tudjak vele beszélni. Természetesen bocsánatot se kaptunk mindezek után, de őszintén: nem is várom most már el. A ma világban amúgy se ismeri el senki, ha hibázik, a bocsánatkérés pedig luxus, úgyhogy nem különösebben érdekel. 

Mi pontot tettünk ennek a végére, azóta fel sem mentünk az oldalra, és nem is szándékozunk visszamenni. Az utóbbi időkben amúgy is eléggé szétesett az az oldal, nagy a klikkesedés, és korlátozva van minden, elég sötét és depressziós lett, és nem is éreztük jól magunkat.

Úgyhogy... amit ebből ki akartam hozni, hogy megvan a saját játékunk, saját szabályokkal, ötletekkel, és még megannyi újdonsággal. Megtapasztaltunk azon az oldalon egy csomó mindent, sokat tanultunk az ottani hibákból, így most tudunk javítani, hogy nálunk ezek ne forduljanak elő.

Egyébként a honlapunk címe: KPOP-ROLEPLAY.LAPUNK.HU 

Kicsit sajnálom, hogy csak így el kellett hagynunk azt az oldalt, de másfelől meg örülök, mert van egy sajátom, és ha nem is vagyunk olyan sokan, de szeretem ezt a közösséget, imádok honlapot szerkeszteni, kreatív lenni, újabb és újabb ötletekkel előállni. ^^

Nem tudom, ki olvassa ezt a bejegyzést, nem tudom, ki téved ide, de mindenkit sok szeretettel várunk!^^

És végezetül.... mást nem akarok mesélni, inkább csak mutatnék pár dalt, amiket az utóbbi időben nagyon megszerettem.

Csak mert egy igazán pörgős és imádni való dal, aminek tudom a koreográfiáját *-*

Eleinte nem tetszett ez a szám, de aztán a youtube folyton ezt adta le, és megszerettem. Bevallom, a klipet azóta se néztem meg xD

Nem vagyok híve azoknak a bandáknak, akiknek a tagjai ilyen fiatalok, és őszintén, nekem ez a klip is túl sok. Nagyon is. Túl cuki és túl rózsaszín, és ez nem illik a pasikhoz. De én felnőtt ember vagyok, ők pedig gyerekek és ez a koreai kultúra. Ettől függetlenül a dalért élek-halok, nagyon vidám, és mindig mosolyt csal az arcomra.^^

Ennyi lettem volna, most fáradt vagyok, úgyhogy megyek aludni.

Sziasztok, jó éjszakát, és remélem, legközelebb most már sikerül hamarabb jelentkeznem.^^

Mindenféle.

Sziasztok!

Ismét eltelt egy hónap, én pedig csak most jelentkezem. Sok minden történt velem ebben az egy hónapban, jó is és rossz is egyaránt. 

Ami számomra az egyik legfontosabb, hogy életemben először végre el tudtam menni Nippon Groovera júliusban, és borzasztóan jól éreztem magam. Nagyot buliztunk barátnőimmel, jó érzés volt végre olyan dalokra táncolni is, amiket imádok, és hosszú idő után úgy éreztem, végre ki tudtam kapcsolódni arra a néhány órára. Ráadásul összefutottam több régebbi ismerősömmel, barátnőmmel is, akiket ezer éve nem láttam, és az is nagyszerű érzés volt. Az biztos, hogy innentől kezdve minden Nipponra menni fogunk, kár lenne kihagyni, tényleg nagyszerű volt.^^

A másik hír, ami igazából engem érint, hogy néhány táncos társammal megalapítottuk a saját lány bandánkat. Még nem tudom, mi lesz, mekkora sikerünk lesz, és hasonlók, de jókat táncolunk minden alkalommal, és nagyon jó barátok lettünk - nem mintha, az elmúlt másfél évben nem így lett volna. Vagyis a társaság egyik felét már ismerem több, mint egy éve, de a többiek csak az elmúlt hónapokban csatlakoztak hozzánk, és rövid időn belül megszerettük egymást. Ez jó érzés, mert amúgy én elég nehezen barátkozom, és nyílok meg mások előtt, de velük más, előttük az első pillanattól fogva nem feszengek és önmagamat tudom adni.^^ Szeretek velük bubuteázni járni, vagy éppen koktélozni menni, szeretek velük ökörködni táncon és komolytalankodni, egyszerűen csak szeretem velük jól érezni magam. Remélem, sokáig jó barátok maradunk, hiányzott már egy ilyen kisebb társaság az életemből. *-*

Hümm. Mi van még? Ó, igen. Biztosan sokan hallottatok, hogy jön a Block B Magyarországra. Nem tudom, mikor lesz a koncert, nem tudom, mennyibe fog fájni a jegy, de tutira menni fogok. Kihagytam a VIXX és a Boys Republic koncertet is, amiket utólag nagyon bánok, mert utólag szerettem meg őket nagyon. Ellenben a Block B-t imádom már egy ideje, és ha ezt is kihagyom, én tuti depressziós leszek. Úgyis olyan ritkán jönnek hazánkba kpop bandák, minden ilyen alkalmat ki kell használni. :D

Aztán... a héten jöttem haza egy nyaralásból, vagyis igazából otthon voltam vidéken, de legjobb barátnőm, a barátja, és barátnőm anyukája lejöttek hozzánk pár napra, és végülis így egy nyaralás volt. Nagyon sokat sétáltunk és rengeteg filmet megnéztünk, és annyira jó érzés volt végre találkozni velük. Tudom, hogy áprilisban találkoztam velük legutoljára, ami nem is olyan rég volt, azonban fogalmam sincs, mikor fogjuk legközelebb látni egymást. =( Mindenesetre ez a pár nap is felüdülés volt és azért jó is volt kicsit otthon lenni, látni a macskáimat, meg a kutyámat és természetesen a Balatont is. Még ha nem is volt olyan jó idő, akkor is megérte. A legjobb pillanat mégis az volt, amikor összefutottunk egy közös barátnőnkkel, akit szintén tavaly nyáron láttam utoljára és waah *-* Hiányoznak a régi barátnőim, akikkel minden nyáron közösen mentünk nyaralni, akikkel annyi idiótaságot összehordtunk, és akikkel napi szinten tartottuk a kapcsolatot, hiányoznak azok az idők, amikor az volt a legnagyobb problémánk, hogy debugos lett a fórum.xD Ah, annyira hihetetlen, hogy ilyen hamar felnőttünk. Nem tűnt fel, csak így visszagondolva látszódik, mennyire gyorsan telik is az idő. Az elmúlt évek kész kínszenvedések voltak, és annyira hosszúnak és fáradságosnak tűnik, de ha visszatekintek, szinte minden csak egy pillanat. Olyan hihetetlen ez, nem?

Nem is tudom, van-e még valami, amiről mesélni szerettem volna. Voltam Margitszigeten, életemben először kint voltam ott éjfél után is, és bár csillaghullást nem láttunk, de annál viccesebb és érdekes este volt. :D Meséltem régebben még, hogy van egy kpopos karrierépítős játék, amiből most szerepjátékos oldal lett. Na, hát néhány lány úgy gondolta, nem ártana újrakezdeni az oldalt, vagy legalábbis visszacsinálni, ha már az eredeti adminok köszönés nélkül leléptek és csak úgy itt hagytak mindenkit. Csatlakoztam az admin gárdához, szóval most négyen kezelésbe vettük az oldalt, és szerencsére nagyjából felélesztettük, úgyhogy végre működik.^^ Tökre örülök neki, kár lett volna ennyiben hagyni, ha már ilyenből egyetlen egy oldal létezik. :)

Szóval most viszonylag jó napjaim voltak, és ezek az apró dolgok tartják bennem a lelket, ez az, ami erőt ad a létezéshez, habár az életem ettől függetlenül ugyanúgy csak áll, nem mozdul, és ami folyton csak fojtogat. Közben minden oldalról érkezik rám a nyomás, meg akarják mondani, ki legyek, mit csináljak, irányítani akarnak, én pedig egyedül küzdök minden ellen, és nem tudom megtenni a szükséges lépéseket azért, hogy ne tapossanak el. Mindegy, nem panaszkodom, nem akarok rossz dolgokat említeni, most csak a jó van és erre akarok figyelni^^

Mielőtt elköszönnék, megint itt hagyok már fantasztikus számot, amit szerintem sokan hallottatok már, de ha még nem, hallgassátok meg, mert kár lenne kihagyni. 

Ez egy hatalmas kedvencem jelenleg, habár bevallom, kellett jópár nap, mire megszerettem. A VIXX amúgy is a kedvenc együttesemmé nőtte ki magát a hónapban, ezért is sajnálom, hogy nem voltam ott a tavalyi koncertjükön =( De ez a szám fantasztikus, vagy ha az nem is tetszik, mindenképp nézzétek meg hozzá a dance practice videót. Annyira mocskosul jó a koreográfiája! Én nem is értem, hogyan tudnak ilyen elképesztően táncolni! Kikészítenek! Azok a finom és apró mozdulatok, én nem tudom, hogy képesek erre. Tuti, hogy nem emberek. :D

Ezzel a dalukkal én is megnyertem a lottót, azt hiszem. Kicsit féltem ettől a daltól, hogy nem fog tetszeni, mert az elmúlt időszakban nem követtem a fiúkat, és elsőre nem is tetszett ez a gépesített hangzás, végül mégis nagyon magával ragadott. D.O feje mindent visz, na meg az elmaradhatatlan pulykaviadal x"D Egyébként nagyon sokat mondó a dalszövege, engem főként az fogott meg ennyire. Ó, mielőtt elfelejtem, remélem, a Monster című számukat is ismeritek, mert ha nem, azzal súlyos hibát követtek el. =D

 Nem akartam ezt a dalt megosztani, mert az első pillanattól kezdve nem szimpatikus ez az újonnan debütált banda, de a fenébe is, ez a daluk baromira megfogott. Utáltam az elején, elég erőltetettnek tűnik, és az egész bandán látszik, hogy 2ne1 utánzat, de akkor is... ez a dal nagyon belemászott a fülembe, és el kell ismernem, hogy tényleg nem olyan rossz. ;) Remélem, Nipponon adni fogják, mert partizni nagyon lehet rá.

 És itt van CL, akit szerintem mindenki ismer, és tudjuk, mennyire különc csajszi, és pont emiatt különleges számomra. Ha valaki, akkor ő egy egyedi énekes. Tudom, hogy ezzel a dallal debütált Amerikában, látszik is a dalon a hatása, de én nem örülök, hogy most nagyon tolja ezt a stílust. Az előző dalát, a Hello bitchest egyenesen utálom, de ez a szám szerintem nagyon jóra sikeredett. A klip nem tetszik, de a dal nagyon jó, és CL hangjáért pedig egyenesen oda meg vissza vagyok.^^

És akkor most köszönök el véglegesen. Vigyázzatok magatokra, legyetek nagyon boldogok, használjátok ki az elétek kerülő lehetőségeket, én pedig igyekszem mielőbb jelentkezni! (=^.^=)