When dream comes true~

Szép jó estét mindenkinek!^^

A mai nap egy nagyon hosszú napot tudhatok magam mögött, borzasztóan fáradt vagyok, de mindezek ellenére most rettenetesen boldog vagyok és egyszerűen képtelen vagyok aludni. 

A mai nap léptünk fel a tánccsapatommal azon a karácsonyi esten, vagyis évzáró bulin, amit az előző bejegyzésben említettem, és aminek a nevét direkt nem írom le, mert... mert nem tudom. Amúgy is lényegtelen, aki ismer, az tudja, hol volt, aki meg nem... aztán talán magától is rájön, hol voltam.

Mindenesetre... nem tudom szavakba önteni, mit érzek most. Korábban már írtam, hogy milyen érzés volt, amikor tavaly ismét táncolni kezdtem, és az, hogy ennyi idő után ismét színpadra állhattam... ez valami csodálatos érzés volt.

Gyerekként is szerettem fellépni, bár akkoriban nem túlzottan érdekelt a balett, és szívesebben táncoltam volna hip-hopot, de ugye ez akkor nem volt lehetséges, mert nem volt ilyen lehetőség a lakhelyemen. Aztán elkezdtem az általános iskolát, és abbahagytam a táncot, és bár erről szinte sosem meséltem senkinek, a lelkem legmélyén mindig is vonzott a tánc, mindig is efelé húzott a szívem, és tudtam, hogy életem legnagyobb hibája lesz ezt feladni A mai napig úgy gondolom, hogy nekem azon a vonalon kellett volna elindulnom, tánc iskolába kellett volna mennem, mert már az lenyűgözött, ahogy az emberek táncolnak. Imádom a táncos filmeket, egyszerűen boldoggá tesz, valami megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába, ha szóba jön a tánc, vagy másokat látok táncolni, hát még akkor, ha táncolhatok... (mennyi szóismétlés, te jó ég... nézzétek el nekem, nem tudok most fogalmazni az izgalomtól XD). 

Szóval ez életem során mindig bennem volt, gyakran eljátszottam a gondolattal, és a mai napig erre gondolok, hogy talán most profi táncos lehetnék, vagy bármi. De az élet szerint nem erre kellett mennem ezek szerint, és ezért vagyok ott, ahol vagyok, még ha ez nem is tetszik most. Nem bánom, hogy így alakult, mert így is rengeteg csodás élményben volt részem, de ettől függetlenül, hiányzik a tánc az életemből.

Vagyis hiányzott. Mert most már ez is az életem része. Ismét. Még ha nem is olyan szinten, de jelen van, és ez nagyszerű dolog. És a mai fellépés... Nem vagyok jó. Tudom, hogy borzasztó a mozgásom, hogy ez a tizenkét évnyi tánc nélküli élet meg is látszik, és talán sosem leszek olyan jó, mint amilyen lenni szeretnék, de ettől függetlenül szeretem ezt csinálni. Sokat hibáztam a fellépésen is, egyáltalán nem szép a mozgásom, de nem fogom fel negatívumként. Tudom, hogy fejlődhetek még, tudom, hogy lehet jobb, ez egy szórakozás számomra. Barátokkal lenni, a kedvenc dalainkra táncolni... kell, hogy ennél több legyen mindez?

Mindenesetre a színpadon állni, egy körülbelül kétszáz fős tömeg előtt, annyira... annyira nem tudom szavakba önteni, milyen volt. Izgultam, nem is kicsit. Annyira koncentráltam, hogy ne rontsam el a lépéseket, és visszanézve, a többiekhez képest tényleg nagyon rossz, amit műveltem (ez személyes vélemény, mások nem ezt mondták, de hát na XD), de akkor is... annyira jó volt ott állni, és táncolni, és újra és újra fel szeretnék lépni.^^ Aztán a közönség is, ahogy tapsoltak, meg akik ujjongtak nekünk, annyira nagyszerű érzés volt. Nem volt ez olyan véresen komoly fellépés, nyilván nem baj, ha hibázunk, de hosszú idő után ismét színpadra lépni, ráadásul a csapatunknak ez volt az első nyilvános fellépése, és ez annyira wáááh érzés *-*

Alapjáraton a próbák is viccesek voltak, főleg a főpróba, amikor a többi lánnyal ökörködtünk, és próbáltuk komolyan venni az egészet. Megismerkedni velük, és együtt izgulni, és szurkolni a másiknak, és támogatni egymást, tapsolni, megbeszélni, mit hogyan csináljunk... annyira jó érzés volt. Nehezen ismerkedem, de most tök hamar fel tudtam oldódni, és már magában ez a tény nagyon pozitív számomra.

Egyébként vicces volt a fellépés, mert két tánccal mentünk, először a Vixx - Chained uppal, utána a másik csapat következett, nekünk meg volt kemény két percünk magunkra kapni a fehér inget, meg a nadrágtartót a Seventeen - Very nicehoz, mindezt a színpad előtt, oldalt, és mindenki azt nézte, ahogy mi ott szerencsétlenkedünk, és öltöztetjük egymást. Miért írtam ilyen hosszú mondatot? Mindegy... x"D

Szóval... a lényeg, hogy ez tényleg egy jó nap volt, fél 5-re mentünk a helyszínre, és este 9-ig/fél 10-ig ott voltunk. A többi előadást sajnos nem láttam, mert túl sokan voltak bent, meg mi is inkább addig próbáltunk meg beszélgettünk. De kaptunk BTS-es nem tudom mit, meg BTS-es egérpadot, mert... ezt nem tudom, mire fel, de kaptunk. Aztán mind a tizenkét táncos kapott egy harminc ezer forint értékű étkezési utalványt az egyik koreai étterembe (mármint nem fejenként, hanem ezt közösen), mert lehetett szavazni az előadásokra, és elsők lettünk. Úgyhogy majd valamikor el is kell menni enni a többiekkel.

Aztán volt tombola, ott is nyertem egy tízezer értékű utalványt az egyik koreai élelmiszerboltba, plusz az egyik táncos társam kapott egy JYJ CD-t, mert ő szervezte le az egész dolgot, mármint ami a táncosokkal kapcsolatos, ő vágta a zenét, igyekezett egybetartani az összes táncos csapatot, de neki nem kellett a JYJ, csak a CD doboza, így odaadta nekem, mert én meg rákattantam az utóbbi időben a JYJ-ra, főként Jaejoongra^^ 

Uhm... mi volt még? Ah, igen, kifelé menet lehetett húzni egy dobozból cetliket, és ami rá volt írva, azt megkaptad. Kulcstartók, meg hajgumik, meg kézkrémek, ilyen kis apróságok voltak, ha jól láttam. Hát én kihúztam egy hatalmas majmos plüsst, ami iszonyatosan édes és puha *.* Többiek eddig is utáltak, hogy mennyi mindent nyertem, hát még ezután. Aztán mondták nekünk, hogy ne menjünk el, mert kapunk még valamit, úgyhogy fél 10-ig ott voltunk, és kaptunk ingyen kaját. *-* Vagyis volt az előadások után egy fél órás vacsora szünet, ahol dobozokban bibimbapot osztogattak. Na, ebből még maradt, szóval kaptunk hat dobozzal, és pont hatan maradtunk ott, úgyhogy még jobban örültünk *-* 

Huh... mit meséljek még? Tényleg nem tudom leírni, mit érzek most, annyira összevissza vannak a gondolataim. Boldog vagyok, nagyon, borzasztóan örülök, és vissza akarok menni. Van most egy enyhe hiányérzetem, mert olyan rossz, hogy vége lett, de jövőre ismét menni szeretnénk, csak akkor most már előbb nekiállunk próbálni, mert szörnyű volt, hogy körülbelül 4-5 alkalommal találkoztunk, és úgy állítottunk össze mindent. 

Ó, tudom, mit akartam még. Összefutottam néhány ismerősömmel is a helyszínen, és olyan cukik voltak, amikor gratuláltak^^ Találkoztam régebbi csoporttársaimmal, akikkel együtt jártam koreai, akkor a volt koreai tanárom is gratulált és beszéltem vele néhány szót koreaiul, meg a mostani tanárom is ott volt, és jaj... olyan aranyosak voltak, úgy szeretek mindenkit^^ 

Lényegében ennyi, most már tényleg zárom a soraimat, de hogy ennél is jobb legyen a napom... Pont most olvastam, hogy Jaejoong december 30-án visszatér a katonaságból^^ Juhhú, ez ma valahogy mintha az én napom lenne. Kellett ez már, lesz miből erőt merítenem. A következő három napban úgyis tanulnom kell a koreai vizsgámra, szóval szükségem is lesz erre^^

Ah, tényleg befejezem, már csak összevissza írogatok, lassan megyek aludni, csak előtte még hatmilliószor megnézegetem a nyereményeimet^^

Jó éjszakát mindenkinek~

Dance~

Sziasztok!

Hű, hát megint eltelt jó sok idő, amióta utoljára írtam, ami borzasztó, mert olyan, mintha csak tegnap posztoltam volna. Utálom, hogy ilyen gyorsan telik az idő.

Igazság szerint sok mindenről tudnék pötyögni, de jelen pillanatban túl fáradt vagyok, és azt se tudom, hol áll a fejem.

De a legfontosabb, hogy kicsiny tánccsapatunk úgy néz ki, meg fogja ejteni az első fellépését jövőhét pénteken a *** karácsonyi estjén (bocsi, direkt nem publikálom, hol leszünk). Tegnap döntöttem el véglegesen, hogy én is ott leszek, bár előtte körülbelül egy héttel szóltak, hogy egyébként meghívnának minket, hogy lépjünk fel. Mi pedig igent mondtunk, úgyhogy tegnap is rengeteget próbáltunk, itthon ma is sokat gyakoroltam, egészen addig, amíg a térdeim úgy nem döntöttek, hogy nekik ennyi elég volt mára és úgy fájnak, hogy alig bírok lábra állni. 

Nagyon izgulok, és remélem, sikerül mind a két koreográfiát megtanultunk, és kellőképpen összehangolnunk, majd balesetek nélkül előadnunk. Bevallom, félek ettől, egyrészt azért, mert nem vagyok biztos magamban. Nem vagyok jó táncos, nekem sokkal több idő kell, mint a többieknek, hogy valamit memorizáljak, és meg is tudjam csinálni, ezért gyakorlok rengeteget most, mert nem akarom a többieket beégetni, ráadásul nincs túl jó mozgásom se, vagy legalábbis nem nyertem vissza még azt, amilyen voltam évekkel ezelőtt. Persze, nem vagyok elkeseredett, mert miért is lennék, szeretem ezt csinálni, és annyira nagyon komoly terveim nincsenek, minthogy koreográfus legyek vagy valami.

Másrészt amiatt félek, mert közel 13 év után ismét színpadra fogok állni, és ez annyira felemelő, mégis kicsit ijesztő érzés. Szeretek táncolni, még ha nem is tudok, és régen rengeteg fellépésre jártam, és a mai napig sajnálom, hogy abba kellett hagynom. Igazából mindig is tudtam, valahol mélyen belül, hogy a tánc az, ami engem érdekel és igazán foglalkoztat, csak nem volt lehetőségem elindulni ezen az úton, pedig, ha lehetett volna... Mindegy, nem bánkódom, hisz biztosan oka volt, amiért így történt. 

Egy szó, mint száz, jövőhéten fellépés, és izgulok miatt. Egyébként a Seventeen - Very nice egy részét és a VIXX - Chained upnak körülbelül a felét fogjuk eltáncolni. Nem annyira nehéz koreográfia egyik sem, csak... gyors. Nagyom gyors. És sok apró mozdulat van benne, amit nehéz gyorsan megcsinálni úgy, hogy az látványos legyen, jól is nézzen ki. De remélem, hogy sikerül egy hét alatt mindent megtanulnunk, és elő is adnunk. Húú, nagyon várom már *-*

Egyébként mindemellett megint készülök a koreai féléves vizsgámra. Idén tuti nem fog sikerülni, nehezen haladtam a tananyaggal, mert sok az új szó és kifejezés, ráadásul a tanárom is koreai, aki nem beszél magyarul, csak angolul és még nehezebben értettem meg. Bár a végefelé azért eléggé belejöttem szerintem^^ Nem tudom, hogyan fogok így a tánc mellett koreaizni is, mert a vizsga meg négy nappal a fellépés után lesz, de... csak összehozom valahogy, ha meg elbukom, hát... így jártam, majd megpróbálom legközelebb^^ 

Aztán most a fejembe vettem, hogy ki akarom adni az egyik írásomat, és most a napokban emiatt is néztem egy csomó könyvkiadót, hol lenne érdemes, és még megannyi izgalmas dolog történt velem, de tényleg nincs erőm mesélni, és nem is olyan fontosak. Vagy hát nekem azok, de másnak nem biztos.

Mindegy, megyek aludni, holnap is hosszú napom lesz.

Jó éjt mindenkinek^^