A következő címkéjű bejegyzések mutatása: free time. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: free time. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. augusztus 28., péntek

Doramák 2.




Sziasztok!

Az írásaimhoz kapcsolódó kérdőívben valaki feltette a kérdést, hogy milyen doramákat nézek mostanság, és mivel amúgy is terveztem írni négy év után egy újabb bejegyzést, hát úgy döntöttem, szánok erre is időt.

Igazság szerint a véleményem nem változott a koreai sorozatokkal, a mai napig ugyanúgy imádom őket, ugyanúgy lenyűgöznek és ki tudnak akasztani, ha arról van szó. :D

Az ízlésem azonban egy kicsit már változott, és az utóbbi években rákaptam a bűnügyi doramákra, olyanokra, amiben háttérbe szorul a szerelem, és az ehhez kapcsolódó botrányok, és inkább a borzongás, az izgalom van jelen. Valamiért nagyon szeretek nyomozgatni, és marha érdekesnek találom, hogy egy-egy szereplő múltja milyen titkokat rejt és ezeket hogyan fedik fel szép lassan. A koreaiak ezt valahogy nagyon jól tudják tálalni. 

Úgy gondoltam, hogy ebben a bejegyzésben felsorolom azokat a sorozatokat, amiket az elmúlt években láttam, pontosabban 2016-től egészen mostanáig. Azért így, mert az előző doramás bejegyzésben azokat soroltam fel, amiket 2012-től egészen 2016-ig láttam, és szerintem nincs értelme még egyszer azokat leírni, amiket az előzőben.
Tehát itt tudjátok megnézni az előző bejegyzést:  DORAMÁK I. . 


Itt pedig azokat láthatjátok, amiket az előző bejegyzés megírása óta láttam. Ne zavarjon meg senkit a számozás. A másik bejegyzésben összesen 38 sorozatot néztem meg, így ezért innen fogom folytatni. A lista azt mutatja, hogy milyen sorban néztem meg őket, a legutolsó lesz az, amit legutoljára néztem. 

39. Twenty years old
40. Cinderella and four knights
41. Good doctor
42. After school: lucky or not
43. After school: lucky or not 2
44. Aftermath
45. Nightmare teacher
46. Drinking solo
47. Misaeng (folyamatban)
48. Goblin
49. White Chrismas
50. Madame Antonie
51. Dr. Frost
52. Strong woman Bo Dong Soo
53. Persevere Goo Haera (folyamatban)
54. Manhole
55. Angry mom
56. Healer
57. Doll house
58. Another parting
59. Midnight’s girl
60. Iris I
61. Iris II.
62. Hello monster / I remember you
63. Vampire Detective
64. While You were Sleeping
65. The innocent man
66. Voice
67. Voice 2
68. What’s wrogn with secretary Kim
69. Producers
70. Pinocchio
71. Triangle (folyamatban)
72. The K2
73. Boyfriend / Encounter (folyamatban)
74. Black
75. Return
76. Item
77. Ghost/Fantom
78. He is psychometric
79. God’s gift – 14 days
80. Hotel del Luna
81. Voice 3
82. Touch your heart
83. Vagabond
84. Melting me softly
85. Class of lies
86. Strangers from Hell
87. Confession
88. Crash landing on you
89. Extra-Ordinary you
90. School 2017
91. Welcome to Waikiki
92. Life
93. Search: WWW
94. You drive me Crazy
95. Itaewon Class
96. Find me in your memory (folyamatban)
97. Love Alarm
98. Abyss
99. Seven first kisses
100. Dream Knight
101. The lies within
102. Extracurricular
103. Kingdom
104. Kingdom 2
105. Meow, the secret boy
106.  Liar game (ez utóbbit megnéztem már korábban is, tehát kétszer láttam)
107. Possessed
108. Rugal (folyamatban)
109. Mystic pop-up bar
110. Backstreet Rookie
111. It's okay to not be okay
112. Designated suevivor: 60 days


Na, hát ezek lennének azok. Azért durva, hogy az elmúlt 4 évben, ami még igazából nincs teljesen négy sokkal több sorozatot néztem, mint 2016 előtt, több, mint kétszer annyit. :D 
Ahogy láthattátok, azért akadt pár sorozat, ami még mindig folyamatban van... Egyszer adok nekik egy esélyt és meg fogom nézni, de mindig találok újabbakat, amik lekötnek. 


Ha pedig egy top10-es listát kellene felállítanom közülük, nagyon nagy gondban lennék, de azért megpróbálkozom vele. Valahogy így nézne ki a jelenlegi listám: 

TOP10 DORAMA

1. Liar game
2. White Christmas
3. Return
4. Strangers from Hell
5. Hello Monster / I remember you
6.  Class of lies
7.  Its's okay to not be okay
8. Itaewon class
9. Extraordinary You
10. Welcome to Waikiki
+1. Kingdom


Azért ha megnézitek, mik voltak korábban a kedvenceim és most mik azok, ég és föld a különbség, már ha a műfajokat nézzük.

És ha már az előző bejegyzésem is írtam, akkor megpróbálom összeszedni most is néhány kedvenc OST dalomat. Azokat direkt kihagytam, amiket az előző bejegyzésben.
Íme, ők lennének, amiket nagyon szeretek:


VERIVERY - My beauty (Extraordinary you)
Stray Kids - Neverending story (Extraordinary you)

The Rose - Strangers (Strangers from Hell)

Crush - Beautiful (Goblin)
Chanyeol, Punch - Stay with me (Goblin)

Uhlala Session - Welcome to Waikiki (Welcome to Waikiki)

Jus2 - Take (He is Psychometric)

Kim Sam - Breath (It's okay to not be okay)


Nektek mi a top10 doramátok? Írjátok le nyugodtan, ha van kedvetek hozzá. Én szívesen olvasnám őket, hátha találok olyat amit még nem láttam ^^




2020. május 8., péntek

Az írásaimmal kapcsolatos kérdésekről szóló kérdőív eredménye

Sziasztok!

Akik ismernek, tudják, hogy már több, mint tíz éve foglalkozom az írással, inkább csak hobbiszinten és kedvtelésből, mintsem komolyan. Persze, egy napon szeretnék könyvet írni, de ahhoz még rengeteget kéne tanulnom és fejlődnöm, azonban sajnos az energiám és az időm ezt egyelőre nem engedi.

Mindenesetre ebből kifolyólag főként a kpop rajongóinak körében kialakult egy kisebb rajongótáborom. Mivel mostanság nem írok olyan sokat, mint régen, ezért ez a létszám nyilván megcsappant, de nem bánom. Szeretek fanfictinöket írni másoknak, és saját szórakoztatásomra egyaránt. 

Tavaly év elején létrehoztam egy kérdőívet az írásaimmal kapcsolatban, amiben több mindenre is rákérdeztem, mert borzasztóan kíváncsi személy vagyok. Semmi célom nem volt vele, egyszerűen csak a feltett kérdésekre mindig is választ szerettem volna kapni.
(Ha valaki nem látta, vagy esetleg még ezek után is szeretné kitölteni, az továbbra is elérheti az alábbi linken: KÉRDŐÍV)

Sajnos nem érkezett annyi kitöltés, mint hittem, és nagyon sok olyan személy nem töltötte ki, akitől egyébként vártam volna, elvégre is tudom, hogy olvasnak a mai napig vagy olvastak régebben és azt is tudom, hogy tudnak a kérdőívről, mert hát én magam szóltam nekik. De nem akadtam fent ezen, megelégszem azzal a pár személlyel is, akik vették a fáradtságot erre. Ráadásul célszerűbb lett volna a pályafutásom csúcsán létrehozni ezt a kérdőívet, akkor valószínűleg sokkal többen kitöltötték volna, de sajnos nem jutott eszembe évekkel ezelőtt ez a lehetőség. :D 

Mindenesetre most itt vagyok, hogy kicsit elemezzem a kérdőívet, úgyhogy térjünk is rá erre.


1-2. A kitöltők neme, életkora
A kitöltők legnagyobb része nőnemű, egész pontosan 80%-a, a többi 20% fiú. Az átlag életkor 23  évre jött ki, ami azóta növekedett, hiszen eltelt egy év. Természetesen tudom, hogy vannak sokkal fiatalabb és idősebb olvasóim is. 

3-4. Melyik volt az az év, amikor először olvastál tőlem és mi volt az
Összességében 2013 és 2016 közötti időszakot jelöltétek meg, ami a "karrierem" csúcspontját jelenti, de volt, aki sokkal korábban vagy esetleg csak pár éve akadt rá az írásaimra.
Amit pedig először olvastatok tőlem, az a legkiemelkedőbb írásom, a most futó Nightmare lett. Ezen nem lepődtem meg, hiszen valóban népszerű és már régóta folyamatban van, így biztosan sokan találkoztatok már vele. A második helyen egy régebbi történetem, a Soha ne engedj el végzett.

5. Hol találkoztál először a történeteimmel?
Erre a kérdésre különböző visszajelzések érkeztek. A legtöbben valamelyik írós facebook csoportokban találtatok rá az írásaimra, de volt olyan is, aki a kpop-fanfictions.gportal.hu oldalt jelölte meg forrásnak. Azt meg se említem, hogy akad olyan is, aki személyesen ismer engem. ;)

6. Melyik írásom volt az, ami a leginkább megfogott?
Nem meglepő módon a Nightmare-re szavaztatok a legtöbben, ami azt hiszem, érhető. Ezen kívül szóba jött még a Moonlight, és a Broken Souls, amire szintén számítottam, hiszen ez a három történetem a legnépszerűbb.

7. Ki volt a kedvenc szereplőd, akivel tudtál azonosulni, és miért?
Ez a kérdés leginkább azoknak szólt, akik több művet is olvastak már tőlem, így nehezen lehetett válaszolni rá. Nem csoda hát, hogy szinte mindenki Minseot jelölte meg, aki szinte az összes történetem főszereplője. Minseonak ezer arcát láthattátok már a történeteim során, és mivel amikor írtam róla, én is tinédzser voltam, ezért sokatoknak könnyű volt vele azonosulni.
Ha hiszitek, ha nem, Minseo akár én is lehetnék, mert rengeteg gondolata tőlem származik, mondhatni ő én vagyok. Minseo egy része a régi önmagamnak. Természetesen az idők múlásával változtam, és lehet egyes helyzetekben ma már nem úgy reagálnék, ahogy ő.

8. Volt olyan történet, amit többször is elolvastál, mert tetszett?
Erre a kérdésre 50-50% arány lett, sokan újraolvasták már valamelyik történetemet, de volt, aki azt írta, hogy általában csak egyszer olvas el valamit.

 9. Volt olyan, hogy azért kedveltél meg egy koreai bandát, mert a történetben szerepeltek?
Itt egyértelműen nemleges válasz érkezett, amin egyébként nem lepődtem meg, mert főként ismertebb bandákról, bandatagokról írtam. Mind a SHINee, EXO, Beast vagy a BTS olyan együttesek, akik régóta léteznek és nagy népszerűségre tettek szert, így őket senkinek nem kell bemutatni. Általában szeretek ugyanazokról írni, csak más tulajdonságokkal felruházva, ugyanakkor szeretek új szereplőket is bevonni a történeteimbe.

10. Rövidebb vagy hosszabb terjedelmű írások?
Itt mindenki azt jelölte, hogy teljesen mindegy. Ez is érhető, mert ha szeretsz egy írót vagy egy együttest, és találsz egy olyan történetet róla, ami igazán megfogott, akkor mindegy, milyen hosszú, el fogod olvasni.

11. Melyik műfajokat szereted a leginkább?
Erre a kérdésre azt válaszoltátok 60%-ban, hogy inkább a fantasy-krimi féléket, mint a Nightmare vagy a Moonlight, a szavazók 40%-a pedig azt jelölte, hogy mindent. Ez azért számomra megnyugtató, hogy mindegy, mit írok, aki szereti az írásaimat, el fogja olvasni. Bár tény, hogy hozzám is közelebb állnak a fantasyk.

12. Fandom, azaz rajongói tábor név?
Jött pár ötlet, amiket meg is osztok veletek. Ezek a következők: Taoisták és a Strongest. Igazából mindkettő nagyon találó :D

13.  Mi vitt rá az írásra, mikor és miként kezdtem el írni?
Ez mindenkit érdekelt, szóval ha már itt vagyok, akkor meg is osztom veletek^^

Ha azt veszem, hogy kpop együttesekkel mikor kezdtem írni, akkor az kerek tíz évvel ezelőtt, azaz 2010-ben történt, ám már előtte is írtam néhány éve. Ténylegesen, az első írásomat 2007 nyarán kezdtem el, azaz lassacskán 13 éve. (most jöttem rá, hogy az életem több mint felében jelen van az írás :O)
Akkoriban még nem ismertem a kpopot és Magyarországon se volt még jelen, így más bandákkal írtam. Mint ahogy sok tinédzsernek, nagy kedvencem volt a Tokio Hotel, így főként velük írtam rövidebb, hosszabb történeteket, ám kezdetben inkább verseket és novellákat írtam zömében, amiknek nem volt kimondott főszereplője, gyakran nem említettem neveket. Sőt, mindezek előtt dalszövegeket írtam, de ezeket szerencsére hamar abbahagytam, és ezután tértem át a versekre, majd később a novellákra, és csak végül a hosszabb terjedelmű történetekre.

Hogy mi vitt rá az írásra... Nos, ez több dologból is kialakult.
Egyrészt, mint említettem, eleinte dalszövegeket írtam. Ez azért volt így, mert egy régi barátnőmmel együttest szerettünk volna alapítani, de szerencsére ezt hamar feladtuk. Másrészt, ezzel párhuzamosan sok fanfictiont olvastam a Tokio Hotel tagjaival, amik nagyon tetszettek, így arra gondoltam, én is kipróbálom magamat ebben.
A harmadik, amit egyébként nagyon kevesen tudnak és nem is szeretem említeni az az, hogy általános iskolában, főként alsó tagozatban borzalmas volt a szövegértésem. Ha elolvastam valamit, képtelen voltam kiszűrni a lényeget, mert számomra minden fontos volt. Emiatt valahogyan nem tudtam fogalmazásokat se írni, mert mindent túlságosan ki akartam fejteni, mindent túlbonyolítottam és ha valamiről egy oldalt kellett írni, akkor nem tudtam egy oldalba bezsúfolni a gondolataimat. Így azt gondoltam magamban, legalább ezekkel is gyakorolni tudok, vagy legalább itt ki tudom élni magamat, és azt írok le, amit akarok, olyan hosszan, ahogyan akarom, és senki nem szólhat bele.
Ennek egyébként meglett a hatása, mert sikerült teljesíteni azt, amit a tanárok kértek, még ha nekem nem is tetszett. Emlékszem, az egyik fogalmazásom annyira jól sikerült, hogy a magyar tanár felolvasta az osztályban (hetedik osztályos voltam) és nagyon büszke voltam magamra, pedig akkor még csak egy éve írtam. Utólag belegondolva ez nagyon nagy löketet adott nekem, hogy ne adjam fel és folytassam.
Szóval röviden kíváncsiságból kezdtem el ezzel foglalkozni, meg azért is, mert sok gondolatom volt, amit szerettem volna leírni, és nem utolsó sorban szükségem is volt ilyesfajta gyakorlásra. ^^




Itt pedig az általatok feltett kérdésekre adom meg a választ. Sok kérdés érkezett annak ellenére, hogy kevesen töltöttétek ki a kérdőívet, de nagyon örülök neki. Megpróbáltam a kérdéseket rendszerezni, csoportosítani, hogy ne legyen túlságosan csapongó az egész, és sokkal érthetőbb, átláthatóbb legyen. ^^


1. Mielőtt kpoppal kezdtél el foglalkozni, miről írtál? Kik voltak a főszereplőid akkoriban?
Mint ahogy fentebb említettem, a Tokio Hotel tagjaival írtam főként, de egyszer volt, hogy Avril Lavigne is szerepet kapott az egyik történetemben. Ezen kívül a lány szereplőket én magam (akkor még ugye nem Minseoként), valamint a legjobb barátnőim alakították.
A műfajt tekintve, nos... hhm... akkoriban azt hiszem, inkább romantikus történeteket írtam. Mindig volt valami hétköznapi botrány, olyanok, ami a szerelmesek között gyakran megesik. Megcsalás, féltékenység, ilyenek. És nagyon sokszor szerepet kapott a halál. Sok főszereplőm halt meg. :D
A verseim többnyire a szerelemről vagy a barátságról szóltak, a  novelláim nagy része pedig inkább a saját érzéseim kiírása volt magamból, ami köré kisebb történeteket kerítettem. Tiniként elég sokat szenvedtem és sok negatív gondolatom volt, ezektől igyekeztem megszabadulni.

2. Van olyan történeted, aminek a szereplőit te magad találtad ki?
Igazság szerint minden karakteremet én találom ki, hiszen én ruházom fel tulajdonságokkal és én adom meg, milyen szerepük legyen, kivéve persze a nevüket és a kinézetüket. De gondolom a kérdés itt pont erre vonatkozott. Igen, volt olyan, hogy én találtam ki, mind a megjelenésüket, mind a nevüket, mindent, és nem hírességről mintáztam. Ezeket a történeteimet sosem publikáltam, és nem is készültek el teljesen, ez pedig azért volt így, mert ezeket a történeteket regénynek, könyvnek szántam.

3. Volt valahol, ahol publikáltad az akkoriakat?
Igen, volt. Kezdetben egy TH-s fórumon osztottam meg őket - ahol egyébként sok barátnőmet megismertem, akikkel a mai napig, még ha csak néha is, de tartom a kapcsolatot. Ezen kívül pedig volt egy személyes blogom, a www.k-zsu.gportal.hu. Sajnos már egyik oldal sem működik. 

4. Esetleg a legelső írásodat megosztanád velünk?
Sokszor gondolkodtam azon, hogy ha ezt egyszer megkérdezné valaki, mit válaszolnék, de a válaszom nem. Soha. Jobb így mindenkinek. XD Maximum nagyon közeli barátnak mutatnám meg, de annyira borzalmasak, hogy nem is értem, hogy mertem publikálni. Viszont ha kíváncsi valaki egy kezdetleges írásomra, akkor egy 2011-es történetet elolvashattok, a címe: Soha ne engedj el . Ez a legrégebbi, ami elérhető. Yaoi egyébként, Jongkey a főszereplő. Egy másik történetem pedig 2013-as, ez már nem yaoi, ez pedig a Somewhere I Belong

5. A környezeted hogyan reagált arra, hogy írsz? Tudnak róla, vagy sem?
Öööö... Hát ez olyan vegyes. A barátaim nagy részét pont az írás miatt ismertem meg, hiszen ők is írtak akkoriban. A családom is tud róla, anyukám egyetlen egyszer olvasott el tőlem egy novellát évekkel ezelőtt, ami tetszett neki. De sokszor probléma volt ez otthon, főleg mikor mondtam, hogy vámpíros történetet írok. Azt nem szerették, szerintük az csak ártott nekem, és teljesen elveszítettem az eszemet, de ne is kérdezzétek, sose értettem őket, amikor ilyeneket mondtak. :D (Ez olyan, minthogy a mai napig ki vannak akadva, hogy miért hallgatok koreai zenét, az teljesen meghülyít, és amúgy se vagyok már tinédzser. Nem értem, miért nem látják, hogy ez egy tök jó lehetőség, hiszen a koreai nyelvet is elkezdtem tanulni, saját magamtól, aminek szerintem örülni kellene, hogy az ember a kötelező dolgokon felül is tanul valami mást. És ugye említettem, hogy az írás nekem sok mindenben segített, tehát nem értem, miért is lenne ártó dolog. Nem estem túlzásokba se, szóval... :D) Nem tudom egyébként, hogy mennyire vannak tisztában azzal, hogy a mai napig írok, mivel nem kérdezik, én meg nem beszélek róla. Alapból keveset beszélek velük, nem nagyon tartjuk a kapcsolatot, amióta elköltöztem és dolgozok. 
Egyébként gimiben is volt pár barátom, akik elolvasták néhány novellámat, és ők is meglepődtek, de tetszett nekik. Anno osztályfőnököm is olvasott néhányat, a filozófia és a német tanárom is, és mind azt mondták, hogy tehetséges vagyok. 
A mostani barátaim közül kevesen tudnak erről, mert... nem igazán tudom, miért. Egyszerűen csak nem jött szóba sosem, hogy ezt elmondhassam nekik. Meg kicsit úgy is vagyok vele, hogy nem akarom, hogy aztán azzal jöjjenek, hogy mutassam meg őket. Mivel ugye kpop hírességek a főszereplők, ők pedig olyan ismerősök, akik nem szeretik, úgy vélem, nem akarnák ezután elolvasni.
Szóval akik régebbről ismernek, ők tudnak erről, akik pedig azóta ismernek, hogy dolgozom, ők nem tudnak róla. De az biztos, hogy akik olvastak tőlem, ők mind úgy voltak vele, hogy szépen fogalmazok, jól írok és jó ötleteim is vannak. ^^ Természetesen ezzel nem fényezni akarom magam, mert tudom, hogy van még mit fejlődnöm.

6. Van befejezetlen írásod?
Ha hiszitek, ha nem, de van. Hiába vagyok annak a híve, hogyha egyszer valamit elkezdek, akkor be is fejezem, ettől függetlenül sok ilyen írásom maradt félbe. Ez természetesen régebbiekre jellemző, főként amiket regénynek szántam. Akad, amit néhány rész után abbahagytam, de akad olyan is, amiben száz oldalt megírtam. Az okuk egyszerű, elvesztettem a motivációt, vagy nem volt hozzájuk ötletem, esetleg annyi történetet írtam egyszerre, hogy megfeledkeztem róluk. Ezeket szerintem sose fogom már befejezni, mert amúgy egyik ötletem se tetszik - vagy pedig egyes elemek másként megjelentek már más történeteimben. :D 

7. Tervben van még, hogy adsz majd ki könyvet?
Igen. Noha évről évre úgy gondolom, ez sosem fog megvalósulni, de egyszer szeretnék egy saját könyvet a kezemben tartani. Akkor igazán úgy érezném, hogy a rengeteg gyakorlás, a rengeteg írás, fejlődés megérte, kifizetődött. Persze így is büszke vagyok magamra, hiszen ahhoz képest, hogy milyen voltam gyerekként, rengeteget fejlődtem és biztos vagyok benne, ha magamtól nem állok neki, akkor nem lennék most ott, ahol vagyok. Sajnos nem sok időm van olvasni, és írni se, így nem tudom, hogy ez valaha be fog következni, de nagyon jó lenne. :)

8. Várható még hosszabb terjedelmű írás a jövőben?
Olyan hosszú szerintem, mint a Nightmare vagy a Moonlight nem, mert nagyon sok időmet elveszi, de szeretnék mindenképpen még írni. Mostanság azon gondolkozom, hogy talán jobban megérné rövidebb történeteket írni, de aztán majd eldől, hogy alakul. :)

9. Milyenek voltak az első írásaid kezdetben? Mit tanácsolnál annak, akinek nincs tapasztalata, de szeretne írni?
Borzalmasak. De tényleg. Az még hagyján, hogy nem tudtam változatosan fogalmazni, hiszen kezdetben nem mindenkinek megy, sokat kell ahhoz olvasni és írni. De hogy a helyesírásom is csapnivaló volt emellett... És nem azért, mert nem voltam jó helyesíró, hiszen általános iskolában még versenyt is nyertem. Egyszerűen én is beleestem abba a hibába, amibe akkoriban a legtöbb tinédzser: imádtam rövidítéseket használni. A hogy h volt, a lehet le7, a megegyezni +egyezni és ehhez hasonlók. Ez pedig csak rontott az amúgy is béna mondataim mellett. Egyáltalán nem voltam jó író, nagyon nehezen tudtam megfogalmazni, amit szerettem volna, mivel nem volt változatos a szókincsem.
A tanácsom pedig annyi lenne, hogy ne félj belevágni. Mindenki elkezdi valahol. Én is elkezdtem és bár nem vagyok profi, de szerintem rengeteget fejlődtem és javultam. Aki írni szeretne, írjon minél többet. Ez nagyon fontos dolog. A másik, hogy mindemellett olvass sokat.
Valamint szerintem fontos, hogy ha nem is írsz jól, de legalább az írásod külalakja jól nézzen ki. Ne felejtsd el a bekezdéseket mindig beljebb vinni, sorkizártra tenni a szöveget, megfelelően használni a mondat végi írásjeleket, a kötőjeleket. Ez sokat dob egy-egy történeten, hiszen ebből látszik, hogy az író igenis foglalkozik a történetével, és törekszik arra, hogy szép legyen, még ha kezdetben nehéz is.
Továbbá ne félj kérdezni, utána járni dolgoknak. Ha valamiben nem vagy biztos, kérj segítséget egy ismerősödtől, akiről tudod, hogy ért hozzá, és jobb nálad. Sokan elolvastatják mással az írásiakat, mielőtt publikálják, hiszen lehet, hogy te elsiklottál valami felett, legyen akár az csak egy elgépelés is. Nekem is van egy ismerősöm, aki folyton kijavít, ha valamit nem jó, és ez egyáltalán nem baj, hiszen több szem, többet lát.
Egyébként rengeteg olyan anyag van, ami segít az írásban, én például Via Kreatív írás című blogját sokszor elolvastam és nagy hasznát vettem. Ezen kívül ott vannak a helyesírási szótárak is, vagy a szóismétlések elkerülésére a szinonimaszótárak. (Én például a mai napig használom a szinonimaszotar.hu oldalt). Interneten bátran lehet keresgélni, biztosan találtok segítséget.
Szóval a lényeg, hogy ha tényleg szeretsz írni és érdekel is, akkor igenis szánj arra időt, hogy kijavítod a hibáidat és mindig a tökéletességre törekedsz. Sokan vannak, akik csak azért írnak, hogy elismerést kapjanak és istenítsék őket, amit én nem tudok hová tenni és megérteni. Én az írásra úgy tekintek, mint egy gyerekre vagy egy háziállatra; őket sem hanyagolod el, rendszeresen eteted és törődsz velük, hát ugyanúgy a történeteiddel is foglalkozz.
És ami szerintem még fontos, hogy ha valakitől kritikát kapsz, amiben lehúzza a történetedet - nyilván szépen kifejtve, hogy miben hol a hiba, és nem úgy, hogy az egész egy kalap kaki - akkor fogadd meg a tanácsait, és ne úgy reagálj rá, hogy ez hülye, és nem foglalkozol vele. Nem esik jól, ez érthető, de az ember ezekből is tanul. Ha tényleg komolyan veszed az írást, akkor tegyél is meg mindent érte. 

10. Nem túlzottan kapcsolódik az íráshoz, de ki a kedvenc kpop együttesed? Biasod?
Nincs kedvenc együttesem, és biasom se. Természetesen minden bandában van egy kiemelkedő tag, akire jobban figyelek, de nincs kimondott kedvencem. Ha évekkel ezelőtt kérdezik meg, akkor azt mondanám, hogy a Beast, a SHINee és az EXO a top3 listás, de mivel több száz együttest hallgatok, és azokat is szeretem, akiktől csak egy dalt ismerek, így borzasztóan nehéz választani. Egyébként a régebbi bandákat jobban szeretem, sokkal változatosabb és különlegesebb dalaik vannak, mint a mostaniaknak. Nagyon tucatzene lett a kpop, így nehéz olyanokat találni, akik kiemelkedően jók. 

11. Szerepelt a történeteidben már koreai színész is, ebből kifolyólag biztosan nézel koreai drámákat. Milyen sorozatokat nézel mostanság?
Huh... Túl sok sorozatot nézek mostanság. xD Erről írtam már egy posztot egyébként, amit itt olvashattok el, de szeretnék hamarosan újabb bejegyzést is erről. Főként azért, hogy nekem is legyen egy listám arról, miket láttam már - nem mintha nem lenne hatféle erről. XD
Nagyon szeretem mostanában amúgy a bűnügyi sorozatokat, nem csak a koreait, hanem mindenfélét. Szeretem a krimit, a thrillert, a fantasyt, főként egyébként ilyen témájú doramákat nézek. Ha kicsit sok, akkor becsúszik egy-két romantikus. Ezeket tényleg csak akkor nézem meg, ha látom, hogy nagyon felkapott és sokan kedvelik.

12. Mennyire tudod összeegyeztetni az életedet az írással?
Igazság szerint nincs ezzel különösebb gondom. Most, hogy dolgozom, már nyilván nem olyan egyszerű, de szabadnapokon vagy a szabadságaim alatt megpróbálok időt szánni az írásra. Akkor írok, amikor kedvem tartja, de szerencsére sokszor volt, hogy előre dolgoztam. Úgy értem, egy történetet mindig akkor publikáltam, ha már megírtam előre jó néhány részt, és fejben is megvolt, hogy mit akarok, mi lesz a vége. Így ha hosszabb időt kihagytam, akkor is tudtam hol folytatni. Nem mondom, hogy nem voltak válságos időszakaszaim, mert az ugye mindenkinek van, de többnyire próbáltam mindig odafigyelni arra, hogy az olvasóimnak ne kelljen sokat várniuk egy-egy részre.


Nos, ennyi lett volna. Jó érzés volt ezekre a kérdésekre válaszolni, és egy kis összefoglalót tartani magamnak is. Ilyenkor valamiért mindig kedvet kapok az íráshoz, és úgy érzem, sose fogom abbahagyni.

Köszönöm mindenkinek, aki kitöltötte a kérdőívet, köszönöm a kérdéseket is, hogy megválaszolhattam és természetesen köszönöm annak, aki mindezt el is olvasta ^^

Ha gondoljátok, ti is megválaszolhatjátok őket, vagy leírhatjátok nekem, ti hogyan kezdtetek el írni, és miért, miken mentetek keresztül. Ha pedig még mindig akad kérdéseket, ne féljetek feltenni, szívesen válaszolok rájuk. ^^

További szép napot ;)



2020. január 9., csütörtök

Terveim 2020-ra



Az előző bejegyzésben már összefoglaltam, hogyan telt a tavalyi évem, most pedig elhoztam nektek a bakancslistámat, vagy ha úgy vesszük az újévi fogadalmaimat. Ezeket a célokat tűztem ki magam elé, amiket szeretnék megvalósítani az idei évben.


Lássuk is őket:


¤ Összeköltözni a barátommal, egy közös lakásba, kettecskén

¤ Ha sikerül összeöltözni, örökbe fogadni egy kiscicát *-*

¤ Új munkahelyet keresni
(Meglátjuk, meddig bírom még az állandó pörgést és hogy semmire nem jut időm, amire szeretném. Meg persze jó lenne, ha a depresszióm is elmúlna, habár javult a helyzet november óta.)

¤ Minél több koreai sorozatot, filmet megnézni

¤ Koreait tanulni, nyelv vizsgázni belőle

¤ Elutazni Dél-Koreába (Jó lenne, ha végre valaki hajlandó lenne eljönni velem... Meg persze ha lenne két hét szabadságom erre xD)

¤ Ha befejeztem a Nightmare III. évadát, könyvet írni vagy esetleg egy új fanfictiont elkezdeni

¤ Olvasni, olvasni, olvasni

¤ A következő tetoválásomat megcsináltatni

¤ Utazni, kirándulni, akár külföldre is

¤ Ha lesznek együttesek, akiket szeretek, akkor a koncertjeikre eljutni

¤ Elmenni végre a Csodák palotájába

¤ Néha elmenni gyógyfürdőbe, wellnessbe. Egy jó masszázsért mindent megadnék... xD

¤ Sportolni, fogyni pár kilót

¤ A barátaimmal foglalkozni, több időt tölteni velük.

¤ Sokkal többet pihenni, időt szánni magamra, és a szeretteimre.


Remélem, hogy ezeket mind sikerül megvalósítani. Meglátjuk majd ;)



2019. november 22., péntek

2019 vége

Sziasztok.

Idén egyáltalán nem írtam blogbejegyzést, főként azért, mert úgy gondoltam, senkit nem érdekelne. Ha bárki el is olvassa, nem kapok rá választ, akkor meg minek szánjak időt ilyesmikre? Most is inkább magamnak írok egy összefoglalót, csak úgy, mert miért ne?

Ha megkérdeznék, milyen volt a 2019-es évem, akkor azt válaszolnám, hogy gyorsan eltelt. Elég vegyes volt, sok jó és rossz történt velem, összességében pedig nem volt a kedvenc évem, volt már ennél jobb is.

Nem is tudom, mit mesélhetnék. Ez az év ugyancsak a munkával telt el, előléptettek a nyáron, immár üzletvezető helyettes vagyok, ami még több munkával, még több stresszel és még kevesebb pihenéssel jár. Bevallom, így év vége felé közeledve közel állok a felmondáshoz. Szeretem a munkámat, szeretem, amit csinálok, de úgy érzem, sokkal többet dolgozom, mint amennyit keresek. És ugyanezt meg tudom csinálni máshol is, több pénzért.
Így hát nem is tudom, mi az, ami még itt tart. Talán a kollégáim, és az, hogy rettentő nehezen váltok új helyet. Pedig meg kéne tennem ezt a lépést, mert az elmúlt két hónapban minden nap gyomorgörccsel kelek és fekszek, éjjelente alig alszom, folyton felkelek, kialvatlan vagyok, nincs étvágyam, mindentől hányingerem van és a szabadnapjaimat is inkább a lakásban töltöm, elzárkózva, és eszembe se jut az a gondolat, hogy kimenjek az utcára. Folyton menekülnék és azt várom, legyen vége ennek az egésznek. Pihenni akarok és nem akarok stresszelni.
Úgy érzem, kezdek depresszióssá válni, és ami a legrosszabb, hogy nem tudok erről a körülöttem lévőknek beszélni. Oké, ez nem igaz. Régen, ha problémám volt, nem beszéltem róla, inkább arra vártam, hogy mások rájöjjenek, hogy gond van velem, de mostanra felnőttem, és tudom, hogy senkit nem érdeklek annyira, hogy ilyenekkel foglalkozzon. Az emberek egyszerűen nem szánnak időt a szeretteikre, és nem hajlandóak azzal foglalkozni, hogy kitalálják, mi a baja és hogyan segíthetnének rajta, mert mindenkinek annyi problémája van.
Szóval úgy döntöttem, az igazán körülöttem állókkal megosztom, hogy kezdek depressziós lenni, szorongani, nem csak a munkám miatt. Elkezdtem beszélni a negatív érzéseimről, megosztom másokkal, ha éppen nem vagyok jó passzban, mert a fenébe is, minden embernek vannak hullámvölgyei. Tinédzserként rengeteget szenvedtem belül, sose voltam megelégedve önmagammal, sose tudtam elfogadni magam, rettentő sok negatív gondolatom volt, így hát néhanapján megemlítek ilyeneket, mert ha nem is olyan intenzíven, de még ez is bennem van. Mostanság inkább a munka miatt panaszkodom, mint az egyéb bajaimról, mert úgy gondolom, az elmúlt két hónap alatt tényleg nagyon rossz passzba kerültem, és egyszerűen nem bírtam már tovább tartani magamban. 
Én naív azt hittem, segítenek majd, leülünk beszélgetni, ha kell, akkor segítenek pszichológust is keresni. Néha tényleg azt érzem, hogy konzultálnom kellene egy szakemberrel, hogy jobban legyek. Mások nem így látják. Ők egyszerűen meg se hallják, amit mondok. Annyit kapok, hogy hülye vagyok, miért gondolok rosszat magamról, és ha ennyire rossz a munka, váltsak munkahelyet. Köszönöm. Máris jobban érzem magam és elmúlt a depresszióm. Miért nem jöttem rá magamtól, hogy ha nem gondolok ezekre, akkor minden megoldódik? Mert talán nem fog. Ez sokkal mélyebbről jön, sokkal mélyebben gyökeredzik, mint mások hiszik. Ez már gyerekkorom óta bennem van, nem tudom, miért. Ez valami olyan, amin nem tudok túllépni, viszont nem akarom, hogy életem végéig kísérjen, ugyanakkor egy magam nem tudok kimászni belőle. De úgy érzem, a környezetemben élők egyáltalán nem vesznek komolyan. Persze, hisz nekem sose lehetnek problémáim, mert nekem arany életem van. 
Mindegy is. A lényeg, hogy most eléggé sok minden kavarog bennem, és azok az emberek, akikre számítanék, úgy néz ki, mégsem számíthatok. Dühös vagyok rájuk, de ezt se mutathatom ki, mert ha elveszíteném emiatt őket, akkor mégis ki maradna nekem?


Visszatérve a munkához... Sajnos a munkám miatt, mint írtam már korábban, eléggé elveszítettem a barátaimat, és most már azzal a pár emberrel se tudok 2-3 havonta találkozni... Most már úgy fél évente, ha sikerül összehozni egy találkozót, akkor boldog vagyok. Magamra meg még annyira sincs időm. Úgy általánosságban semmire, mert felkelek, dolgozok 12 órát, este hazaérek, lefekszem aludni, és másnap megint kezdődik előröl. Szóval nehéz. Éppen emiatt akarok munkát váltani. A gond csak az, hogy nem tudom, hogy ebben a szakmában akarok-e maradni, vagy mást kipróbálni. Mert ha ebben maradok, időm ugyanúgy nem lesz semmire, na de ha nem maradok, akkor hová máshová megyek? Szóval még nem döntöttem én sem, de majd lesz csak valahogy.
Áh, mindegy is, nem akarok erre gondolni most. 


Nem is tudom, mit mesélhetnék még erről az évről. Elég sok szép tervet akartam megvalósítani ebben az évben, amikből nem sokat ugyan, de a nagy részét valóra váltottam. Íme:

¤ Új albérletbe költöztem tesómmal. Sokkal szimpatikusabb ez, mint ahol laktunk 4 évig, otthonosabbnak érzem és kényelmesebb is. 

¤ Megcsináltattam életem első tetoválását, egy álomfogót a jobb fülem mögé. Aki ismer, tudja, hogy szeretem az álomfogókat, ráadásul mivel folyton rémálmok gyötörnek (vagyis régebben gyötörtek, mostanság annyira nem), ezért abban reménykedem, hogy így sikerül jobb és szebb álmokat bevonzanom. A színei pedig szintén fontosak: a rózsaszín engem jelképez (hiába tagadom, szeretem és illik hozzám a rózsaszín és az árnyalatai), a kék nővéremet (kedvenc színe a kék), a lila pedig legjobb barátnőmet (egy időben a kedvenc színűnk a lila volt). Külön öröm, hogy ezt a tetoválást legjobb barátnőm és a barátom jelenlétében csináltattam meg. Féltem tőle, de abszolút nem fájt és úgy néz ki, kisebb kiakadás után, de a családom is elfogadta.

¤ Bár nem sikerült annyit olvasnom, mint terveztem, de elkezdtem két könyvet is. Valamint a saját történeteimet is újraolvastam, és ha azt vesszük, az legalább 4-5 könyvvel felér, ha a hosszát nézzük. Az számít valamit, nem? :D

¤ Sikerült még több pénzt megspórolnom a koreai utamra, de még nem biztos, hogy jövőre sikerül megvalósulnia. Vagyis inkább úgy mondom, hogy én nem vagyok biztos benne, hogy jövőre akarom megvalósítani. Lehet, ezzel várok még egy évet.

¤ Habár nem értem még a Nightmare III. évadjának végére, de már folyamatban van, és több, mint a felét megírtam már. Egészen jól haladok vele ^^

Lényegében ezek valósultak meg. Többet stresszeltem, és aggódtam idén, mint az előző években, de ugyanakkor úgy gondolom, sokkal kevesebb mindent veszek magamra és több dolgot el tudok engedni. Jobban elfogadom magam, és egyszerűen leszarom azokat, akik engem kritizálnak vagy bármi más.

Sportolni ugyan elkezdtem, de nem tudtam rendszeresen csinálni a munkabeosztásom miatt, de nem tartom kizártnak, hogy jövőre ezen változtatok. Hiányzik a mozgás.

A koreai nyelvet sajnos nem sikerült tanulnom, de rendszeresen nézek koreai sorozatokat, filmeket, és emiatt szerintem ha nem is fejlődtem, de tartom a szintemet még mindig. Lenne időm, akkor tanulnám a nyelvet, de hát ugye a munka...


Ugyan nem írtam fel a terveim közé, de idén egészen sok koncertre sikerült eljutnom. Március 31-én ott voltam Yongguk koncertjén, ami egy élmény volt, és az egyik legjobb bulinak tartom. Az az ember fantasztikus és borzasztó jó előadó, imádom a dalait és magát az embert is.
Utána áprilisban ott voltam  Poets of the Fall koncertjén, és habár igazából testvéremet kísértem el, és csak pár számukat ismerem, nekem nagyon tetszett ez ő eladásuk is. Az énekes csávónak sikerült a hátát megérintenem, amikor besétált a tömegbe. * - *
Nyáron megvalósult egy gyerekkori álmom, ugyanis júniusban ott voltam a Tokio Hotel koncertjén. Ha gáz, ha nem, én régen imádtam őket, zeneileg szerintem nagyon ott vannak, bár igazság szerint a régebbi dalaikat jobban szeretem. Az ő zenéjükön nőttem fel a kpop mellett, sok mindenben adtak támaszt és sose hittem volna, hogy jönnek majd még Magyarországra. De eljöttek, én ott voltam és hatalmasat buliztunk.
Októberben a The Rasmus koncertjére mentem, a tavalyi év után muszáj volt ott lennem, főleg, hogy azzal az albummal jöttek turnézni, ami nekem nagy kedvencem. Úgy gondolom, az idei koncertek közül ez volt a legjobb.
Novemberben (pontosabban ma este) pedig a Skilletre megyek, amit szintén nagyon várok már azóta, hogy 2013-ban már egyszer itt voltak, mint a Nickelback előzenekara. Már akkor is imádtam őket, sajnáltam is, hogy csak pár dalt adtak elő. Na, de majd most, végre egy teljes koncert lesz... Kíváncsian várom.
Szóval koncertekben nem volt hiány. Azt el kell mondanom, hogy ha valami, akkor egy koncert rettentően fel tud tölteni energiával, és előhozza a leszarom énemet. Utána mindig úgy állok az élethez, hogyha nem jön össze valami, nem érdekel, mert majd úgyis lesz helyette más megoldás. Olyankor sok erőt érzek magamban és sokkal nagyobb életkedvem is lesz. Úgyhogy csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy ragadjon meg minden alkalmat, ha a kedvence jön, mert kár lenne kihagyni az ilyen bulikat. 

Ami számomra idén nagy fájdalmat okozott az Sulli halála volt. Jonghyun után ez rettenetesen megviselt, és értetlenül állok az eset előtt. Bár tudom, mi a helyzet Koreában ilyen szinten, tudom, hogy hírességként mennyi negatív véleményt kapnak, amit nehéz elengedni, ugyanakkor haragszom a környezetükben élőkre, hogy nem vigyáztak eléggé rá... rájuk. Persze, nem tudhatom, mennyire törődtek-e velük, de akkor is... Ha arra gondolok, hogy én mennyire vagyok rossz passzban, tudnak róla, mégsem tesznek semmit... akkor lehetséges, hogy ők is ilyeneken estek át. Tudom az én esetemet nem lehet velük összehasonlítani, hiszen rajtuk sokkal nagyobb a nyomás, de a depresszió az depresszió... Minden esetben figyelni kell másokra, és addig küzdeni velük, addig támaszt adni, mégha mi magunknak nehéz is, ameddig az illető ismét talpra nem áll... mert könnyen megtörténhet, hogy feladják az életüket. És minden ember élete értékes.

Nagy vonalakban ennyi, azt hiszem. Minden rossz ellenére, történtek jó dolgok is az életemben., és ennek azért örülök. Még ha jelenleg nem is vagyok túl jól, bízom abban, hogy jövőre ez változni fog, és ha mások nem is segítenek, akkor saját erőm árán képes leszek talpra állni és egy boldogabb életet élni.

És a legvégére, mint ahogy szoktam, hoznék pár dalt, amiket nagyon megszerettem az idén.


Idén az ATEEZ nevű banda volt az, akiket nagyon megszerettem és komolyabb időt szántam rájuk.  Bármelyik dalukat csak ajánlani tudom, nekem személy szerint a Promise a kedvencem. Sajnálom, hogy a koncertjükre nem jutottam el, részben munka miatt, részben azért, mert más koncertre menten, és nem fért bele a keretembe, hogy az övékre eljussak. Talán majd máskor ^^ 


Mint említettem korábban, eléggé kritikus vagyok a női bandákkal, és a 2ne1 és 4minute (meg az SNSD) után a G-Idle az az együttes, akik kiemelkedően jók és tudnak egyedit alkotni - szerintem. Nos, azt hiszem, ez a fellépésük és ez a dal mindent elárul róluk. Ajánlom a videoklipet is, bár szerintem ezt az előadást semmi nem tudja überelni.



Másik lánybanda, akiket egyébként még hallgatok és idén szerettem meg, az a MAMAMOO. Szerencsére ők sem az a nyávogós banda, és bár főként a klipes dalaikat hallgatom, de messze felülmúlja a többi lány zenekart. Ez a daluk pedig igen jó bulizós dal.


Ha már említettem a 2ne1-t... Park Bom visszatért szólóban, és atyaég! Ennek a nőnek még csodálatosabb lett a hangja! Ez csak az én véleményem, de Bomnak van a leggyönyörűbb hangja egész Koreában. Mindegy, mit énekel, neki az jól áll. Imádom a csajszit. ^^


Ezt meg csak azért, mert egyszerűen király, ahogy van. Szeretem ezt hallgatni, amikor este sétálok hazafelé. :D






2019. január 3., csütörtök

Terveim 2019-re.

Egy rövidke lista azon dolgokról, amiket meg szeretnék tenni az idei évben. Gondoltam, leírom, máskülönben elfelejtem, mint úgy általában.





¤ Új albérletbe költözni a mostani helyett.
¤ Folytatni a koreai nyelv tanulását magamtól -> esetleges középszintű nyelvvizsga ősszel.
¤ Tetoválást csináltatni -> egyet mindenképpen.
¤ Sportolni, edzeni, hogy formába hozzam magam.
¤ Olvasni. Minél többet.
¤ Pénzt félretenni, minél többet, hogy 2020-ban végre elutazhassak Dél-Koreába.
¤ Befejezni a Nightmare III. évadát.
¤ Ha befejezem a Nightmaret, akár elkezdeni egy könyvet írni, de ezt lehet átcsúsztatom a következő évre.
¤ A jelenlegi barátaimmal többet foglalkozni.
¤ Megtanulni elengedni dolgokat.
¤ Boldogságra törekedni, olyan dolgokat tenni, amik boldoggá tesznek.
¤ Kevesebbet stresszelni, aggódni bizonyos dolgokon.
¤ Sokkal jobb emberré válni.

2017. október 24., kedd

FT ISLAND KONCERT, csapatépítő stb.



Sziasztok!

Sajnos megint jó ideje nem adtam életjelet magamról, de egyszerűen nincs annyi időm, hogy leüljek és oldalakat gépeljek. Ha mégis akad szabadidőm, akkor pedig általában nem gép előtt ülök, ha mégis, akkor hulla vagyok és sorozatot nézek. xD

Nos.... augusztusban írtam, hogy lebetegedtem, és ez a betegség úgy egy hónapra le is döntött a lábamról. Elkaptam egy fertőzést, a mononukleózist, ami miatt jóformán egy hónapig nem tudtam semmit se csinálni. Heteken keresztül lázas voltam, vagy legalábbis hőemelkedésem volt, étvágyam alig volt, minden végtagom fájt, néha szédültem, ezért ki se bírtam kelni az ágyból, kedvtelen voltam, nem tudtam mit csinálni, csak feküdni és sorozatot nézni, bár sokszor ez is olyan nehéz volt. Néha-néha jobban éreztem magam egy-egy órácskára, akkor megpróbáltam sétálni menni és ilyenek, de hamar kifáradtam. Hetente jártam vérvételre, hogy javult-e az eredményem, mert amúgy gyógyszer nincs erre, vagyis annyira rosszul mégsem voltam, hogy antibiotikumot adjanak. De szerencsére fokozatosan jobban lettem, csak ugye dolgozni nem tudtam menni és hasonlók. Mindenesetre jobban vagyok, vagyis már meggyógyultam teljesen.^^

Szeptember közepétől pedig megállás nélkül dolgozok, szabadidőmben pedig otthon vagyok, barátokkal vagyok, és ehhez hasonlók. Mos mondjuk kicsit fárasztóbb volt a meló, mert ugye itt volt a glamour napok, utána pedig 120-130 kartonnyi árut küldtek, amit egy nap fel kellett volna dolgoznunk, de hát képtelenség volt, mivel átlagban 90-et szoktak küldeni és azt se lehet egy nap alatt feldolgozni. Mindenesetre úgy néz ki, kezd javulni a helyzet, mostanság nyugisabb napok vannak bent is.^^

Mostanság sajnos a magánéletem se fényes, kezdek besokallni, hogy itthon folyton mindent én csinálok, én takarítok, mosogatok stb, amikor jóformán heti kétszer vagy háromszor alszok itthon, akkor is csak azért, mert este 10 körül érek haza, minden másik napon a barátomhoz megyek munka után. Egyre inkább fontolgatom, hogy elköltözök innen, mert nem bejárónő vagyok. Itt vagyunk ebben a lakásban hárman, nővéremmel és lakótársammal, de csak én takarítok, és néha még egy csokipapírt is nehéz kidobniuk. Én meg szeretnék végre élni: dolgozni, és a jövőmet tervezni, a hobbijaimnak élni és hasonlók. Nincs nekem ahhoz se időm, se kedvem, se türelmem, hogy a szabadnapjaimat azzal töltsem, hogy itthon takarítok mások után.
Felnőtt ember vagyok, el kell kezdenem félretenni pénzt lakásra és egyéb dolgokra, arról nem beszélve, hogyha családot szeretnék egyszer alapítani, akkor az a következő tíz éven belül meg fog történni, és ez a tíz év igazából nagyon kevés ilyen téren. Fiatal vagyok és ki akarom élvezni az életet, nem pedig otthon idegeskedni és veszekedni másokkal, miért nem takarítanak. Belefáradtam ebbe, ez megy évek óta, ha valaki nem képes megváltozni magától, akkor nem fog, akkor nekem kell lépnem. 
Magamra akarok időt fordítani, arra, ami nekem fontos és jól esik, eleget szenvedtem mások miatt, és eleget kínoztam magam. Volt idő, amikor utáltam magam, amikor úgy éreztem, nem érdemlek meg semmit, amikor sosem leszek boldog, és sosem fogok kijönni abból a mély pontból, ahol voltam. De most úgy érzem, végre sikerült elindulnom egy jobb úton, boldog vagyok, és vannak céljaim, jobban is érzem magam és nem ostorozom állandóan magam, el tudom fogadni magam és kibékültem valamennyire magammal, ezt az állapotot meg csak úgy tudom megtartani, ha a saját dolgaimat tartom szem előtt, és nem másokat. És ha nekem ez az állapot nem jó, már pedig nem jó, mivel folyton idegeskedem itthon, és agyfaszt kapok, akkor lépnem kell. Nem kell elviselnem semmit se, ha nem akarok. 
Szóval ha nem történik változás, akkor lehet elköltözök, én legalábbis egyre jobban fontolgatom. 

De ugorjunk valami vidámabbra... Tegnapelőtt volt FT Island koncert, és igen, sikeresen eljutottam oda is és azt kell hogy mondjam, fantasztikus volt. *-* Hú, nem hittem volna, hogy ennyire jó lesz, kicsit féltem tőle, mert nem ismertem annyira a számaikat, főleg nem az újakat, az új albumokat is előző este hallgattam meg, de nem csalódtam. Néhány számukat hiányoltam, főleg azokat, amiket imádok, de azok már nagyon régiek, valószínűleg azért nem játszották élőben.
Nos, a fiúkról nem sokat tudok mondani, mert elég hátul álltam a sorban, és nem sokat láttam belőlük, de csodálatosak voltak. Sokat ökörködtek a színpadon, nagyon szívatták egymást és szerintem nagyon közvetlenek voltak. Főként Hongki beszélt, de róla tudjuk, hogy hülye. Imádom azt az embert, annyira vicces,bár meglepődtem, hogy a hangja ennyire mély, a dalokon olyan gyerekes a hangja néha :D Bár az nekem még mindig nem fér a fejembe, hogy a teste azért kidolgozott, izmos, és a hangja is mély, de hogy a feje olyan, mint egy tizenöt évesé, az is biztos. XD Imádom az ilyen embereket =D
Sokszor elismételték, hogy nagyon tetszett nekik Budapest, de ezt láthattuk is, ugyanis az instagram fiókjukat telenyomták képekkel. =D Azt mondták, hogy mi tuti koreaiak vagyunk, mert túlságosan jól tudjuk a szövegeket. xD Egyszer a fordítóval is "veszekedésbe" kezdett, mert amíg ő tök hosszan beszélt, a fordító pár szóval le tudta fordítani, mit mondott, és Hongki megkérdezte, hogy ilyen rövid szavaink vannak, vagy a tolmács nem ad tovább mindent XD
Aztán... mi volt még =D Ja, igen többször kértük, hogy táncoljon Hongki, de mindig mondta, hogy nem tud, nem akar táncolni, hagyjuk már ezzel békén. XD Meg mondták, hogy kicsit féltek, hogyan fogjuk fogadni őket, hisz ugye a kpopon belül nem olyan elterjedt a hangszeres banda, akik ráadásul kicsit keményebb zenét játszanak, de nagyon meglepődtek, hogy milyen hangosak vagyunk és hogy megállás nélkül tombolunk, meg folyton fent van a kezünk a levegőben. Mondták, hogy sokkal hangosabbak vagyunk az orosz rajongóknál (előző napokban ott voltak koncertezni), és ezen is meglepődött. Ezt mondjuk sok együttes elmondta, hogy hangosak vagyunk és tudunk bulizni, de nem csak kpop bandák, hanem úgy más bandák is :D
Huh... öhm... Volt olyan is, amikor a koncert végefelé sört kaptak, és mi meg elkezdtük kiabálni nekik, hogy pálinka, mire megkérdezték, mi az, a tolmács meg lefordította, hogy ez egy nagyon híres magyar alkoholos ital, erre Hongki is felpattant, hogy hol van ilyen, hozzanak a szervezők, miért nem hoztak már nekik ilyet XD Szóval nagyon király volt :D
A Memory közben emeltük a magasba a kis transzparenseket, amin az állt, hogy "Addig várakoztam, amíg eljöttél", és megkérdezték, tudjuk-e, mit jelent, és mondtuk, hogy persze, és annyira látszott rajtuk, hogy meghatódtak. Tökre meglepte őket, hogy mi is készültünk neki ilyennel, és azt mondták, vissza jönnek még, vagyis mindenképpen szeretnének. Tudom, ezt minden koncerten elmondják, de akkor is. Remélem, így lesz :) 
Összességében tényleg nagyon jó volt, újabb élménnyel gazdagodtam, és még most is olyan hihetetlen ez az egész. Ez volt már a negyedik kpop koncertem, de mindegyik koncert után azt érzem, hogy csak álmodtam, pedig nem, megtörtént. Annyira messziről jönnek és tudva, hogy ez volt az első és utolsó alkalom, hogy látom őket, annyira álomszerűnek tűnik. De mégis ezek azok a pillanatok, élmények, ami hihetetlen nagy erőt tudnak adni nekem, és feltöltenek energiával. *-* <3 
A szervezéssel nekem megint gondjaim voltak, főleg a sorba állítással. Mondjuk a sorszámosztás is nagyon lassú volt, másfél óra alatt jutottunk el a sorszámunkig, de mindegy. A sorba állítás katasztrófa volt, mindenki keveredett mindenfelé, semmit nem is lehetett érteni abból, amit mondtak a szervezők, mert teljesen elől álltak. Szerintem azt kellett volna, hogy valaki bemegy a tömeg közepére meg a végére, és ott is irányítja az embereket, plusz nekik kellett volna sorba állítani az embereket. Bár ez utóbbi a végén sikerült szerencsére. Mondjuk a rajongók is ott tököltek, álltak egy helyben, és nem mozdultak semerre, meg se mertek senkit kérdezni, hogy mi a sorszámuk, hogy nagyjából belőjék, hol állnak és ilyenek. Fhú, katasztrófa volt. Szerintem mondjuk alapból a sorszámozás is hülyeség, én hagynám, hogy mindenki tolongjon, így mindenkinek ugyanannyi esélye lenne az első sorért. Azért, mert valaki drágábban vette a jegyet, szerintem nem kellene, hogy feljogosítsa az első sorért, az elég lenne, ha a pacsizásra meg a közös képre vonatkozna. De ezt sajnos a koreai szervezők hozták így, amit el kell fogadni, na mindegy. =/
Röviden és tömören ennyi, összességében nagyon jó volt. Vettem magamnak egy lightsticket, amire nagyon régóta vágytam már, úgyhogy most boldog vagyok *-* Kicsit eláztam hazafelé, mert szakadt az eső, de megérte^^

Másnap félben pedig mentem csapatépítőre, ami szintén nagyon jó volt. Aqua worldben voltunk, életemben először voltam ott, de annyira jól esett pancsolni, meg csúszdázni. Megállás nélkül csúszdáztunk két órán keresztül, mindent kipróbáltunk, amit lehetett és úristen.*-* Vissza akarok menni. Olyan meleg víz még a lakásban sincs, mint ami ott volt. XD
Aztán miután fürödtünk egyet meg elkészültünk, elmentünk a Trófeába enni, és te jó ég, én életemben nem ettem ennyi mindent. Ettem túrós csuszát, marhapörit, joghurtos-fahéjas csirkét, fűszeres csirkét, csomó salátát, burgonyafánkot, desszertnek ettem citromos sütit, valami csokisat is, meg sajttortát, ittam koktélt meg pezsgőt és más nem jut az eszembe. Úgy teleettük magunkat, hogy az valami hihetetlen. Alig bírtam mozdulni utána, aztán meg este egész végig fájt a hasam. xD De megérte, nagyon jó volt :D 

És ennyi. Röviden és tömören ennyi minden történt velem. Ja, nem, koncert előtti napon, 21-én feljöttek anyuék hozzánk Pestre, és tartottunk egy családos napot ^^ Tavaly voltunk így együtt utoljára, hogy mind az öten együtt voltunk. Kicsit rossz érzés, hogy ilyen keveset találkozunk és látom őket, de sajnos erre fel kellett készülni, hisz felnőttünk, és mindenki megy a saját útján.

Szóval ennyi volt. Nem tudom, hogy legközelebb mikor jelentkezek, de majd írok, ha tudok ^^

Búcsúzóul pedig itt van 2 videóm, amit a koncerten csináltam ^^ 

PUPPY ^^ Olyan jót lehetett erre tombolni :D



WIND *-* Ezen majdnem elsírtam magam =(


Ennyi lettem volna ^^ Legyetek jók! ^^