Annyeong!
Csaknem két hónapja nem jelentkeztem, nem adtam semmiféle életjelet magamról, így gondoltam, most írok néhány sort.
Ahogy közeledik a jó idő, úgy én is egyre jobban érzem magam, hosszú idő után először. Nem, sajnos még mindig nincs munkám, és ezzel kapcsolatban folyton kapom az ívet a családomtól, habár azért azt aláírom, hogy mivel egyre közelebb az érettségi is, így nem cseszegetnek olyan sokat. Igazából a mai napig nem értik meg, hogy nem egyszerű munkát találnom, és nem csak azért, mert kevés lehetőségem van, hanem mert én magam nem vagyok lelkileg jól, én nem vagyok elég erős és én kételkedem folyton magamban. Ha pedig így állok magamhoz, nem sok értelmét látom bármilyen munkának, mert nem fogom tudni kihozni magamból a 100%-ot, nem is fogom élvezni, amit csinálok, és az egészet rosszul élném meg, ami megint nem tenne jót az önbizalmamnak, de... ne menjünk most ebbe bele, ezt elég, ha én értem. Nem hiszem, hogy valaha bárki is megértené, mi zajlik bennem, de nem baj... bonyolult személyiség vagyok, elég, ha ezt én elviselem. :D
Szóval... ja, közeledik az érettségi. Nem tudom, említettem-e, de magyarból emelten leérettségizem, mert be szeretnék kerülni koreai szakra... vagy kínaira. Igazából a koreait jobban akarom, de szerintem csak a kínaira fog sikerülni, mert kellene még egy angol nyelvvizsga, de... az nem fog menni. Nem szeretem az angol nyelvet, és így nagyon nehezen tanulom. >< Bár az egészhez nem sok reményt fűzök, de azért megpróbálom. Igazából ezzel kapcsolatban is kicsit elveszítettem a motivációmat, nem érzem azt, hogy én erre képes vagyok, és tudom, hogy ez hülyeség, nem kellene így gondolnom, de... ha az ember egyszerűen így érez, nem tud csak úgy megszabadulni az ilyesfajta érzésektől. És ez a baj velem, hogy szinte mindenhez úgy állok hozzá, hogy tudom, hogy nem fog sikerülni, és ezen annyira próbálok változtatni, de... nem megy. De ebbe se menjünk most bele. :D
Amellett, hogy készülgetek, márciustól megint elkezdődött a koreai tanfolyam, ami egyre nehezebb, és nagyon nehezen tanulom. Főleg a szavakat, meg a kifejezéseket. Ha olvasom koreaiul a szöveget, megértem, a gond, csak azzal van, hogy amikor magyarról kell valamit koreaira lefordítani, az már nehezen megy. De tanulok, mert muszáj, mert érdekel, és mert szeretem.^^ Meg persze az is probléma alapjáraton, hogy nehezen veszem rá magam a tanulásra. Nem csak a koreaival kapcsolatban, hanem úgy mindennel. ><
Kedden és csütörtökön táncra járok, ami megint érdekes, mert a Koreai Kulturális Központban csak a csütörtöki órára tudok menni, mert a keddi időpont nem jó, akkor ugyanis Nippon Zengon vagyok. Viszont kedden négytől foglaltunk termet mi is egy kisebb baráti társasággal, így kétféle táncra járok, és kétféle koreográfiát tanulok, ami nehéz, mert már most le vagyok maradva. De azért élvezem. Szeretek táncra járni, nem csak a mozgás miatt, hanem mert jó a hangulat is. ^-^
Aztán újonnan egyre több barátommal találkozom, ami megint csak nagyon jó, és segít abban, hogy összekapjam magam, ugyanis az utóbbi hónapokban eléggé elzárkóztam tőlük, meg úgy mindenki elől. Túl sokat voltam egyedül, ez a bajom, és most ebből akarok kitörni, mert ha így haladok, akkor nagyon magamba fogok zuhanni, és annak nagyon csúnya következményei lesznek. Úgyhogy most azt hiszem, jó irányba haladok, és remélem, hogy nem fogok visszaesni. Ráadásul... van valaki, akit másfél éve kedvelek, és annak ellenére, hogy mindenki azt mondta, hagyjam őt a francba, keressek mást helyette, nem tudtam feladni, és talán... most úgy néz ki, lesz valami. Talán. Nem tudom, lehet a vége nagy csalódás lesz, de jelen pillanatban most az érdekel, hogy ez az illető sokat jelent nekem. Lehet őrültségnek hangzik, de amit megtanultam a koreai doramákból, hogy időnként megéri várakozni valakire^^
Úgyhogy... összességében... azt hiszem, most jól vagyok. Na jó, ez túlzás, nem vagyok teljesen jól, (főleg úgy, hogy megint beteg vagyok xD), de jobban vagyok, mint pár hónapja. Csak maradna ez az állapot, és remélem, ezentúl javulni fogok!
Most pedig zárom soraimat, és ahogy észrevettem, ez a pár sor elég sok lett... Mindegy, én már csak ilyen vagyok, ha egyszer írni kezdek... akkor sosem fejezem be. =D
További szép napot mindenkinek!
Búcsúzóul pedig itt egy dal, amit már nagyon régen hallgattam. Nosztalgia~
Valaki rajtam kívül még ismeri, és szereti őket?
