Sziasztok!
Egy elég kemény hónapon vagyok túl... vagy hónapokon. Fogalmam sincs, mennyit tanultam az elmúlt időszakban, de az biztos, hogy emiatt túl sok embert hanyagoltam az életemben.
Mindenesetre ma letudtam az emelt magyar szóbelimet is, múlthét hétfőn pedig a koreai vizsgámat (amin szerencsére sikeresen átmentem), úgyhogy most végre pihenhetek. Komolyan, nekem annyira hiányzott az életemből a tanulás. Nézzetek hülyének, de azok után, amiken keresztül mentem az elmúlt több, mint fél év alatt, hiányzott, hogy valami olyat csináljak, amit én akarok, amihez nekem van kedvem - és mivel be akarok kerülni az egyetemre, saját magamtól tanultam. Na, meg alapból szeretem az irodalmat, habár mindezek ellenére szerintem nem számíthatok olyan jó érettségi eredményre, mint terveztem, de ez is főként annak köszönhető, hogy semmi sem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Mindegy, nem érdekel, túl vagyok, pihenek, várom a nyarat, a házibulit, barátokkal akarok lenni, meg minden ilyen, még akkor is, ha az egészségem továbbra se javul.
Őszintén, nem tudom, mit akartam írni még ebbe a bejegyzésbe. Perpill jó kedvem van, szerintem lassan nekiállok írni, jelenleg amúgy is három folyamatban lévő történetem van, de ebből csak kettő van publikálva egyelőre. Szóval... nem tudom, mit mondjak még. Próbálok visszatérni a régi, normális életemhez, igyekszem behozni a lemaradásaimat, meg minden ilyesmi. Meleg van, jó idő, vidéken vagyok, és tortát akarok enni. =D
Akinek esetleg még hátra vannak a vizsgái, azoknak kitartást és sok sikert előre is!
És egy kis kedvcsináló dal, vagy valami, ami felvidíthat - engem legalábbis feldobott - és ezt ne szó szerint értsétek... hahah. =D Kár, hogy a fiúkat is csak azután szerettem meg, hogy voltak nálunk koncertezni =(
