When dream comes true~

Szép jó estét mindenkinek!^^

A mai nap egy nagyon hosszú napot tudhatok magam mögött, borzasztóan fáradt vagyok, de mindezek ellenére most rettenetesen boldog vagyok és egyszerűen képtelen vagyok aludni. 

A mai nap léptünk fel a tánccsapatommal azon a karácsonyi esten, vagyis évzáró bulin, amit az előző bejegyzésben említettem, és aminek a nevét direkt nem írom le, mert... mert nem tudom. Amúgy is lényegtelen, aki ismer, az tudja, hol volt, aki meg nem... aztán talán magától is rájön, hol voltam.

Mindenesetre... nem tudom szavakba önteni, mit érzek most. Korábban már írtam, hogy milyen érzés volt, amikor tavaly ismét táncolni kezdtem, és az, hogy ennyi idő után ismét színpadra állhattam... ez valami csodálatos érzés volt.

Gyerekként is szerettem fellépni, bár akkoriban nem túlzottan érdekelt a balett, és szívesebben táncoltam volna hip-hopot, de ugye ez akkor nem volt lehetséges, mert nem volt ilyen lehetőség a lakhelyemen. Aztán elkezdtem az általános iskolát, és abbahagytam a táncot, és bár erről szinte sosem meséltem senkinek, a lelkem legmélyén mindig is vonzott a tánc, mindig is efelé húzott a szívem, és tudtam, hogy életem legnagyobb hibája lesz ezt feladni A mai napig úgy gondolom, hogy nekem azon a vonalon kellett volna elindulnom, tánc iskolába kellett volna mennem, mert már az lenyűgözött, ahogy az emberek táncolnak. Imádom a táncos filmeket, egyszerűen boldoggá tesz, valami megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába, ha szóba jön a tánc, vagy másokat látok táncolni, hát még akkor, ha táncolhatok... (mennyi szóismétlés, te jó ég... nézzétek el nekem, nem tudok most fogalmazni az izgalomtól XD). 

Szóval ez életem során mindig bennem volt, gyakran eljátszottam a gondolattal, és a mai napig erre gondolok, hogy talán most profi táncos lehetnék, vagy bármi. De az élet szerint nem erre kellett mennem ezek szerint, és ezért vagyok ott, ahol vagyok, még ha ez nem is tetszik most. Nem bánom, hogy így alakult, mert így is rengeteg csodás élményben volt részem, de ettől függetlenül, hiányzik a tánc az életemből.

Vagyis hiányzott. Mert most már ez is az életem része. Ismét. Még ha nem is olyan szinten, de jelen van, és ez nagyszerű dolog. És a mai fellépés... Nem vagyok jó. Tudom, hogy borzasztó a mozgásom, hogy ez a tizenkét évnyi tánc nélküli élet meg is látszik, és talán sosem leszek olyan jó, mint amilyen lenni szeretnék, de ettől függetlenül szeretem ezt csinálni. Sokat hibáztam a fellépésen is, egyáltalán nem szép a mozgásom, de nem fogom fel negatívumként. Tudom, hogy fejlődhetek még, tudom, hogy lehet jobb, ez egy szórakozás számomra. Barátokkal lenni, a kedvenc dalainkra táncolni... kell, hogy ennél több legyen mindez?

Mindenesetre a színpadon állni, egy körülbelül kétszáz fős tömeg előtt, annyira... annyira nem tudom szavakba önteni, milyen volt. Izgultam, nem is kicsit. Annyira koncentráltam, hogy ne rontsam el a lépéseket, és visszanézve, a többiekhez képest tényleg nagyon rossz, amit műveltem (ez személyes vélemény, mások nem ezt mondták, de hát na XD), de akkor is... annyira jó volt ott állni, és táncolni, és újra és újra fel szeretnék lépni.^^ Aztán a közönség is, ahogy tapsoltak, meg akik ujjongtak nekünk, annyira nagyszerű érzés volt. Nem volt ez olyan véresen komoly fellépés, nyilván nem baj, ha hibázunk, de hosszú idő után ismét színpadra lépni, ráadásul a csapatunknak ez volt az első nyilvános fellépése, és ez annyira wáááh érzés *-*

Alapjáraton a próbák is viccesek voltak, főleg a főpróba, amikor a többi lánnyal ökörködtünk, és próbáltuk komolyan venni az egészet. Megismerkedni velük, és együtt izgulni, és szurkolni a másiknak, és támogatni egymást, tapsolni, megbeszélni, mit hogyan csináljunk... annyira jó érzés volt. Nehezen ismerkedem, de most tök hamar fel tudtam oldódni, és már magában ez a tény nagyon pozitív számomra.

Egyébként vicces volt a fellépés, mert két tánccal mentünk, először a Vixx - Chained uppal, utána a másik csapat következett, nekünk meg volt kemény két percünk magunkra kapni a fehér inget, meg a nadrágtartót a Seventeen - Very nicehoz, mindezt a színpad előtt, oldalt, és mindenki azt nézte, ahogy mi ott szerencsétlenkedünk, és öltöztetjük egymást. Miért írtam ilyen hosszú mondatot? Mindegy... x"D

Szóval... a lényeg, hogy ez tényleg egy jó nap volt, fél 5-re mentünk a helyszínre, és este 9-ig/fél 10-ig ott voltunk. A többi előadást sajnos nem láttam, mert túl sokan voltak bent, meg mi is inkább addig próbáltunk meg beszélgettünk. De kaptunk BTS-es nem tudom mit, meg BTS-es egérpadot, mert... ezt nem tudom, mire fel, de kaptunk. Aztán mind a tizenkét táncos kapott egy harminc ezer forint értékű étkezési utalványt az egyik koreai étterembe (mármint nem fejenként, hanem ezt közösen), mert lehetett szavazni az előadásokra, és elsők lettünk. Úgyhogy majd valamikor el is kell menni enni a többiekkel.

Aztán volt tombola, ott is nyertem egy tízezer értékű utalványt az egyik koreai élelmiszerboltba, plusz az egyik táncos társam kapott egy JYJ CD-t, mert ő szervezte le az egész dolgot, mármint ami a táncosokkal kapcsolatos, ő vágta a zenét, igyekezett egybetartani az összes táncos csapatot, de neki nem kellett a JYJ, csak a CD doboza, így odaadta nekem, mert én meg rákattantam az utóbbi időben a JYJ-ra, főként Jaejoongra^^ 

Uhm... mi volt még? Ah, igen, kifelé menet lehetett húzni egy dobozból cetliket, és ami rá volt írva, azt megkaptad. Kulcstartók, meg hajgumik, meg kézkrémek, ilyen kis apróságok voltak, ha jól láttam. Hát én kihúztam egy hatalmas majmos plüsst, ami iszonyatosan édes és puha *.* Többiek eddig is utáltak, hogy mennyi mindent nyertem, hát még ezután. Aztán mondták nekünk, hogy ne menjünk el, mert kapunk még valamit, úgyhogy fél 10-ig ott voltunk, és kaptunk ingyen kaját. *-* Vagyis volt az előadások után egy fél órás vacsora szünet, ahol dobozokban bibimbapot osztogattak. Na, ebből még maradt, szóval kaptunk hat dobozzal, és pont hatan maradtunk ott, úgyhogy még jobban örültünk *-* 

Huh... mit meséljek még? Tényleg nem tudom leírni, mit érzek most, annyira összevissza vannak a gondolataim. Boldog vagyok, nagyon, borzasztóan örülök, és vissza akarok menni. Van most egy enyhe hiányérzetem, mert olyan rossz, hogy vége lett, de jövőre ismét menni szeretnénk, csak akkor most már előbb nekiállunk próbálni, mert szörnyű volt, hogy körülbelül 4-5 alkalommal találkoztunk, és úgy állítottunk össze mindent. 

Ó, tudom, mit akartam még. Összefutottam néhány ismerősömmel is a helyszínen, és olyan cukik voltak, amikor gratuláltak^^ Találkoztam régebbi csoporttársaimmal, akikkel együtt jártam koreai, akkor a volt koreai tanárom is gratulált és beszéltem vele néhány szót koreaiul, meg a mostani tanárom is ott volt, és jaj... olyan aranyosak voltak, úgy szeretek mindenkit^^ 

Lényegében ennyi, most már tényleg zárom a soraimat, de hogy ennél is jobb legyen a napom... Pont most olvastam, hogy Jaejoong december 30-án visszatér a katonaságból^^ Juhhú, ez ma valahogy mintha az én napom lenne. Kellett ez már, lesz miből erőt merítenem. A következő három napban úgyis tanulnom kell a koreai vizsgámra, szóval szükségem is lesz erre^^

Ah, tényleg befejezem, már csak összevissza írogatok, lassan megyek aludni, csak előtte még hatmilliószor megnézegetem a nyereményeimet^^

Jó éjszakát mindenkinek~

Dance~

Sziasztok!

Hű, hát megint eltelt jó sok idő, amióta utoljára írtam, ami borzasztó, mert olyan, mintha csak tegnap posztoltam volna. Utálom, hogy ilyen gyorsan telik az idő.

Igazság szerint sok mindenről tudnék pötyögni, de jelen pillanatban túl fáradt vagyok, és azt se tudom, hol áll a fejem.

De a legfontosabb, hogy kicsiny tánccsapatunk úgy néz ki, meg fogja ejteni az első fellépését jövőhét pénteken a *** karácsonyi estjén (bocsi, direkt nem publikálom, hol leszünk). Tegnap döntöttem el véglegesen, hogy én is ott leszek, bár előtte körülbelül egy héttel szóltak, hogy egyébként meghívnának minket, hogy lépjünk fel. Mi pedig igent mondtunk, úgyhogy tegnap is rengeteget próbáltunk, itthon ma is sokat gyakoroltam, egészen addig, amíg a térdeim úgy nem döntöttek, hogy nekik ennyi elég volt mára és úgy fájnak, hogy alig bírok lábra állni. 

Nagyon izgulok, és remélem, sikerül mind a két koreográfiát megtanultunk, és kellőképpen összehangolnunk, majd balesetek nélkül előadnunk. Bevallom, félek ettől, egyrészt azért, mert nem vagyok biztos magamban. Nem vagyok jó táncos, nekem sokkal több idő kell, mint a többieknek, hogy valamit memorizáljak, és meg is tudjam csinálni, ezért gyakorlok rengeteget most, mert nem akarom a többieket beégetni, ráadásul nincs túl jó mozgásom se, vagy legalábbis nem nyertem vissza még azt, amilyen voltam évekkel ezelőtt. Persze, nem vagyok elkeseredett, mert miért is lennék, szeretem ezt csinálni, és annyira nagyon komoly terveim nincsenek, minthogy koreográfus legyek vagy valami.

Másrészt amiatt félek, mert közel 13 év után ismét színpadra fogok állni, és ez annyira felemelő, mégis kicsit ijesztő érzés. Szeretek táncolni, még ha nem is tudok, és régen rengeteg fellépésre jártam, és a mai napig sajnálom, hogy abba kellett hagynom. Igazából mindig is tudtam, valahol mélyen belül, hogy a tánc az, ami engem érdekel és igazán foglalkoztat, csak nem volt lehetőségem elindulni ezen az úton, pedig, ha lehetett volna... Mindegy, nem bánkódom, hisz biztosan oka volt, amiért így történt. 

Egy szó, mint száz, jövőhéten fellépés, és izgulok miatt. Egyébként a Seventeen - Very nice egy részét és a VIXX - Chained upnak körülbelül a felét fogjuk eltáncolni. Nem annyira nehéz koreográfia egyik sem, csak... gyors. Nagyom gyors. És sok apró mozdulat van benne, amit nehéz gyorsan megcsinálni úgy, hogy az látványos legyen, jól is nézzen ki. De remélem, hogy sikerül egy hét alatt mindent megtanulnunk, és elő is adnunk. Húú, nagyon várom már *-*

Egyébként mindemellett megint készülök a koreai féléves vizsgámra. Idén tuti nem fog sikerülni, nehezen haladtam a tananyaggal, mert sok az új szó és kifejezés, ráadásul a tanárom is koreai, aki nem beszél magyarul, csak angolul és még nehezebben értettem meg. Bár a végefelé azért eléggé belejöttem szerintem^^ Nem tudom, hogyan fogok így a tánc mellett koreaizni is, mert a vizsga meg négy nappal a fellépés után lesz, de... csak összehozom valahogy, ha meg elbukom, hát... így jártam, majd megpróbálom legközelebb^^ 

Aztán most a fejembe vettem, hogy ki akarom adni az egyik írásomat, és most a napokban emiatt is néztem egy csomó könyvkiadót, hol lenne érdemes, és még megannyi izgalmas dolog történt velem, de tényleg nincs erőm mesélni, és nem is olyan fontosak. Vagy hát nekem azok, de másnak nem biztos.

Mindegy, megyek aludni, holnap is hosszú napom lesz.

Jó éjt mindenkinek^^

Kpop karrierépítős szerepjáték.

Sziasztok!

Minden egyes bejegyzésíráskor megígérem magamnak, hogy gyakrabban fogok írni, de valahogy sosem jutok el addig, hogy tényleg leüljek a gép elé és pötyögjek néhány sort. Annyi mondandóm lenne, de most mégis azt érzem, hogy nem tudok miről mesélni. Mindegy, elkezdem valahol, aztán majd csak eszembe jutnak a dolgok.^^

Ühm... szeptember végén voltam megint Nipponon, ami ismét fergetegesre sikeredett. Komolyan, nem is értem, miért hagytam ki az eddigi bulikat, és miért nem mentem korábban. Oké, igazság szerint nem volt meg a társaság hozzá, akikkel szívesen elmentem volna, de most táncostársaimmal nagyon egymásra találtunk, és velük jól tudom érezni magam. Olyan jó érzés a kedvenc dalaidra táncolni, és közben ökörködni a barátaiddal, baromira ki tud kapcsolni. Mondjuk az már nem volt kellemes, amikor hajnali 4-kor elindultunk hazafelé, és vagy egy órát sétáltunk, mire olyan helyet találtunk, ahol közlekedett busz vagy villamos. Ezt leszámítva tényleg nagyon jó este volt, és biztosan menni fogok mér, főleg azért is, mert mindig összefutok rég nem látott ismerősökkel.^^

Ó, ha már tánc... akkor meséltem, hogy ellopták az irataimat? Még valamikor szeptember elején történt, hogy bent próbáltunk a táncteremben a lányokkal, és addig jött egy ürge, szépen besétált az öltözőbe és meglógott néhányunk pénztárcájával. Marhára örültem, mert benne volt az összes iratom, és nem kevés készpénz. Jó hosszú esténk volt aznap, mert ki kellett hívni a rendőrséget, ráadásul az utána lévő napokban tanúvallomást is kellett tenni, de természetesen mivel Magyarországról van szó, ez sem volt olyan egyszerű, vagy háromszor mentem vissza, mire végre tudtak fogadni. Azt már meg se említem, hogy a csávót azóta sem találták meg, pedig még volt kamerafelvételünk is róla, sőt, a rendőrök ismerték a tettest, azt mondták, ők látták már... Szerintem nem is keresték, bár tény, hogy egy lopás miatt nem fognak nagy felhajtást csinálni. Mindenesetre a többiek iratai előkerültek egy másfél héttel később, csak az enyém nem, úgyhogy szépen mindent meg kellett csináltatni... -.- Néha tényleg azt érzem, hogy engem nem szeretnek odafent, főleg az elmúlt időszakban.

Erre egy újabb ok, hogy ma hazajöttem, hosszabb idő után, és akkor kaptam a hírt, hogy elpusztult a legidősebb cicám. =( Annyira hiányzik, és tudom, hogy nagyon idős volt, és várható volt, hogy bármikor meghalhat, de akkor is rossz volt erre hazajönni. 14 és fél évig az életem része volt, egész gyerekkoromban jelen volt, és még most is emlékszem, mennyiszer aludt az ölemben, hogy mennyit játszottam vele, mennyi bolond pillanata volt, és hogy mennyiszer fordult elő, hogy amikor sírtam, ő dorombolva megjelent a szobámba, és hozzám bújt. Tudom, a macska csak egy macska, de nekem több volt egy háziállatnál, szinte családtagként tekintettem rá, hisz az a 14 és fél és az tényleg borzasztóan sok idő. Nagyon hiányzik a drágám, és még elbúcsúzni se tudtam tőle, habár ha azt vesszük, mindig, mikor láttam, az felért egy búcsúval is - már csak azért is, mert nagyon keveset járt haza ő is, meg én is. T_T Olyan kis bolond volt, remélem, hogy sok szeretetet kapott tőlünk, és megkapta azt a törődést, amire szüksége volt.

Nyugodj békében, Cirmi =( <3

És akkor végre elérkeztünk a címadó sztorihoz is. Vagy ezt hogy mondják? Nem tudom, de túl késő van és nem tudok gondolkodni, bocsi.

Egy nagyon kedves ismerősömmel megnyitottunk a saját honlapunkat, ami kpop szerepjátékkal és karrierépítéssel foglalkozik. Meséltem nektek korábban egy másik oldalról, ami szintén ilyen volt, és ahol sokáig én is játszottam, majd később admin lettem.

Nos... történt egy s más, ami miatt engem és ezt az ismerősömet töröltek. A mai napig nem értem, miért. Ismerősöm nevében nem nyilatkozhatok, bár tény, hogy az ő törlése is jogtalan volt, tekintve, hogyha meg is szegett szabályt, az azért volt, mert néhányan tettek azért, hogy úgy viselkedjen, ahogy. Ismerem őt, és a karakterét is, nem csinál semmit se indokolatlanul, és ha már őt törölték, akkor még jópár embert is lehetett volna ennyi erővel. Mindegy, ebbe nem megyek bele, az ő helyzetét én nem láthatom tisztán, de az elmondása alapján őt se figyelmeztették, csak maximum rajtam keresztül.

Ami engem illet... én szimplán azért lettem törölve, mert ismerem az illetőt. Megkaptam azt, hogy attól féltek, kárt teszek az oldalban, ezért töröltek, amit nem tudom, honnan vettek, mert nem vagyok hülye, ha kárt teszek a játékban, akkor minden ott lévő emberrel is kiszúrok, én pedig pont nem az az ember vagyok, aki bárkivel is rosszat tenne. Aztán megkaptam azt, hogy többször figyelmeztettek engem is, meg gond volt velem is, és oda kellett volna figyelnem a többi játékosra, sőt, azt is mondták, hogy érkezett rám panasz.

Na már most. Egyfelől nem ülök 0-24-ben a gép előtt, és nem követem mások beszélgetéseit, szóval fogalmam sem volt, hogy valakinek van velem gondja. Másfelől, ha probléma van velem, akkor gondolom szól az illető nekem privát üzenetben, ez lenne a megoldás, nem? Harmadrészt, ha nem szól az illető, csak az adminnak, az admin köteles nekem szólni, hogy baj van velem, és akkor tudok változtatni. Negyedrészt pedig: ez egy játék, mi építjük fel a karaktereinket. Mi közük hozzá, hogyan viselkedek? Ha mindenkinek beszóltam volna, és sértegettem volna őket, azt mondom, oké, jogosan szólnak be érte, de az én karakterem soha senkit egy szóval nem bántott, szándékosan legalábbis sosem. Ellenben az én karakteremet páran eléggé leszólták, mégsem tettem semmit, nem rinyáltam, pedig ennyi erővel azokat a karaktereket is törölhették volna.

Nos... én nem kaptam egy üzenetet se senkitől, az admin sem szólt nekem, soha senki nem mondta egy szóval se, hogy baj van velem, így nem tudtam javítani a karakterem viselkedésén, nem kaptam semmiféle esélyt, ebből kifolyólag igazságtalannak tartom, ami velem történt. Amikor pedig megkérdeztem, milyen panasz érkezett rám (ki is emeltem, hogy engem nem érdekel, kitől, csak tudni akarom, mi volt a probléma), akkor meg azt kaptam meg, hogy jobb, ha nem tudom. Most ez mi? De úgy őszintén. Mi az, hogy nincs jogom tudni? Ember, nem tudom, mi a baj, de kidobnak a játékból. Ez vicc. Ebből látszik, hogy nem volt semmi probléma velem, csak szimplán nem bírták elviselni, hogy az ismerősöm - aki a játékban a férjem - "felesége" vagyok. 

Mindehhez hozzátenném azt is, hogy amikor mindez történt, én nem is voltam gépközelben, mert pont akkor volt nálam tesóm és vele voltam két napig, szóval gyakorlatilag mindez a hátam mögött történt, és én csak arra értem vissza, hogy ki vagyok törölve.

Ami még szebb az egészben, hogy ezután fel akartam venni az illetékes adminnal a kapcsolatot, de ő tiltott engem faceról, így még csak meg sem tudtam eleinte kérdezni, hogy mi ez az egész.

Mindezek után írtam egy szép kis üzenetet az oldalra, illetve nagyjából leírtam ugyanezt, amit most, mindenféle bántó szavak nélkül, közben ismerősöm is felsorolt egy csomó jogszabályt, hogyha ő megsértett valakit, akkor ennyiből őt is elég sok sérelem érte a játékon belül, és ezeket ugye alá is támasztotta azokkal a bizonyos jogszabályokkal. És mi történt ezek után? Törölték az egész bejegyzést, hogy a többi játékos még véletlenül se tudja meg, mi is zajlik a színfalak mögött. Ez pedig nem azt jelenti, hogy nem akartak másokat is belekeverni, ez annak a jele, hogy tudják, nincs igazuk, hibáztak, és ezt nem merik felvállalni.

Azt már meg sem említem, hogy elköszönni sem tudtunk az ottani barátainktól (mivel név nélkül játszunk, nem mindenki vállalja fel magát), ami olyan, mintha ők megtiltanák, hogy kivel álljak szóba, pedig semmi közük hozzá. Ezután végül elváltak útjaink, és mi létrehoztuk a saját kis birodalmunkat.

Közben nem sokkal később megkaptuk azt is, hogy másoljuk az oldalukat, holott az illetékes személy mondta nekem, hogy a mi magánügyünk, hogy csinálunk-e saját oldalt, hisz rengeteg szerepjátékos oldal van. Aztán ekkor meg már azt mondta, hogy ő elmondta nekem, mi volt velem a probléma, és hogy kaptunk volna esélyt arra, hogy elköszönjünk az ottaniaktól.

Hagyjuk már, ha így lett volna, nem töröl kapásból a játékból, és nem tilt le, hogy ne tudjak vele beszélni. Természetesen bocsánatot se kaptunk mindezek után, de őszintén: nem is várom most már el. A ma világban amúgy se ismeri el senki, ha hibázik, a bocsánatkérés pedig luxus, úgyhogy nem különösebben érdekel. 

Mi pontot tettünk ennek a végére, azóta fel sem mentünk az oldalra, és nem is szándékozunk visszamenni. Az utóbbi időkben amúgy is eléggé szétesett az az oldal, nagy a klikkesedés, és korlátozva van minden, elég sötét és depressziós lett, és nem is éreztük jól magunkat.

Úgyhogy... amit ebből ki akartam hozni, hogy megvan a saját játékunk, saját szabályokkal, ötletekkel, és még megannyi újdonsággal. Megtapasztaltunk azon az oldalon egy csomó mindent, sokat tanultunk az ottani hibákból, így most tudunk javítani, hogy nálunk ezek ne forduljanak elő.

Egyébként a honlapunk címe: KPOP-ROLEPLAY.LAPUNK.HU 

Kicsit sajnálom, hogy csak így el kellett hagynunk azt az oldalt, de másfelől meg örülök, mert van egy sajátom, és ha nem is vagyunk olyan sokan, de szeretem ezt a közösséget, imádok honlapot szerkeszteni, kreatív lenni, újabb és újabb ötletekkel előállni. ^^

Nem tudom, ki olvassa ezt a bejegyzést, nem tudom, ki téved ide, de mindenkit sok szeretettel várunk!^^

És végezetül.... mást nem akarok mesélni, inkább csak mutatnék pár dalt, amiket az utóbbi időben nagyon megszerettem.

Csak mert egy igazán pörgős és imádni való dal, aminek tudom a koreográfiáját *-*

Eleinte nem tetszett ez a szám, de aztán a youtube folyton ezt adta le, és megszerettem. Bevallom, a klipet azóta se néztem meg xD

Nem vagyok híve azoknak a bandáknak, akiknek a tagjai ilyen fiatalok, és őszintén, nekem ez a klip is túl sok. Nagyon is. Túl cuki és túl rózsaszín, és ez nem illik a pasikhoz. De én felnőtt ember vagyok, ők pedig gyerekek és ez a koreai kultúra. Ettől függetlenül a dalért élek-halok, nagyon vidám, és mindig mosolyt csal az arcomra.^^

Ennyi lettem volna, most fáradt vagyok, úgyhogy megyek aludni.

Sziasztok, jó éjszakát, és remélem, legközelebb most már sikerül hamarabb jelentkeznem.^^

Kpop cover dance *-*

Annyeong!

A minap életemben először mentem kpop cover dance órára a KKK-ba és eszméletlen volt. *-* Nagyon régen, még gyerekként táncoltam, de sajnos abbahagytam, mert... nos, nem igazán tetszett az a műfaj, meg a tanárt se bírtam, meg akkor még ciki volt a lakhelyemen táncolni. Sajnos mivel vidéki vagyok, máshol nem volt lehetőségem erre, így várhattam. Aztán utána a térdemmel is volt minden, szóval ja, esélyem sem volt arra, hogy folytathassam. =/

Azóta a nap óta arra várok, hogy ismét legyen rá lehetőségem és a mai nap elérkezett ez a nap. Röpke 12 év után úgy érzem, visszatértem.^^ Noha közel sem vagyok olyan jó formában, és van mit tanulnom, fejlődnöm, de remélem, egy nap ismét olyan jó leszek, mint régen és rendszeresen tudok majd táncolni :D Komolyan, nagyon boldog vagyok most. Ez az érzés... mintha ismét teljes lennék. Olyan, mintha visszakaptam volna egy darabot az életemből és ezt nem tudom semmihez sem hasonlítani.

Egyébként nagyon aranyosak voltak a többiek, valakik még biztattak is, hogy menni fog, ne adjam fel, és a tánctanárunk is mondta, hogy mindenki fejlődni fog magához képest.^^

Komolyan... nem jutok szóhoz. Mindjárt nekiállok táncolni :D

Egyébként épp Xia Junsutól a Flower című dalt koreográfiáját tanuljuk, ami borzasztóan nehéz, de majd belejövök^^

Ezt muszáj volt megosztanom veletek, mert... muszáj volt. Tényleg nem hittem volna, hogy eljön ez a nap, és baromira féltem elmenni órára, féltem ebbe az új dologba belekezdeni, de rettentő jó érzés volt ez az egész, megtenni egy ilyen lépést és valamit újból elkezdeni. *-*

Ideje lesz mennem aludni, vagy... írni =D Nem tudom még, mit csinálok, de teljesen fel vagyok pörögve.

Mindenesetre további szép estét!^^