Jó ideje nem jelentkeztem már, aminek főként az az oka, hogy egy csepp időm nincs szinte semmire. Most, hogy megbetegedtem és betegszabadságra mentem, gondoltam, adok életjelet magamról, még így is, hogy jelenleg zombinak érzem magam.
Egy hónappal ezelőtt felmondtam a munkahelyemen, mert egyszerűen túl sok volt. Egy használtruha boltban dolgoztam két hónapig, ami majdnem rá is ment az egészségemre meg úgy mindenre, tekintve, hogy semmi szabadidőm nem volt.
Kezdjük azzal, hogy sokszor reggel 9-re kellett menni dolgozni, és örülhettél, ha este 8-kor (vagy esetleg 7-kor, de ez igen ritka volt) hazamehettél. Amúgy este 9-ig volt munkaidő, amire még ráhúztak jó fél meg egy órákat, ami ugye takarítással telt. Természetesen reggel is volt takarítás. Mindehhez a napi 10-12 (néha 13 órás) munkához csak fél óra ebédszünet járt. Eléggé embertelen körülménynek számít ez, nekem az állandó állástól iszonyatosan fájtak a lábaim, nagyon megviselte őket, pedig járok edzésekre, sportolok, szóval nem kellene, hogy ilyen bajom legyen. Nyilván mivel hulla fáradt voltam mindennap és későn értem haza, semmi időm nem maradt másra, a barátomra, a barátaimra, a hobbijaimra, kikapcsolódásra. De úgy voltam vele, hogy jó ez, idővel biztosan megszokom, úgyis emlegették, hogy csak a nyár ilyen húzós.
Végül azon buktam ki igazán, amikor megkaptam az első teljes fizumat és jó 20 ezerrel kevesebbet kaptam, mint ígértek, plusz a munkabér papíromat oda se adták. Ekkor döntöttem el, hogy én felmondok, és mivel ismerősöm által szinte azonnal találtam is máshol munkát, így el is jöttem napokon belül.
Kezdjük azzal, hogy sokszor reggel 9-re kellett menni dolgozni, és örülhettél, ha este 8-kor (vagy esetleg 7-kor, de ez igen ritka volt) hazamehettél. Amúgy este 9-ig volt munkaidő, amire még ráhúztak jó fél meg egy órákat, ami ugye takarítással telt. Természetesen reggel is volt takarítás. Mindehhez a napi 10-12 (néha 13 órás) munkához csak fél óra ebédszünet járt. Eléggé embertelen körülménynek számít ez, nekem az állandó állástól iszonyatosan fájtak a lábaim, nagyon megviselte őket, pedig járok edzésekre, sportolok, szóval nem kellene, hogy ilyen bajom legyen. Nyilván mivel hulla fáradt voltam mindennap és későn értem haza, semmi időm nem maradt másra, a barátomra, a barátaimra, a hobbijaimra, kikapcsolódásra. De úgy voltam vele, hogy jó ez, idővel biztosan megszokom, úgyis emlegették, hogy csak a nyár ilyen húzós.
Végül azon buktam ki igazán, amikor megkaptam az első teljes fizumat és jó 20 ezerrel kevesebbet kaptam, mint ígértek, plusz a munkabér papíromat oda se adták. Ekkor döntöttem el, hogy én felmondok, és mivel ismerősöm által szinte azonnal találtam is máshol munkát, így el is jöttem napokon belül.
Azalatt a két hónap alatt, míg ott voltam, négy ember ment el, és miután én is eljöttem, úgy tudom, még egy ember felmondott. Azt hiszem, jól döntöttem, hogy nem maradtam ott.
A mostani munkahelyemen egy fokkal jobb a helyzet, nem kell takarítanunk se reggel, se este, és napi 9 óra a munkaidő, amiből egy óra szünetünk van. Időm így se sokkal több van, de nem fáraszt le annyira, és a lábaim se akarnak leszakadni mindennap, ami azért jó^^
Szóval lényegében emiatt nem jelentkeztem sokáig, kellett szoknom az új helyet és hasonlók. Egyébként terveim közt szerepel, hogy októberben megcsinálom koreaiból a középfokú nyelvvizsgát, habár nem fogok tudni tanfolyamra járni sajnos. Vettem egy új telefont magamnak, mivel a régi már igencsak tönkrement és lassú volt, továbbá tervezek menni FT Island koncertre októberben, ha minden igaz, ma már meg is veszem a jegyemet. ^^ Ó, és voltam múlt hónapban Omonán, egy kpopos buliban, iszonyatosan jó volt. Úgy mennék oda megint, de hétvégén sajnos nem biztos, hogy tudok menni.
És... nem is tudom, mit kellene még mesélnem. El vagyok, élek, tervezgetem a kis életemet, lépésről lépésre, azt hiszem, most elégedett vagyok az életemmel :)
Hát, ez a bejegyzésem nem sikerült hosszúra, de talán nem is baj. Nincs erőm írni, inkább megyek és alszom egyet, hátha akkor jobban leszek.^^
Sziasztoook^^
