2017. február 18., szombat

Oh na na...

Sziasztok!

Ezt a bejegyzést már vagy hatodszor kezdem el írni, mert egyszerűen olyan feleslegesnek érzem. Reménykedtem abban, ha leírom, amit gondolok, akkor könnyebb lesz, de nem az. 

Nem tudom, mi van velem mostanság. Boldog vagyok, mindenem megvan, ami kell, mégis olyan, mintha hiányozna valami az életemből, de lehet, hogy csak a stressz meg a jelenlegi lelkiállapotom beszél belőlem. Ez valamiért frusztrálttá tesz, és nem tudom, mit kezdjek vele. De, mint mindig, az idő majd helyrerak valahogyan.

A napokban eszembe jutott egy ismerősöm neve, akivel még talán általános iskolában beszélgettem utoljára. Netes ismerős volt, és nagyon jóban voltunk, még közös honlapunk is volt, és imádtam vele beszélgetni. Nem tudom, mi kapcsán jutott eszembe, de elgondolkodtam, mennyi emberrel szakadt meg a kapcsolatom. Nem azért, mert összevesztünk, hanem egyszerűen az idő múlásával eltávolodtunk egymástól, többé nem kerestük a másikat és ennyi. Mostanra azt se tudnám megmondani, miket beszélgettünk, milyen személy volt és miben változtatta meg az életemet. De tudom, hogy amíg ott volt, addig boldog voltam és segített dolgokban.

Tényleg igaz, hogy az emberek csak addig vannak az életünkben, amíg szükségünk van rájuk? De ki dönti el, meddig szükséges a jelenlétük és ki dönti el, kinek mikor kell távoznia az életünkből? 

Mindig lesznek olyanok, akik szó nélkül elhagynak minket, és ez mindig fájdalmas. Őszintén, nekem ez fáj a legjobban, amikor nem tudom megmondani, miért nem vagyok többé jóban valakivel. Csak azért, mert megváltoztunk? Ez annyira rossz indok. Akkor inkább legyen az, hogy nagyon csúnyán összevesztünk, de így... nem szeretem, amikor valaki szó nélkül magamra hagy.

Az az ember vagyok, aki csak nagyon keveseket enged igazán közel magához és jó sok időmbe telik kialakítani baráti kapcsolatokat. Sok ismerősöm van, rengeteg, tényleg, de alig akad pár ember, akit nagyon közeli barátomnak tekintek. Ha valakivel napi szinten beszélek, az általában a legjobb barát kategória, de persze van pár ember, akikkel nem tudok mindennap beszélni, de jobban ismernek, mint bárki más. 
És mivel nehezen engedek közel magamhoz akárkit, ezért ha valaki szó nélkül lelép vagy nem beszél velem többet, az nagyon fáj. De az a baj, hogy ez ellen nem tehetek semmit. Kaptam már jó pár pofont az élettől, de mindig az fáj a legjobban, amikor egy barát, egy ismerős ismét ismeretlenné válik. És nem akadályozhatok meg ebben senkit. Én nem fogok könyörögni, hogy maradjanak. Ha valaki menni akar, akkor menjen. Ha ennyit ér a barátságunk, ha képes eldobni azokat az időket, amikor jóban voltunk, akkor csinálja. Ha neki így jobb, menjen, én nem tartom vissza, az ő döntése. Csak remélni merem, hogy utólag nem fogja megbánni a döntését, mert ha egyszer valaki elhagy, akkor szinte nulla az esélye annak, hogy ismét visszajöhet. Persze kivételek mindig vannak, de az nagyon ritka.
Bár az is igaz, csak kevés ember volt, akik önszántukból döntöttek így, és inkább az jellemző, hogy egyszerűen csak eltávolodtunk egymástól, de nincs mit tenni. Még ha fáj is, az élet megy tovább, tudni kell tovább lépni, új kapcsolatokat keresni, kialakítani és csak arra koncentrálni, ami fontos.

Az elmúlt napokban ilyen és ehhez hasonló dolgokon gondolkodtam, ami miatt kicsit mélypontra kerültem, de majd... majd idővel jobb lesz. :) 

Egyébként sikeresen összeszedtem valami fertőzést, ami miatt most egy jó ideig, kb. két hétig biztosan szénhidrátmentesen kell étkeznem, vagyis minél kevesebb szénhidrátot szabad ennem. Gyakorlatilag zöldségen meg húson élek egy hete, és szedem azt a hülye gyógyszert is, és baromira legyengíti a szervezetemet. Nincs mostanság semmihez sem kedvem, úgyhogy remélem, hogy jövő hétig rendbe jövök, mert már most kiakasztó, hogy alig ehetek valamit és folyton éhes vagyok. >< 

Mindegy, majd csak vége lesz valamikor, addig meg megpróbálok arra gondolni, hogy két hét múlva Block B koncert *-* El se hiszem, hogy láthatom őket, olyan boldog vagyok.^^


Búcsúzóul pedig hadd tegyem be egy új k-pop banda dalát, akik ráadásul co-ed banda. Imádom ezt a számot meg a koreográfiát is, olyan kis egyszerű és olyan kedvcsináló^^ 




Legyetek jók^^