2021. január 5., kedd

Terveim 2021-re

A 2020-as év kétség kívül egy olyan év volt, amit sokan, köztük én is a legszívesebben teljesen kitörölnénk, elfelejtenénk. Nem hittem, hogy valaha megint lesz egy olyan nehéz és depresszióval teli évem, mint a tavalyi év.
Ez a korona vírus teljesen az agyamra megy. Persze, nem abból a szempontból, hogy nem lehet utcára menni, hogy otthon kell maradni és maszkot kell hordani - ezekhez teljesen jól alkalmazkodtam. A maszkot megszoktam, az otthon maradás meg sose okozott különösebben gondot, hiszen kissé otthonülős típus vagyok, és a barátaimmal amúgy is remekül feltaláltuk magunkat különböző online játékokkal. Nem azt mondom, hogy nem hiányzik, hogy beüljek valahová iszogatni a barátaimmal vagy elmenjek egy moziba megnézni egy filmet, de nem is halok bele, hogy ezeket nem tehetem meg.
A probléma a munkával volt. Én ugyan nem veszítettem el a munkámat, de még mielőtt ez az egész vírus berobbant volna, felmondtam a munkahelyemen... és aztán nem tudtam visszamenni dolgozni. Nem találtam rendes irodai munkát, amit szerettem volna, hétfőtől péntekig tartó munkaidővel, napi nyolc órával. Persze, jöttek az ismerősök azzal, hogy menjek vissza a kereskedelembe, legalább csak átmenetileg, de nemet mondtam. Köszi, de nem. Vírus ide vagy oda, lehet ezt rinyálásnak nevezni, de akkor se vagyok hajlandó feláldozni a hétvégéimet, és megint tizenkét órázni. Elég volt nekem az a három év, amit lehúztam ott, rettenetesen kimerített, semmire nem volt időm, magamat és minden mást elhanyagoltam, és ez szerintem teljesen érthető. Nem nekem való ez a munka, még ha bírtam is a tempót és az állandó pörgést, nem az én személyiségemhez passzol és nem tesz boldoggá. Kipróbáltam, de köszönöm, elég volt. Olvashattátok ti is az elmúlt évek bejegyzéseit, hogy mi mindent váltott ki belőlem ez az egész. Nem tudnám egy napig se csinálni megint, mert ha vissza kellene mennem, biztosan idegösszeroppanást kapnék.
Persze, megkaptam másoktól azt is, hogy ők akkor is ezt csinálnák a helyemben, ami szintén nem tett jót a lelki állapotomnak. Nagyon felidegesített, hogy meg akarják mondani, mit tegyek. Basszus, ez az én életem, ne turkáljanak már benne, és mondják meg, ők hogyan cselekednének. Főleg úgy, hogy az ő életükben is van mit helyre tenni, akkor a sajátjukkal foglalkozzanak és azt tegyék rendbe, mert én is beleszólhatnék az életükbe és megmondhatnám mit tegyenek. Mondjuk meg is mondtam, de persze az már nem tetszett. A tanácsimat nem fogadták meg, pedig tudom, hogy igazam van – és természetesen ők is tudják. Nem szoktam rossz tanácsokat adni, tudom, hogy ha azt teszik, amit én mondok, akkor nekik jobb lesz, de nem, helyette megy a sajnáltatás és a hattyú halála. Panaszkodás van, de változni senki nem tud. Miközben én meg küzdök azért, hogy legyen rendes munkám, és rajtam kívülálló okok miatt nem sikerül visszamennem dolgozni, még én vagyok basztatva... Csodás.
Na mindegy. Szóval a felmondásom óta csak várom, hogy végre megkapjak egy normális munkát, de már annak is örülnék, ha a több, mint kétszáz leadott jelentkezés közül visszahívnának egy interjúra. De nem hívnak, mert sok a munkanélküli, és irodai munkát nehéz találni. Szóval ez a semmittevés, és az, hogy szép lassan felélem a megspórolt pénzemet, teljesen leölt, és a depressziómat, ami az elmúlt három év alatt kialakult, csak még rosszabbá tette. 
Úgyhogy nem vagyok jól. Nagyon nem. Nem megy az alvás, folyton forgolódok, kattog az agyam, alig eszek, nem mozdulok ki, igyekszem mindenkitől elfordulni, bezárkózni, minimálisra csökkenteni mindenkivel a kapcsolatot. És persze ezt senki nem veszi észre, senki nem látja, mennyire nem vagyok jól, és senki nem hajlandó segíteni. Pedig teljesen egyértelmű jelei vannak a depressziómnak. De nincs mit tenni. El kell viselni, mert sajnos nekem nincs elég erőm segítséget kérni és még néha én is azt érzem, hogy bennem van a hiba, hogy valójában minden rosszat én gyártottam magamnak. Nehéz, ez nagyon nehéz.

DE
 
Hogy ne csak panaszkodjak, történt azért pár jó dolog is. A tavalyi bakancslistámról - amit ti is olvashattatok egy korábbi bejegyzésben – sikerült egészen sok mindent megvalósítani. Lássuk is, mi mindent meg tudtam csinálni:

¤ Új munkahelyet ugyan nem találtam, de legalább felmondtam, tehát ez már egy fél siker. Továbbra is úgy gondolom, hogy jó döntést hoztam.
¤ Rengeteg koreai sorozatot, filmet is megnéztem – kb. közel 20-at (és még jó pár egyéb nem ázsiai sorozatot is.) Úgyhogy sikerült valamennyire behoznom a lemaradásomat. ^^
¤ Elkezdtem folytatni a koreai nyelv tanulását, valamint elkezdtem sportolni is, habár még nem olyan rendszerességgel, mint szeretném, ugyanis kéthavonta ráunok erre, és tartok egy pár hetes szünetet xD 
¤ Befejeztem a Nightmare III. évadát, és megírtam a folytatását, plusz egy néhány részes történetet is. Ennek különösen örülök, mert volt egy majdnem fél éves írói válságom közben, amikor azt hittem, nem fogok többé írni.
¤ Voltam kirándulni, a régi barátaimmal felvettem a kapcsolatot és többször is találkoztam velük. Igyekszem velük folyamatosan tartani a kapcsolatot. 
¤ Voltam a Csodák palotájában, sokat pihentem, kikapcsolódtam.


Az egyedüli dolog, ami nem jött össze tavaly, hogy nem tudtam összeköltözni a barátommal, valamint a koreai utam és új tetoválást se csináltattam. Ja, és persze koncertre se jutottam el, mivel a vírus közbeszólt. De nem bánom, idén ezeket is megvalósíthatom.

És hogy mik idénre a terveim? Lássuk!

 

Terveim 2021-re:
 
 
¤ Összeköltözni a barátommal vagy minimum egy eljegyzésnek örülnék.
 
¤ Szeretnék örökbe fogadni egy kiscicát.
 
¤ Végre találni egy jó munkahelyet. És ha marad időm, akkor esetleg tanulni valami szakmát, ami érdekel és boldoggá tesz.
 
¤ Még többet olvasni és sokat írni. Ha van ötletem, akkor esetleg nekiállni egy könyv megírásának.
 
¤ Folytatni a koreai nyelv tanulását, ősszel megcsinálni egy középfokú nyelvvizsgát.
 
¤ Még több koreai sorozatot, filmet nézni. Idén végre eljutni a Koreai filmfesztiválra, ha meg lesz tartva.
 
¤ Ha lesz kpop koncert, akkor elmenni rá.
 
¤ Találni végre valami jó sampont a hajamra, amitől kevésbé fog zsírosodni. (Igen, ez égetően nagy probléma XD)
 
¤ Sportolni, edzeni, lefogyni pár kilót.
 
¤ Elmenni szabadulószobákba, különböző programokon részt venni.
 
¤ Sokat utazni, akár külföldre is. 
 
¤ Tetoválást csináltatni.


És röviden ennyi. Talán időközben lesznek kisebb, nagyobb dolgok, amiket meg szeretnék majd csinálni, de ezek a legfontosabbak egyelőre.

Most búcsúzom, és remélem legközelebb már sok jó hírrel szolgálhatok. Nagyon szeretném, ha végre megtalálnám az utamat, az életcélomat, azt, ami boldoggá tesz és nem fogok többé ilyenek miatt szenvedni. Ha ez biztos lenne az életemben, azt hiszem, talán minden más akadályt könnyebben vennék.

Legyetek jól és búcsúzóul hozom a szokásos dalokat, amiket érdemes meghallgatni! ;)



Legeslegjobban Hyunseung legújabb dalát ajánlom. Aki ismer, tudja, hogy én őt tartom Korea legjobb énekesének, annyira varázslatos hangja van. Most mondjátok, hogy nincs így? :D Már a beszédhangja is annyira kellemes, hát még, ha énekel... Szóval hallgassátok ti is sokat, megérdemli a támogatást és a szeretet <3



Zombie detective sorozat betétdala. Valami csodálatos ez a dal is, folyton sírhatnékom támad tőle T_T Ajánlom a sorozat megnézését is, nem fogtok csalódni benne ;)



Ha már sorozatok... A Tale of Gumiho szerintem a tavalyi év legjobb sorozata, mind a történet, mind a színészek teljesítményének szemponjából. Nem csoda hát, ha a főcím dal is magával ragadó, izgalmas és egyszerűen zseniális. ^^



Kai első szólózása - kell ennél többet mondani? Tökéletes dal és nagyon fülbemászó is. Remélem, sokat fog még énekelni ^^


Hasonló címmel adott ki korábban dalt a Treasure nevű egészen új fiúbanda, ami szintén nagyon varázslatos és kedvcsináló. Hallgassátok szeretettek ti is!;)


Hogy ne csak fiú dalokat mutassak, itt van CL-től is egy új szerzemény. CL dalairól szerintem nem szükséges véleményt írni, mindenki tudja, hogy amit ő alkot, az úgy tökéletes, ahogy van. Számomra ő a k-pop királynője ^^