Dance~

Sziasztok!

Hű, hát megint eltelt jó sok idő, amióta utoljára írtam, ami borzasztó, mert olyan, mintha csak tegnap posztoltam volna. Utálom, hogy ilyen gyorsan telik az idő.

Igazság szerint sok mindenről tudnék pötyögni, de jelen pillanatban túl fáradt vagyok, és azt se tudom, hol áll a fejem.

De a legfontosabb, hogy kicsiny tánccsapatunk úgy néz ki, meg fogja ejteni az első fellépését jövőhét pénteken a *** karácsonyi estjén (bocsi, direkt nem publikálom, hol leszünk). Tegnap döntöttem el véglegesen, hogy én is ott leszek, bár előtte körülbelül egy héttel szóltak, hogy egyébként meghívnának minket, hogy lépjünk fel. Mi pedig igent mondtunk, úgyhogy tegnap is rengeteget próbáltunk, itthon ma is sokat gyakoroltam, egészen addig, amíg a térdeim úgy nem döntöttek, hogy nekik ennyi elég volt mára és úgy fájnak, hogy alig bírok lábra állni. 

Nagyon izgulok, és remélem, sikerül mind a két koreográfiát megtanultunk, és kellőképpen összehangolnunk, majd balesetek nélkül előadnunk. Bevallom, félek ettől, egyrészt azért, mert nem vagyok biztos magamban. Nem vagyok jó táncos, nekem sokkal több idő kell, mint a többieknek, hogy valamit memorizáljak, és meg is tudjam csinálni, ezért gyakorlok rengeteget most, mert nem akarom a többieket beégetni, ráadásul nincs túl jó mozgásom se, vagy legalábbis nem nyertem vissza még azt, amilyen voltam évekkel ezelőtt. Persze, nem vagyok elkeseredett, mert miért is lennék, szeretem ezt csinálni, és annyira nagyon komoly terveim nincsenek, minthogy koreográfus legyek vagy valami.

Másrészt amiatt félek, mert közel 13 év után ismét színpadra fogok állni, és ez annyira felemelő, mégis kicsit ijesztő érzés. Szeretek táncolni, még ha nem is tudok, és régen rengeteg fellépésre jártam, és a mai napig sajnálom, hogy abba kellett hagynom. Igazából mindig is tudtam, valahol mélyen belül, hogy a tánc az, ami engem érdekel és igazán foglalkoztat, csak nem volt lehetőségem elindulni ezen az úton, pedig, ha lehetett volna... Mindegy, nem bánkódom, hisz biztosan oka volt, amiért így történt. 

Egy szó, mint száz, jövőhéten fellépés, és izgulok miatt. Egyébként a Seventeen - Very nice egy részét és a VIXX - Chained upnak körülbelül a felét fogjuk eltáncolni. Nem annyira nehéz koreográfia egyik sem, csak... gyors. Nagyom gyors. És sok apró mozdulat van benne, amit nehéz gyorsan megcsinálni úgy, hogy az látványos legyen, jól is nézzen ki. De remélem, hogy sikerül egy hét alatt mindent megtanulnunk, és elő is adnunk. Húú, nagyon várom már *-*

Egyébként mindemellett megint készülök a koreai féléves vizsgámra. Idén tuti nem fog sikerülni, nehezen haladtam a tananyaggal, mert sok az új szó és kifejezés, ráadásul a tanárom is koreai, aki nem beszél magyarul, csak angolul és még nehezebben értettem meg. Bár a végefelé azért eléggé belejöttem szerintem^^ Nem tudom, hogyan fogok így a tánc mellett koreaizni is, mert a vizsga meg négy nappal a fellépés után lesz, de... csak összehozom valahogy, ha meg elbukom, hát... így jártam, majd megpróbálom legközelebb^^ 

Aztán most a fejembe vettem, hogy ki akarom adni az egyik írásomat, és most a napokban emiatt is néztem egy csomó könyvkiadót, hol lenne érdemes, és még megannyi izgalmas dolog történt velem, de tényleg nincs erőm mesélni, és nem is olyan fontosak. Vagy hát nekem azok, de másnak nem biztos.

Mindegy, megyek aludni, holnap is hosszú napom lesz.

Jó éjt mindenkinek^^