Doramák.

Sziasztok!

Most éppen akadt egy kis szabadidőm, mert otthon vagyok a hosszú hétvége miatt, és mivel a család épp tv-zik, nekem meg írhatnékom támadt, gondoltam pötyögök néhány sort.

Pont a napokban jelezte a facebookom, hogy négy éve volt, hogy elkezdtem koreai sorozatokat nézni, én pedig arra jutottam, hogy erről még úgyse írtam, így itt az ideje.


MIÉRT KEZDTÉL EL KOREAI SOROZATOKAT NÉZNI?

Ha valaki feltenné ezt a kérdést, hirtelen nem tudnék rá válaszolni. Igazság szerint, nem emlékszem, hogy miért is kezdtem el, vagyis nyilván azért, mert imádom Koreát, és érdekel a koreai kultúra, de nem tudom, hogy ki ajánlotta az első sorozatot. Vagyis... mintha valami olyasmi derengene, hogy az egyik nyaralás alatt a barátnőim mutattak egyet, amit éppen ők néztek, néhány hónappal később, 2012 októberében pedig én is végre rászántam magam; leültem a gép elé és azóta menthetetlenül dorama-függő vagyok.
Azt hiszem, de ebben tényleg nem vagyok biztos.

MI VOLT AZ ELSŐ DORAMA, AMIT LÁTTÁL?

Arra viszont már emlékszem, hogy az első doramám a Boys Over Flowers volt és mind a 25 részét végigbőgtem, az elejétől a végéig. Akkoriban eléggé érzékeny lelkű voltam - most is, csak az évek alatt azért már megerősödtem -, így nem csodálkozom ezen. Alapjáraton a koreai sorozatok az érzelmeidre hatnak, és lehetetlen nem sírni egy-egy jeleneten.
A Boys Over Flowers a mai napig az egyik kedvencem, remek színészekkel (lásd: Lee Minho, Kim Hyun Joong, Kim Bom stb.) és rengeteg jó zenével, ráadásul ez a leghosszabb koreai sorozat, amit valaha láttam eddig.

MIÉRT NÉZEL KOREAI SOROZATOKAT?

Mindamellett, hogy a legtöbb színész borzasztóan jóképű, szívdöglesztő és még ha bunkó is, akkor se mondanék nekik nemet?
Bármennyire is hihetetlen, nem csak a pasik miatt nézem őket. Ez a kérdés is rengetegszer fogalmazódott már meg bennem, hogy miért is kötnek le ennyire, holott pontosan tudom, hogy ezek a sorozatok nem a színtiszta valóságot mutatják, hogy sok minden megjátszott bennük, és olyanok mint egy képzelt világ, ahol a sok rossz ellenére a végén minden jóra fordul és a főszereplők mindig boldogok.

Azt hiszem, talán pont ez az, ami annyira tetszik bennük. Szeretek elmenekülni arra a pár órára egy képzelt világba, elmenekülni a való élet elől, ahol minden olyan nyomasztó, kegyetlen, megbízhatatlan, és magányos. Elrepítenek egy másik világba, egy tökéletes világba, ami tudom, hogy nem létezik, de ez egy fárasztó és hosszú nap után kellőképpen kikapcsol és felvidít, vagy éppen segít abban, hogy kisírjam magam, amikor szomorú vagyok. Ez talán őrültségnek hangzik, de úgy gondolom, időnként jó, ha az ember elengedi magát, és el tud rugaszkodni a való élettől.
Szeretem őket, mert annak ellenére, hogy időnként túlontúl csöpögős is egy-egy szerelmi szál - mert időnként tényleg túlzásokba esnek -, akkor is a szerelem egy csodálatos érzés, gyönyörűen van ábrázolva, és irigylésre méltóak, amitől az embernek folyton az az érzése támad, hogy ilyen miért nincs a valóságban? Mert nincs. A mai világban olyan ritka az, amikor két ember feltétel nélkül szereti egymást, nem csalják meg egymást, meg sem fordul a fejükben, hogy másokkal flörtöljenek, és nem a testiségre mennem, hanem az érzelmekre; amikor valakit nem a külsője miatt szeretsz, hanem a belső énje miatt, azért, aki, és akivé válsz mellette, és tényleg képes vagy egy életen át szeretni. Most tényleg, hány ilyen szerelmi kapcsolat létezik?
Ez túl tökéletes, túlságosan olyan, mint egy tündérmese, és persze, hogy nem létezik ilyen, de akkor is jó érzés beleképzelni magunkat a színészek helyébe, és arra a pár órára, de egészen más szemmel látod a világot.

Persze ez csak egy példa volt, mert szerelem szinte minden koreai sorozatban jelen van, az egyikben túl sok is, míg a másikban épphogy csak érintőlegesen, attól függően, hogy a műfaja például romantikus dráma vagy éppen egy akciófilm.
A legtöbb sorozatban jelen van a szerelem, a romantika, a dráma, rengeteg sírás, idegesítő és féltékenykedő, öntelt lánykák, vagy éppen érzéketlen és tapintatlan, ám jóképű és gazdag fiúkák; szülők, akik sose hagyják, hogy a gyerekeik boldogok legyenek szívük választottjával, és mindent megtesznek, hogy tönkretegyék őket, de végül úgyis veszítenek, és végezetül minden happy end lesz, mindez természetesen nagyszerű, bölcs és elgondolkodtató monológokkal megfűszerezve. Ezek mondjuk főként a tiniknek való sorozatokban vannak, nyilván, amiben nem gyerekek, hanem felnőtt, dolgozó emberek a főszereplők, már más adja a bonyodalmat, de mint írtam, ez csak egy példa volt. (Abba most nem megyek bele, hogy a képi világ, a helyszínek mennyire gyönyörűek, amik szintén adnak egy pluszt a doramáknak, és amik miatt csak még jobban imádom nézni őket, mert ódákat tudnék azokról is zengeni).
Bármilyen sorozatot is nézel, azok érzelmileg totálisan felráznak, egy-egy részen képes vagyok sírni, nevetni, gyűlölni és idegeskedni. Képes vagyok együtt sírni, nevetni a szereplőkkel, ha kell, utálom azokat, akiket ők utálnak, máskor meg fogom a fejem, hogy mit miért úgy tesznek, ahogy, holott a legostobább dolog azt tenni, amit tesznek.

A sok rossz és megpróbáltatás ellenére is mindenki megkapja a boldogságát, de természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne lenne meg a saját véleményem, és ne kapnék hülyét egyes szereplők viselkedésétől.
Mert annak ellenére, hogy szeretek egy doramát, nem mindig értek egyet velük, és a benne lévő történésekkel, de szeretek elgondolkozni, hogy én a helyükben mit hogyan csináltam volna, és hogy azoknak esetleg milyen kimenetele lenne. Néha engem is kikészít ez a túl sok romantikus jelenet és naiv viselkedés, időnként én is a falnak tudnék menni és dühömben lecsapom a laptopon tetejét, de ez a koreai doramák sajátossága, ez hozzá tartozik a kultúrájukhoz, és amikor az ember már túl van jó néhány sorozaton, ezeket már fel sem veszi.

És igazság szerint még kilométer hosszan tudnám sorolni, miért szeretem, esetleg miért nem a koreai sorozatokat, de azt hiszem, kicsit már eltértem az eredeti kérdéstől. Mindegyikben vannak jó jelenetek, amik megragadnak, de persze vannak idegesítő és érthetetlen részei is, amiktől csak felidegesítem magam. 

Rengeteg koreai sorozat létezik, sikeresek és kiemelkedően jók, vagy éppen gyengébben és ismeretlenek. Az se mindegy, hogy milyen témában, műfajban nézed őket, de biztosan találna mindenki kedvére valót.
Ami számomra egyébként még egy hatalmas nagy pozitívum, hogy ezek a sorozatok mindössze egy évadosak, többnyire 16-20 részesek, így hamar ki lehet őket végezni, és nem kell éveket várni a folytatásokra.


MIT GONDOLNAK AZ ISMERŐSEID A DORAMÁK IRÁNTI "MÁNIÁDRÓL"?

Ez megoszló. Akik szintúgy rajonganak a keleti kultúrákért, mint én, azoknak nem kell magyarázkodnom, teljesen megértenek, sőt! Vannak, akik még engem is leköröznek, ha sorozatokról van szó.
Aztán vannak olyanok, akik nem is tudják rólam, hogy szeretem a koreai kultúrát, és hogy ilyeneket nézek, mások viszont állítják, hogy megszállott vagyok, és túlzásba esem. Ez természetesen nem igaz, mert egyrészt meg tudom különböztetni a valóságot a doramáktól, nem keverem össze a kettőt, és egészen csak addig vagyok elrugaszkodva a valóságtól, amíg elindítom a lejátszót. Amint a végére érek, én le is zárok ott mindent magamban, és visszatérek a való életbe.
Másrészt szerintük ebből áll az életem, hogy reggeltől estig sorozatokat nézek, és csak ez köt le, amit nem tudom, honnan vesznek, mert képes vagyok hetekig meglenni doramák nélkül, nem leszek idegbeteg, ha csak napokkal később tudom megnézni a folytatást, és amúgy is... Doramákat nézni főként estefelé szoktam, hajnalokba nyúlóan, amikor már nincs más dolgom. Oké, aláírom, ha beteg vagyok, akkor ezzel kötöm le magam, vagy ha akad egy szabadnapom, egy hétvégém, akkor képes vagyok egy nap alatt kivégezni egy sorozatot, de ez ritkán fordul elő. Nekem ez egy hobbi, mások könyvet olvasnak vagy festegetnek szabadidejükben, én sorozatot nézek. Hol itt a probléma?
Természetesen a legtöbben nem azon vannak fennakadva, hogy hú, sorozat, ez beteges, hanem, hogy koreai. Ha mondjuk NCIS-t vagy valami mást néznék, azért nem szólnának, de hogy koreai... Ezt valahogy a közvetlen környezetem évek elteltével se képes bevenni és megérteni, én pedig eljutottam arra a szintre, hogy hidegen hagynak, és nem magyarázkodok. Aki ezt nem érti meg és nem fogadja el, hát így járt.


TOP 10 DORAMA?

Ha már szó esett a sorozatokról, akkor itt van az én top 10-es listám, amit megpróbáltam összeszedni magamban, miközben ezt a bejegyzést írtam. A sorrendet ne vegyétek figyelembe, nem tudom eldönteni, melyiket hányadik helyre írjam, de talán az első három hely az, ami biztos.

1. It's okay, that's love
2. Descendants of the Sun
3. My girlfriend is a gumiho
4. Secret Garden
5. You came from the star
6. Kill me, heal me
7. Master's sun
8. City Hunter
9. Entertainer
10. +1. Dream high 1-2

Nos, ha ajánlanom kellene sorozatokat valakinek, én főként ezeket mondanám. Ez egy elég vegyes lista, a drámáktól kezdve egészen az iskolai témájú, a zenei vagy a természetfeletti világot megragadó filmekig minden van. 

VOLT OLYAN SOROZAT, AMI NEM TETSZETT ÉS ABBAHAGYTAD?

Bármilyen meglepő, de volt, kettő is. Az egyik a Coffee Prince. Függetlenül attól, hogy ez egy híres dorama, és nem egy új darab (2007-es, ha jól tudom), nagyon sokan szeretik, és odavannak érte, de én tényleg nem bírtam végignézni, és a tizedik rész után abbahagytam.
Nekem nagyon vontatott volt az egész, ugyanaz ismétlődött le minden részben, egyszerűen nagyon nem bírtam élvezni. Alapjáraton megőrülök azoktól a sorozatoktól, amiben a lány valamiért arra kényszerül, hogy fiúnak játssza el magát, fiúként viselkedjen és öltözködjön, és nem értem, hogy ezt hogy nem veszi észre soha senki? Ilyen nincs, ilyen egyszerűen nem létezik! Főleg akkor, amikor a szereplőt nem sikerül annyira átalakítani, hogy tényleg fiúnak nézzen ki, mert a legtöbb esetben megoldják azzal, hogy kap egy parókát, és lenyomják a melleit, de könyörgöm, ettől még nem lesz pasi! Se a járása, se a viselkedése, se a hangja, se semmije. Oké, oké, tudom, ez egy sorozat, de akkor is! Ha már ilyen szerepet alakít, akkor rendesen csinálják meg a karakterét, mert az én szememben ez nem hiteles, és ettől tényleg kikészülök.
Lehet, egyébként, hogy máskor majd még befejezem, ha egyszer rászánom magam, de ezután a dorama után hosszú hónapokig képtelen voltam ránézni a koreai sorozatokra.
A másik ilyen a Pasta. Ezt szimplán azért hagytam abba, mert elfogyott a magyar felirat hozzá, és leszinkronizálták, én meg nem vagyok hajlandó megnézni a szinkronos sorozatokat, mert borzasztónak tartom őket. De majd egyszer biztosan megnézem, mert szeretem benne a színészeket, és érdekel a sorozat vége. ^^


MENNYI DORAMÁT NÉZTÉL EDDIG?

Hehe... Rengeteget. Több, mint harmincat, de leírom őket, és a végén összeszámolom. Egyébként ezeket ajánlani tudom, érdemes megnézni őket, mindig gondosan utána járok, mielőtt nekiállok valamelyiknek. Vigyázat, elég hosszú a lista:

1. Love Rain
2. I hear your voice
3. You're beautiful
4. Playful kiss
5. My unfortunate boyfriend
6. Orange marmalade
7. Boys over Flowers
8. To te beautiful you
9. Monstar
10. School 2013
11. School 2015
12. Moorim School
13. Kpop extreme survival
14. Heartstrings
15. Shut up flower boy band
16. Flower boy next door
17. Flower boy ramyun shop
18. Modern farmer
19. Please, come back Mister
20. Doctor stranger
21. Yong Pal
22. The Heirs
23. The girl, who sees smell
24. Hyde, Jekyll, me
25. Bad guys

Azt hiszem, nem hagytam ki egyet sem, és ha jól számoltam, akkor a négy év alatt eddig összesen mindössze 36 doramát végeztem ki (plusz ugye két fél sorozat, a Pasta és a Coffe Prince, tehát igazából 38 lenne). És ezek csak a koreai sorozatok. A koreai filmeket, és műsorokat még nem is vettem hozzá. Sőt, emellett jó néhány amerikai sorozatot is láttam, mint például a Trónok harca, vagy a Vámpírnaplók. Ilyenkor úgy tűnik, mintha sok szabadidőm lenne, pedig csak hajnalokba nyúlóan nézem őket, mint ahogy említettem.

KEDVENC DORAMA OST, AMIKET SZÍVESEN HALLGATSZ?

Abból is van egy pár. A Boys Over Flowers, az Entertainer, a Descendants of the Sun vagy a My Girlfriend is a Gumiho OST-jait például egytől egyig imádom, és csak ajánlani tudom. Talán ez a négy sorozat az, amiknek az összes dalát imádom, a többiből mindig csak néhány szám tetszett. De íme néhány, hogy ne csak a levegőbe beszéljek.

Chen (EXO) - Best Luck (It's okay that's love) 

Chen ft. Punch - Everytime (Descendants of the Sun)

K.will - Talk love (Descendants of the Sun)

Kang Min Hyuk (CN Blue) - I see you (Entertainer)

Jo Bok Rae - You can cry (Entertainer)

Jung Yong Hwa (CN Blue) - Because I miss you (Heartstrings)

Jung Yong Hwa - You've fallen for me (Heartstrings)

Lee Seung Ki - Losing my mind ((My girlfriend is a Gumiho)

Kim Gun Mo - Oh lala (My girlfriend is a Gumiho)

SS501 - Because I'm stupid (Boys Over Flowers)

Yanghwajin - It's alright (City Hunter)

Jonghyun (SHINee) - So goodybe (City Hunter)

Jang Jae Jin ft. NaShow - Auditory Hallucination (Kill me Heal me)

Jang Geun Suk - Love Rain (Love Rain)

Kim Bo Kyung - Don't think you're alone (School 2013)

Yoonmirae - Touch love (Master's Sun)

Uhm... Azt hiszem, itt az ideje, hogy befejezzem a pötyögést, mert ez jóval hosszabbra sikeredett, mint terveztem, és félek, ha tovább folytatom, mindenkit elüldözök. Pedig annyi jó dalt, és annyi mindent tudnék még írni.... :D

Nektek van kedvenc doramátok? Mióta néztek koreai sorozatokat, hogyan kezdődött el nálatok ez az imádat? Mit gondolnak erről az ismerőseitek? Mennyi doramát néztetek eddig, és volt olyan, ami különösen tetszett, vagy éppen nem bírtátok megnézni? Kedvenc OST-ok? Esetleg milyen doramát tudtok ajánlani, amit érdemes megnézni?

Ha van kedvetek ezekre válaszolni, na meg ha egyáltalán valaki képes volt mindezt elolvasni, akkor szíves örömest fogadok mindenféle visszajelzést. ^^

Én pedig most elvonulok aludni, mert már vagy három órája ezt a bejegyzést írom, és elfáradtam. xD

Jó éjszakát^^

Kpop karrierépítős szerepjáték.

Sziasztok!

Minden egyes bejegyzésíráskor megígérem magamnak, hogy gyakrabban fogok írni, de valahogy sosem jutok el addig, hogy tényleg leüljek a gép elé és pötyögjek néhány sort. Annyi mondandóm lenne, de most mégis azt érzem, hogy nem tudok miről mesélni. Mindegy, elkezdem valahol, aztán majd csak eszembe jutnak a dolgok.^^

Ühm... szeptember végén voltam megint Nipponon, ami ismét fergetegesre sikeredett. Komolyan, nem is értem, miért hagytam ki az eddigi bulikat, és miért nem mentem korábban. Oké, igazság szerint nem volt meg a társaság hozzá, akikkel szívesen elmentem volna, de most táncostársaimmal nagyon egymásra találtunk, és velük jól tudom érezni magam. Olyan jó érzés a kedvenc dalaidra táncolni, és közben ökörködni a barátaiddal, baromira ki tud kapcsolni. Mondjuk az már nem volt kellemes, amikor hajnali 4-kor elindultunk hazafelé, és vagy egy órát sétáltunk, mire olyan helyet találtunk, ahol közlekedett busz vagy villamos. Ezt leszámítva tényleg nagyon jó este volt, és biztosan menni fogok mér, főleg azért is, mert mindig összefutok rég nem látott ismerősökkel.^^

Ó, ha már tánc... akkor meséltem, hogy ellopták az irataimat? Még valamikor szeptember elején történt, hogy bent próbáltunk a táncteremben a lányokkal, és addig jött egy ürge, szépen besétált az öltözőbe és meglógott néhányunk pénztárcájával. Marhára örültem, mert benne volt az összes iratom, és nem kevés készpénz. Jó hosszú esténk volt aznap, mert ki kellett hívni a rendőrséget, ráadásul az utána lévő napokban tanúvallomást is kellett tenni, de természetesen mivel Magyarországról van szó, ez sem volt olyan egyszerű, vagy háromszor mentem vissza, mire végre tudtak fogadni. Azt már meg se említem, hogy a csávót azóta sem találták meg, pedig még volt kamerafelvételünk is róla, sőt, a rendőrök ismerték a tettest, azt mondták, ők látták már... Szerintem nem is keresték, bár tény, hogy egy lopás miatt nem fognak nagy felhajtást csinálni. Mindenesetre a többiek iratai előkerültek egy másfél héttel később, csak az enyém nem, úgyhogy szépen mindent meg kellett csináltatni... -.- Néha tényleg azt érzem, hogy engem nem szeretnek odafent, főleg az elmúlt időszakban.

Erre egy újabb ok, hogy ma hazajöttem, hosszabb idő után, és akkor kaptam a hírt, hogy elpusztult a legidősebb cicám. =( Annyira hiányzik, és tudom, hogy nagyon idős volt, és várható volt, hogy bármikor meghalhat, de akkor is rossz volt erre hazajönni. 14 és fél évig az életem része volt, egész gyerekkoromban jelen volt, és még most is emlékszem, mennyiszer aludt az ölemben, hogy mennyit játszottam vele, mennyi bolond pillanata volt, és hogy mennyiszer fordult elő, hogy amikor sírtam, ő dorombolva megjelent a szobámba, és hozzám bújt. Tudom, a macska csak egy macska, de nekem több volt egy háziállatnál, szinte családtagként tekintettem rá, hisz az a 14 és fél és az tényleg borzasztóan sok idő. Nagyon hiányzik a drágám, és még elbúcsúzni se tudtam tőle, habár ha azt vesszük, mindig, mikor láttam, az felért egy búcsúval is - már csak azért is, mert nagyon keveset járt haza ő is, meg én is. T_T Olyan kis bolond volt, remélem, hogy sok szeretetet kapott tőlünk, és megkapta azt a törődést, amire szüksége volt.

Nyugodj békében, Cirmi =( <3

És akkor végre elérkeztünk a címadó sztorihoz is. Vagy ezt hogy mondják? Nem tudom, de túl késő van és nem tudok gondolkodni, bocsi.

Egy nagyon kedves ismerősömmel megnyitottunk a saját honlapunkat, ami kpop szerepjátékkal és karrierépítéssel foglalkozik. Meséltem nektek korábban egy másik oldalról, ami szintén ilyen volt, és ahol sokáig én is játszottam, majd később admin lettem.

Nos... történt egy s más, ami miatt engem és ezt az ismerősömet töröltek. A mai napig nem értem, miért. Ismerősöm nevében nem nyilatkozhatok, bár tény, hogy az ő törlése is jogtalan volt, tekintve, hogyha meg is szegett szabályt, az azért volt, mert néhányan tettek azért, hogy úgy viselkedjen, ahogy. Ismerem őt, és a karakterét is, nem csinál semmit se indokolatlanul, és ha már őt törölték, akkor még jópár embert is lehetett volna ennyi erővel. Mindegy, ebbe nem megyek bele, az ő helyzetét én nem láthatom tisztán, de az elmondása alapján őt se figyelmeztették, csak maximum rajtam keresztül.

Ami engem illet... én szimplán azért lettem törölve, mert ismerem az illetőt. Megkaptam azt, hogy attól féltek, kárt teszek az oldalban, ezért töröltek, amit nem tudom, honnan vettek, mert nem vagyok hülye, ha kárt teszek a játékban, akkor minden ott lévő emberrel is kiszúrok, én pedig pont nem az az ember vagyok, aki bárkivel is rosszat tenne. Aztán megkaptam azt, hogy többször figyelmeztettek engem is, meg gond volt velem is, és oda kellett volna figyelnem a többi játékosra, sőt, azt is mondták, hogy érkezett rám panasz.

Na már most. Egyfelől nem ülök 0-24-ben a gép előtt, és nem követem mások beszélgetéseit, szóval fogalmam sem volt, hogy valakinek van velem gondja. Másfelől, ha probléma van velem, akkor gondolom szól az illető nekem privát üzenetben, ez lenne a megoldás, nem? Harmadrészt, ha nem szól az illető, csak az adminnak, az admin köteles nekem szólni, hogy baj van velem, és akkor tudok változtatni. Negyedrészt pedig: ez egy játék, mi építjük fel a karaktereinket. Mi közük hozzá, hogyan viselkedek? Ha mindenkinek beszóltam volna, és sértegettem volna őket, azt mondom, oké, jogosan szólnak be érte, de az én karakterem soha senkit egy szóval nem bántott, szándékosan legalábbis sosem. Ellenben az én karakteremet páran eléggé leszólták, mégsem tettem semmit, nem rinyáltam, pedig ennyi erővel azokat a karaktereket is törölhették volna.

Nos... én nem kaptam egy üzenetet se senkitől, az admin sem szólt nekem, soha senki nem mondta egy szóval se, hogy baj van velem, így nem tudtam javítani a karakterem viselkedésén, nem kaptam semmiféle esélyt, ebből kifolyólag igazságtalannak tartom, ami velem történt. Amikor pedig megkérdeztem, milyen panasz érkezett rám (ki is emeltem, hogy engem nem érdekel, kitől, csak tudni akarom, mi volt a probléma), akkor meg azt kaptam meg, hogy jobb, ha nem tudom. Most ez mi? De úgy őszintén. Mi az, hogy nincs jogom tudni? Ember, nem tudom, mi a baj, de kidobnak a játékból. Ez vicc. Ebből látszik, hogy nem volt semmi probléma velem, csak szimplán nem bírták elviselni, hogy az ismerősöm - aki a játékban a férjem - "felesége" vagyok. 

Mindehhez hozzátenném azt is, hogy amikor mindez történt, én nem is voltam gépközelben, mert pont akkor volt nálam tesóm és vele voltam két napig, szóval gyakorlatilag mindez a hátam mögött történt, és én csak arra értem vissza, hogy ki vagyok törölve.

Ami még szebb az egészben, hogy ezután fel akartam venni az illetékes adminnal a kapcsolatot, de ő tiltott engem faceról, így még csak meg sem tudtam eleinte kérdezni, hogy mi ez az egész.

Mindezek után írtam egy szép kis üzenetet az oldalra, illetve nagyjából leírtam ugyanezt, amit most, mindenféle bántó szavak nélkül, közben ismerősöm is felsorolt egy csomó jogszabályt, hogyha ő megsértett valakit, akkor ennyiből őt is elég sok sérelem érte a játékon belül, és ezeket ugye alá is támasztotta azokkal a bizonyos jogszabályokkal. És mi történt ezek után? Törölték az egész bejegyzést, hogy a többi játékos még véletlenül se tudja meg, mi is zajlik a színfalak mögött. Ez pedig nem azt jelenti, hogy nem akartak másokat is belekeverni, ez annak a jele, hogy tudják, nincs igazuk, hibáztak, és ezt nem merik felvállalni.

Azt már meg sem említem, hogy elköszönni sem tudtunk az ottani barátainktól (mivel név nélkül játszunk, nem mindenki vállalja fel magát), ami olyan, mintha ők megtiltanák, hogy kivel álljak szóba, pedig semmi közük hozzá. Ezután végül elváltak útjaink, és mi létrehoztuk a saját kis birodalmunkat.

Közben nem sokkal később megkaptuk azt is, hogy másoljuk az oldalukat, holott az illetékes személy mondta nekem, hogy a mi magánügyünk, hogy csinálunk-e saját oldalt, hisz rengeteg szerepjátékos oldal van. Aztán ekkor meg már azt mondta, hogy ő elmondta nekem, mi volt velem a probléma, és hogy kaptunk volna esélyt arra, hogy elköszönjünk az ottaniaktól.

Hagyjuk már, ha így lett volna, nem töröl kapásból a játékból, és nem tilt le, hogy ne tudjak vele beszélni. Természetesen bocsánatot se kaptunk mindezek után, de őszintén: nem is várom most már el. A ma világban amúgy se ismeri el senki, ha hibázik, a bocsánatkérés pedig luxus, úgyhogy nem különösebben érdekel. 

Mi pontot tettünk ennek a végére, azóta fel sem mentünk az oldalra, és nem is szándékozunk visszamenni. Az utóbbi időkben amúgy is eléggé szétesett az az oldal, nagy a klikkesedés, és korlátozva van minden, elég sötét és depressziós lett, és nem is éreztük jól magunkat.

Úgyhogy... amit ebből ki akartam hozni, hogy megvan a saját játékunk, saját szabályokkal, ötletekkel, és még megannyi újdonsággal. Megtapasztaltunk azon az oldalon egy csomó mindent, sokat tanultunk az ottani hibákból, így most tudunk javítani, hogy nálunk ezek ne forduljanak elő.

Egyébként a honlapunk címe: KPOP-ROLEPLAY.LAPUNK.HU 

Kicsit sajnálom, hogy csak így el kellett hagynunk azt az oldalt, de másfelől meg örülök, mert van egy sajátom, és ha nem is vagyunk olyan sokan, de szeretem ezt a közösséget, imádok honlapot szerkeszteni, kreatív lenni, újabb és újabb ötletekkel előállni. ^^

Nem tudom, ki olvassa ezt a bejegyzést, nem tudom, ki téved ide, de mindenkit sok szeretettel várunk!^^

És végezetül.... mást nem akarok mesélni, inkább csak mutatnék pár dalt, amiket az utóbbi időben nagyon megszerettem.

Csak mert egy igazán pörgős és imádni való dal, aminek tudom a koreográfiáját *-*

Eleinte nem tetszett ez a szám, de aztán a youtube folyton ezt adta le, és megszerettem. Bevallom, a klipet azóta se néztem meg xD

Nem vagyok híve azoknak a bandáknak, akiknek a tagjai ilyen fiatalok, és őszintén, nekem ez a klip is túl sok. Nagyon is. Túl cuki és túl rózsaszín, és ez nem illik a pasikhoz. De én felnőtt ember vagyok, ők pedig gyerekek és ez a koreai kultúra. Ettől függetlenül a dalért élek-halok, nagyon vidám, és mindig mosolyt csal az arcomra.^^

Ennyi lettem volna, most fáradt vagyok, úgyhogy megyek aludni.

Sziasztok, jó éjszakát, és remélem, legközelebb most már sikerül hamarabb jelentkeznem.^^