21 gram

Sziasztok!

Ma semmi különössel nem jövök, csupán csak pár nappal ezelőtt ráakadtam egy újabb dalra, és úgy éreztem, feltétlenül meg kell osztanom veletek. Az előző bejegyzésben már említettem őket, a Double S 301 vagyis SS301. (Ők egyébként a híres SS501 alcsapata, érdemes utánuk nézni, szerintem nagyon jó dalaik vannak).
Én csak annyit mondok, hogy hallgassátok meg a dalt, hihetetlenül gyönyörű és a klip is annyira szomorú és szívfacsaró. Én ezen sírok napok óta. Tény, hogy nagyon érzékeny lelkű vagyok és ha olyan a hangulatom, akkor egy pörgősebb számon is elbőgöm magam, de ez akkor is mindent visz. Nem is találok szavakat ahhoz, hogy kifejezzem magam, mennyire megérintett. =(

(Ez a dal rövidített verziója, a teljes csak audioként van fent)

Lefordítottam a dalt is, mert unatkoztam, meg gondoltam nem árt gyakorolni a koreai nyelvtudásom. Nem mondom, hogy 100%-ban teljes a fordítás, de igyekeztem nagyjából magyarosan megfogalmazni a lényegét.

Double S 301 (SS301) - 21 gram

Fehér hó hullott azon a napon
Amikor melegen átöleltél
Eszembe jutsz te és a gyönyörű január emlékei.

„Szeretlek” – mondta félénken az ajkad
Amikor engem néztél ragyogó mosollyal
Eszembe jutsz te és a gyönyörű történetünk.

Felébredek az álomból és téged szólítalak
De te már nem vagy mellettem.

Vissza akarok menni hozzád
Azokhoz a napokhoz, azokhoz az időkhöz
Csak még egyszer, legalább a lelkedhez
21 gramm, 21 gramm
Maradt a szerelmedből.

Egy gyönyörű csillag voltál
Ami beragyogta a szívemet
A sötét égbolt azokra
A csodálatos napokra emlékeztet.

A tél ragyogó csillagokkal jött
De a fényük most már elhalványult.

Vissza akarok menni hozzád
Azokhoz a napokhoz, azokhoz az időkhöz
Csak még egyszer, legalább a lelkedhez
21 gramm, 21 gramm
Ez mindenem.

A gyönyörű arcod az idő múlásával
És a boldog napokkal együtt elhalványul
21 gramm, 21 gramm
Ez mindenem.

Vissza akarok menni
Azokhoz a napokhoz, azokhoz az időkhöz
Csak még egyszer, legalább a lelkedhez
21 gramm, 21 gramm
Szerelem maradt bennem.

Summer, hot hot summer~

Sziasztok!

Megint nem jelentkeztem már egy ideje, és őszintén, még most sincs nagyon miről írnom. Megkaptam a magyar emelt érettségimet, ami sikerült, bár nem sokkal, de lecsúsztam a plusz 50 pontról, így elég nagy valószínű, hogy nem fognak felvenni egyetemre. Én legalábbis nem sok reményt fűzök hozzá, hiába mondják nekem, hogy még bekerülhetek. Ennek egyáltalán nem örülök, és baromira elkeserít, mert tényleg nagyon szeretnék tovább tanulni, főleg kínai nyelvet (vagy a koreait, bár azt ugye tanulom), de hát... ha nem, nem. Eléggé magam alá kerültem emiatt, még ha nem is mutatom ki, és szerintem ez sokáig bántani is fog, de... ez van. Marad a munka, bár arról sincs még fogalmam, hol fogok dolgozni.

Nemrégiben három hetet töltöttem otthon, mert... miért ne? Igazából segítenem kellett otthon a költözésben, meg gondoltam a vizsgák után kikapcsolódok, meg amúgy is jöttek a barátaim hozzánk egy négy napos házibulira, ami nagyon jó volt. =D Kár, hogy túl hamar eltelt és utána megint jöhettem vissza Pestre. Valamiért most baromira nincs kedvem itt lenni, unom magam és túl meleg van, hiányzik a Balaton meg a sok zöld és a tiszta levegő meg a kutyám, meg a cicáim meg a nyugalom meg minden. Emlékszem, amikor elköltöztem, egyáltalán nem is akartam soha visszatérni, mert nem kötöttek jó emlékek oda, de most meg szinte mindig hazavágyom. Na jó, túlzás, hogy mindig, de nyáron szinte mindig. Egyébként nem is meséltem, de van most már egy kutyánk is, németjuhász és Berrynek hívják. Most 9 hetes és annyira imádnivaló. *-* Drágámnak most kezd felállni a füle, és olyan vicces. =D

 

Tényleg nem tudom, miről kellene most írnom. Semmi nem történik velem, ami említésre méltó lenne. Játszok még mindig a kpopos játékkal, ami valójában már csak egy beszélgetős oldal lett, mert az adminok nem bírták fenntartani a sok játékos és időhiány miatt, így az egész oldal értelmét vesztette, amit nagyon sajnálok, mert így unalmas, de mivel sok embert ismerek ott, ezért feljárok most is beszélgetni. Tök izgalmas, hogy már három hónapja beszélgetünk, de semmit nem tudok róluk. Se az igazi nevüket, se a korukat, se azt, hogy hol laknak, se semmit. Na mindegy. :D

Ezen kívül elkezdtem a Trónok harcát nézni körülbelül két hete, és most tartok a harmadik évad elejénél. Jó kis sorozat, bár az elején ennél durvábbra számítottam, de ahogy folyamatosan nézem, úgy egyre izgalmasabb lesz és volt már pár gyomorforgató jelenet. Furcsa amúgy, mert mindemellett leszoktam most a koreai doramákról. Egyszerűen képtelen vagyok végignézni őket, a felénél megunom mindegyiket, mert csak ugyanazok ismétlődnek, a szereplők szenvednek, mert nem lehetnek együtt a szerelmükkel, a szülők bekavarnak, minden bekavar, aztán a végén úgyis együtt lesznek. Meguntam a romantikus dolgokat, olyan sorozatot meg nem nagyon ismerek, ami akciódús lenne. Esetleg valakinek valami ötlet, milyen koreai sorozatot nézzek, amin nem unom halálra magam? :D

Ha már Korea, akkor kpop... biztos sokan hallottak már róla, de manapság annyi koreai együttes megy tönkre. Ott van a kedvencem, a Beast, és kilépett Hyunseung. Nekem Hyunseung volt a kedvenc énekesem, nem csak a bandában, hanem úgy az egész kpop iparban. Oké, hogy ezután is hallani fogok róla, de a Beast többé nem Beast, és az új dalaik is se igazán tetszenek nélküle. Aztán ott a kedvenc lánybandám, a 2ne1. Kilépett Minzy, és így nélküle se lesz igazi a banda, habár kíváncsi vagyok, milyen dalokat fognak kiadni. Aztán feloszlott a 4minute, a második kedvenc lánybandám, akiket nem is olyan régen szerettem meg. Ott van még egy korábbi eset, az f(x), ahonnét Sulli távozott, szintén őt szerettem a legjobban az együttesből, és akkor még ki tudja mennyi ilyen történt. Persze, megértem őket, nem lehet örökké énekesnek lenni és szép karriert futottak be, biztos vannak más életcéljaik, amiket én tiszteletben is tartok, és ezután is támogatni fogom őket, de az ember mellkasában, ha rajongó, mindig van egy furcsa és szorító érzés, amikor a kedvenceitől nem fog többé új dalokat hallani, nem fogja őket ismét együtt látni, és esélye sem lesz arra, hogy akár eljusson egy koncertjükre. Ez egy szomorú dolog, de semmi nem tart örökké, sajnos.

Mindenesetre szerencsére ismerek meg újabb együtteseket is, mint például most nagy kedvencem lett a Boys Republic meg a History, vagy a lánybandák közül az AOA és az EXID, az ő dalaikat tök sokszor hallgatom mostanság. Valamint egyre több olyan zenekart fedezek fel, akár csak egy-két számukat, akik nem olyan ismertek, és elképesztő, hogy vannak olyanok, akik nem felkapottak, de baromi jó dalaik vannak.

Huh... na, most szépen kipanaszkodtam magam és írtam egy csomó felesleges dologról, de hogy minek...? Mindegy, kellemesen elütöttem itt magamban az időt. =D

Zárom is soraimat, de előtte belinkelek pár dalt, ha már említettem, hogy sok újat felfedeztem.

Ezt a dalt valahol hallottam és csaknem három hétig kerestem, mire megtaláltam. Egyébként tőlük nagy kedvencem most a Good luck.^^

Ez a dal szerintem könnyfakasztó, én legalábbis folyton elsírom rajta magam. Kár, hogy őket is csak azután szerettem meg, hogy voltak hazánkban koncertezni =(

 Nem tudom, hogy rájuk hogyan akadtam rá, vagyis az együttest azt hiszem, egyik barátnőm mutatta, de a dalt nem tudom, hol találtam meg és hogyan került a zenelistámra, de imádom ^^ Tőlük még nagy kedvencem a Pain, azt is érdemes meghallgatni.

Kik ők, mik ők, honnan ismerem, nem tudom, teljesen véletlenül akadtam rájuk, de nagyon szeretem ezt a számot. :D

Ugyanezt tudom elmondani, mint az előző együttesről, nagyon szép szerintem ez a dal ^.^

Ennyi szerintem elég is lesz. Most már tényleg megyek. Sziasztok, további szép napot ~