Helló, 2022! :)

 
Sziasztok!

Nem mintha valaki olvasná a blogomat, de azért jó érzéssel tölt el, hogy én kiadhatom magamból a dolgaimat és afféle összegzésként visszatekinthetek az elmúlt egy évre.

Merthogy ismételten eltelt egy újabb év...

Nos, nem is igazán tudom, mit kéne írnom. Elolvastam az előző bejegyzésemet és nagyon örülök, hogy ahhoz képest a 2021-es év sokkalta jobb volt. Nem azt mondom, hogy nem voltak mélypontok, mert voltak, de visszatekintve, összességében nem volt rossz az év.

Ami talán a legfontosabb és ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy jobban érezzem magam az az, hogy találtam egy új munkahelyet januárban. Kicsit elkeserít ugyan, hogy vissza kellett mennem a kereskedelembe dolgozni, annak ellenére is, hogy mennyire nem akartam és elutasítottam, de végülis nem olyan rossz. Persze a mai napig úgy vélem, nekem nem szabad itt dolgoznom, és még mindig tartom magam ahhoz, hogy ezt mielőbb magam mögött kell hagynom, mert totálisan le tud építeni a sok hülye vásárló, de már abból a szempontból elviselhető, hogy több szabadidőm van. Este 6-ig dolgozom, plusz a hétvégéim nagy része is szabad, egyedül csak szombatonként vagyunk 1-ig nyitva, de ugye nem mindig kell nekem bent lennem. Szerencsére a társaság is aranyos, jól kijövök mindenkivel és tényleg nagyon kedvesek és megbízhatóak a munkatársak, úgyhogy mondhatni valahol félúton vagyok aközött, ahogyan nem akarok dolgozni és ahogyan szeretnék dolgozni. Azt hiszem, sikerült kompromisszumot kötni az élettel, de persze folyamatosan keresem az új lehetőségeket, hátha ráakadok egy álom munkahelyre. Most, hogy még tart a covid és minden bizonytalan, nehezen kísérletezek ilyenekkel, de már annak örülök, hogy ez a hely van és valamennyire kijöttem a depressziómból. :)

Ez az év egy szempillantás alatt eltelt és nem is igazán tudom, mi történt velem. Főként dolgoztam, barátokkal lógtam, moziba is végre eljutottam. A régi baráti társaságommal, akikkel rengeteg nyarat együtt töltöttem, akikkel mondhatni felnőttem, sikerült felvenni a kapcsolatot, néhányszor tudtunk már videóchaten beszélgetni és ez annyira jó érzés volt. Valakivel személyesen is tudtunk találkozni a vírus ellenére is. Sajnos mivel sokan vagyunk és mivel felnőttünk, mindenki másmerre van, másfélét csinál és így nagyon nehéz bármit is összeegyeztetni, folyamatosan tartani a kapcsolatot. Mindenkinek megvan a saját élete, de biztos vagyok benne, hogy ők is sokat gondolnak a régi időkre, ahogy én is gyakran gondoluk rájuk és bízom benne, hogy minden rendben van velük. :)
Idén voltam még a nyaralás alatt megnézni egy musicalt szabadtéri színpadon, valamint egy barátomnak hála könyvdedikáláson találkozhattam Kőhalmi Zoltánnal is. Szóval végülis történtek kisebb események, de mindezek ellenére ez az év nyugis volt. Mondhatni talán arról szólt, hogy fejben elrendezzem magamban a dolgokat, és lelkileg egyensúlyba kerüljek. Inkább a belső világomra fókuszáltam, pihentem, gyógyítgattam magam. Nem teljesen skerült, de el kell ismernem, hogy jobban vagyok. És ezt jó érzés kimondani, leírni. ^^

Emiatt talán nem sok mindent tudtam megvalósítani abból, amit szerettem volna. Nem sikerült eljutnom a koreai nyelvvizsgáig, még csak tanulni se sikerült sokat (egyszer ugyan elkezdtem, de aztán valamiért abbamaradt), sportolni se tudtam, habár annak is nekiálltam, de két hónap után az is félbemaradt. (Na jó, augusztus óta heti egyszer eljárunk focizni egy órát, ami azért több, mint a semmi, úgyhogy ez már félsiker.) A barátommal való összeköltözés se jött össze, és emiatt cicát se tudtam örökbe fogadni. Tetováltatni se voltam, és kpop koncert se volt az idén, úgyhogy ez is elmaradt.

Persze nem vagyok emiatt elkeseredve, talán csak a költözés miatt, de bízom benne, hogy a 2022-es év sokkal mozgalmasabb és eseménydúsabb lesz. ;)

Amit egyébként meg tudtam valósítani, hogy kicsit talán többet olvastam, mint előző évben. Ugyan nem olyan sokat, de valamelyest többet. Ezzel párhuzamosan írtam is, vagy legalábbis már el van kezdve három novella, amit kiadható fomában szeretnék megírni. Sajnos tavaly az írást kicsit pihentettem, amit nem bánok, nem akartam erőltetni, mert úgy voltam vele, akkor írok, amikor tényleg úgy érzem. Más érzés volt novellát írni, mint egy hosszabb terjedelmű történetet és a Nightmare trilógia után kicsit üresnek is éreztem magam. Belekezdeni egy teljesen másik sztoriba, felépíteni újból valamit és ötletelni nehezebben ment, de talán nem is baj. Úgyse siettet senki. ^^

Ezen kívül koreai sorozatokat is sikerült egész sokat néznem (plusz koreai sorozatokon kívül másokat is néztem), amik szintén sokban járultak ahhoz, hogy jobban érezzem magam. A koreai filmfesztiválra ugyan nem jutottam el, de nem azért, mert ne lett volna lehetőségem menni, hanem egészen egyszerűen azért, mert nem volt olyan film, amit megnéztem volna. Najó, lett volna, de azt meg tudtam nézni itthonról is. Szeptember-október környékén amúgy is egy hónapig betegeskedtem, úgyhogy nem akartam nagyon emberek közé menni.

Szerencsére programokra is eljutottam, vagy legalábbis végre voltak házibulik, kisebb összeröffenések, kirándulások stb. Ezek a kimozdulások is sokat segítettek.

Szóval összességében lassan, békésen telt el az év. 

De hogy mik a terveim 2022-re? Sokkal több energiám van jelenleg, és remélem, ez nem fog lankadni, és hogy sikerül rengeteg mindent megvalósítani. Noha a legtöbb minden ugyanaz, de azért leírom a listát, hogy áttekinthetőbb legyen.

Íme. 

Bakancslista 2022

 

× Továbbra is azon vagyok, hogy végre összeköltözzek a barátommal, és aztán örökbe szeretnék fogadni egy kiscicát.

× Tetoválást is akarok csináltatni.

× Ugyanúgy szeretnék koreai sorozatokat, filmeket nézni. Elég sok van már most felírva. :D

× A koreai nyelvet tényleg szeretném most már folytatni és folyamatosan tanulni. Sokkal jobban menne, jobban tudnék koncentrálni, ha végre a saját lakásomban, nyugis körülmények között lennék.

× Koreai étterembe is el szeretnék menni, mert már ezer éve nem ettem rendes koreai ételt. 

× Elutazni Dél-Koreába, habár ez még mindig egy elég messzi cél. 

× Olvasni szeretnék, többet, mint tavaly.

× Írni. Még többet. Legalábis befejezni azokat, amiket tavaly elkezdtem és amiket ki szeretnék adatni. Ha idén nem is sikerül publikálni, de örülnék, ha legalább lenne alapanyag, amiből össze tudnék állítani egy kötetet.

× Szeretném végre megtalálni álmaim munkáját, olyan helyen dolgozni, ahol jó a fizetés, a kollégák, az időbeosztás és nem mellegleg szeretem is csinálni. Szeretném végre megtalálni a hivatásomat, az életcélomat.

× Rendszeresen sportolni. Nyárig úgy 8-10 kg-ot le szeretnék adni. Legjobb lenne edzőterembe elmenni, de drága és nincs pénzem rá. xD Belvárosba elmenni futni lehetetlen, főleg, hogy térdfájós vagyok, itt az albérletben meg tornázni se túl kényelmes. Úgyhogy még van egy érv amellett, hogy jól jönne az összeköltözés.

× Továbbra is szeretnék sokat utazni, kirándulni.

× Idén szeretnék többet foglalkozni a barátaimmal, mert tavaly sokakat elhanyagoltam. =(

× Jó lenne elmenni egy pszichológushoz, csakhogy rendbe tegyem a lelki bajaimat.

× Szeretnék keresni egy normális fogorvost is, mert már régen voltam.

× Szeretnék venni egy táskát, egy új téli kabátot, bluetooth fülhallgatót, koreai kozmetikumokat.

× Szeretnék elmenni Miskolctapolcára a barlangfürdőbe. 

×  Szeretnék elmenni korcsolyázni.

× Továbbra is szeretnék találni valami sampont a zsírosodás ellen, mert még mindig nem találok olyat, ami valóban hasznos lenne.  XD

 
Hirtelen ennyi jutott most eszembe. Remélem, nem hagytam ki semmit, bár biztos lesznek kisebb dolgok, amiket majd időközben meg szeretnék valósítani. 

Meglátjuk, hogyan alakul ez az év. Idén ünneplem az 5. évfordulónkat a barátommal, a legjobb barátnőmmel pedig a 15 éves barátságunkat, úgyhogy már ez egy jó pont. Valamiért van egy olyan érzésem, hogy ez az év jól fog alakulni és valamiért nagyon vártam már. Remélem, nem fogok csalódni ^^

Végezetül pedig hozom a szokásos dalokat, amiket a tavalyi évben rengeteget hallgattam és amiket csak ajánlani tudok mindenkinek.

A The Boyz nevű együttest ugyan nem ismerem annyira, de ez a számuk valamiért nagyon megfogott. :)

Tavaly az Enhypen nevű együttes volt az, akikre rátaláltam és néhány dalukat megszerettem. A kedvencem jelenleg ez a dal tőlük, nagyon pörgős és felpörgeti az embert is. :)

Számomra a TXT az az együttes, akiknek a dalait egyszerűen képtelen vagyok megszeretni. Pedig a klipjeik tetszenek, de a dalok sosem fognak meg. Na, a Frost című számuk a kivétel, amit már rongyosra hallgattam néhány hónap alatt. :D

Hyuna és Dawn az a páros, akiktől még sok-sok ilyen dalt szeretnék hallani. Imádom őket, nagyon a szívemhez nőttek, pedig sok évvel ezelőtt nem szerettem Hyunát. Mára ő az egyik kedvenc énekesnőm, ez a daluk pedig nagyon ütős lett. :D

Tavaly az Imitation sorozat volt az egyik kedvencem, főként azért, mert imádtam a dalokat benne. Ez az egyik, amit állandóan hallgatok azóta is. Nem mellesleg a sorozatban sok híres idol szerepel, köztük a U-Kiss-es Jun, az SF9 és ATEEZ tagok, utóbbi két bandát pedig nagyon szeretem. Úgyhogy szerintem ez a sorozat sokaknak tetszene, csak ajánlani tudom. ;)

Ha már említettem az ATEEZ-t, akkor ezt a számukat megosztom tőlük. Ez a kedvencem jelenleg tőlük. Imádom. Nem tudom megmondani miért, de imádom. ^^

És hogy ne csak fiú együtteseket említsek, itt van Somi. Tavaly nem sok női énekest hallgattam, nem találtam annyira jó dalokat, de Somi a kivétel. Mind a dal, mint pedig a klip is fenomenális. Kell ennél több? :)

K-pop, de mégsem pop. Tavaly deütáltak, és bár eleinte nem tetszett ez a daluk, végül csak megszerettem. Ütős dal, és olyan boldogan éneklik, hogy "Happy death day, happy happy worst day" =D Zseniális.

Oké, ezt még így a végére muszáj ideraknom, mivel Hyunseung. *-* Ugyan ebbe nem tavaly, hanem tegnap este futottam bele, de nagyon imádom. Hyunseung a kedvenc énekesem, és annyira örülök, hogy ismét hallottam énekelni. *-* Partnere pedig Jiwoo a KARD-ból, akit szintén nagyon csípek, és jelenleg a Pentagon - Dr. Bebe dalát énekelték el, dolgozták fel, és ez így együtt véve fantasztikus és fülbemászó. *-*

Terveim 2021-re

A 2020-as év kétség kívül egy olyan év volt, amit sokan, köztük én is a legszívesebben teljesen kitörölnénk, elfelejtenénk. Nem hittem, hogy valaha megint lesz egy olyan nehéz és depresszióval teli évem, mint a tavalyi év.

Ez a korona vírus teljesen az agyamra megy. Persze, nem abból a szempontból, hogy nem lehet utcára menni, hogy otthon kell maradni és maszkot kell hordani - ezekhez teljesen jól alkalmazkodtam. A maszkot megszoktam, az otthon maradás meg sose okozott különösebben gondot, hiszen kissé otthonülős típus vagyok, és a barátaimmal amúgy is remekül feltaláltuk magunkat különböző online játékokkal. Nem azt mondom, hogy nem hiányzik, hogy beüljek valahová iszogatni a barátaimmal vagy elmenjek egy moziba megnézni egy filmet, de nem is halok bele, hogy ezeket nem tehetem meg.

A probléma a munkával volt. Én ugyan nem veszítettem el a munkámat, de még mielőtt ez az egész vírus berobbant volna, felmondtam a munkahelyemen... és aztán nem tudtam visszamenni dolgozni. Nem találtam rendes irodai munkát, amit szerettem volna, hétfőtől péntekig tartó munkaidővel, napi nyolc órával. Persze, jöttek az ismerősök azzal, hogy menjek vissza a kereskedelembe, legalább csak átmenetileg, de nemet mondtam. Köszi, de nem. Vírus ide vagy oda, lehet ezt rinyálásnak nevezni, de akkor se vagyok hajlandó feláldozni a hétvégéimet, és megint tizenkét órázni. Elég volt nekem az a három év, amit lehúztam ott, rettenetesen kimerített, semmire nem volt időm, magamat és minden mást elhanyagoltam, és ez szerintem teljesen érthető. Nem nekem való ez a munka, még ha bírtam is a tempót és az állandó pörgést, nem az én személyiségemhez passzol és nem tesz boldoggá. Kipróbáltam, de köszönöm, elég volt. Olvashattátok ti is az elmúlt évek bejegyzéseit, hogy mi mindent váltott ki belőlem ez az egész. Nem tudnám egy napig se csinálni megint, mert ha vissza kellene mennem, biztosan idegösszeroppanást kapnék.

Persze, megkaptam másoktól azt is, hogy ők akkor is ezt csinálnák a helyemben, ami szintén nem tett jót a lelki állapotomnak. Nagyon felidegesített, hogy meg akarják mondani, mit tegyek. Basszus, ez az én életem, ne turkáljanak már benne, és mondják meg, ők hogyan cselekednének. Főleg úgy, hogy az ő életükben is van mit helyre tenni, akkor a sajátjukkal foglalkozzanak és azt tegyék rendbe, mert én is beleszólhatnék az életükbe és megmondhatnám mit tegyenek. Mondjuk meg is mondtam, de persze az már nem tetszett. A tanácsimat nem fogadták meg, pedig tudom, hogy igazam van – és természetesen ők is tudják. Nem szoktam rossz tanácsokat adni, tudom, hogy ha azt teszik, amit én mondok, akkor nekik jobb lesz, de nem, helyette megy a sajnáltatás és a hattyú halála. Panaszkodás van, de változni senki nem tud. Miközben én meg küzdök azért, hogy legyen rendes munkám, és rajtam kívülálló okok miatt nem sikerül visszamennem dolgozni, még én vagyok basztatva... Csodás.

Na mindegy. Szóval a felmondásom óta csak várom, hogy végre megkapjak egy normális munkát, de már annak is örülnék, ha a több, mint kétszáz leadott jelentkezés közül visszahívnának egy interjúra. De nem hívnak, mert sok a munkanélküli, és irodai munkát nehéz találni. Szóval ez a semmittevés, és az, hogy szép lassan felélem a megspórolt pénzemet, teljesen leölt, és a depressziómat, ami az elmúlt három év alatt kialakult, csak még rosszabbá tette. 

Úgyhogy nem vagyok jól. Nagyon nem. Nem megy az alvás, folyton forgolódok, kattog az agyam, alig eszek, nem mozdulok ki, igyekszem mindenkitől elfordulni, bezárkózni, minimálisra csökkenteni mindenkivel a kapcsolatot. És persze ezt senki nem veszi észre, senki nem látja, mennyire nem vagyok jól, és senki nem hajlandó segíteni. Pedig teljesen egyértelmű jelei vannak a depressziómnak. De nincs mit tenni. El kell viselni, mert sajnos nekem nincs elég erőm segítséget kérni és még néha én is azt érzem, hogy bennem van a hiba, hogy valójában minden rosszat én gyártottam magamnak. Nehéz, ez nagyon nehéz.

DE

 

Hogy ne csak panaszkodjak, történt azért pár jó dolog is. A tavalyi bakancslistámról - amit ti is olvashattatok egy korábbi bejegyzésben – sikerült egészen sok mindent megvalósítani. Lássuk is, mi mindent meg tudtam csinálni:

¤ Új munkahelyet ugyan nem találtam, de legalább felmondtam, tehát ez már egy fél siker. Továbbra is úgy gondolom, hogy jó döntést hoztam.

¤ Rengeteg koreai sorozatot, filmet is megnéztem – kb. közel 20-at (és még jó pár egyéb nem ázsiai sorozatot is.) Úgyhogy sikerült valamennyire behoznom a lemaradásomat. ^^

¤ Elkezdtem folytatni a koreai nyelv tanulását, valamint elkezdtem sportolni is, habár még nem olyan rendszerességgel, mint szeretném, ugyanis kéthavonta ráunok erre, és tartok egy pár hetes szünetet xD 

¤ Befejeztem a Nightmare III. évadát, és megírtam a folytatását, plusz egy néhány részes történetet is. Ennek különösen örülök, mert volt egy majdnem fél éves írói válságom közben, amikor azt hittem, nem fogok többé írni.

¤ Voltam kirándulni, a régi barátaimmal felvettem a kapcsolatot és többször is találkoztam velük. Igyekszem velük folyamatosan tartani a kapcsolatot. 

¤ Voltam a Csodák palotájában, sokat pihentem, kikapcsolódtam.

Az egyedüli dolog, ami nem jött össze tavaly, hogy nem tudtam összeköltözni a barátommal, valamint a koreai utam és új tetoválást se csináltattam. Ja, és persze koncertre se jutottam el, mivel a vírus közbeszólt. De nem bánom, idén ezeket is megvalósíthatom.

És hogy mik idénre a terveim? Lássuk!

 

Terveim 2021-re:

 

 

¤ Összeköltözni a barátommal vagy minimum egy eljegyzésnek örülnék.

 

¤ Szeretnék örökbe fogadni egy kiscicát.

 

¤ Végre találni egy jó munkahelyet. És ha marad időm, akkor esetleg tanulni valami szakmát, ami érdekel és boldoggá tesz.

 

¤ Még többet olvasni és sokat írni. Ha van ötletem, akkor esetleg nekiállni egy könyv megírásának.

 

¤ Folytatni a koreai nyelv tanulását, ősszel megcsinálni egy középfokú nyelvvizsgát.

 

¤ Még több koreai sorozatot, filmet nézni. Idén végre eljutni a Koreai filmfesztiválra, ha meg lesz tartva.

 

¤ Ha lesz kpop koncert, akkor elmenni rá.

 

¤ Találni végre valami jó sampont a hajamra, amitől kevésbé fog zsírosodni. (Igen, ez égetően nagy probléma XD)

 

¤ Sportolni, edzeni, lefogyni pár kilót.

 

¤ Elmenni szabadulószobákba, különböző programokon részt venni.

 

¤ Sokat utazni, akár külföldre is. 

 

¤ Tetoválást csináltatni.

És röviden ennyi. Talán időközben lesznek kisebb, nagyobb dolgok, amiket meg szeretnék majd csinálni, de ezek a legfontosabbak egyelőre.

Most búcsúzom, és remélem legközelebb már sok jó hírrel szolgálhatok. Nagyon szeretném, ha végre megtalálnám az utamat, az életcélomat, azt, ami boldoggá tesz és nem fogok többé ilyenek miatt szenvedni. Ha ez biztos lenne az életemben, azt hiszem, talán minden más akadályt könnyebben vennék.

Legyetek jól és búcsúzóul hozom a szokásos dalokat, amiket érdemes meghallgatni! ;)

Legeslegjobban Hyunseung legújabb dalát ajánlom. Aki ismer, tudja, hogy én őt tartom Korea legjobb énekesének, annyira varázslatos hangja van. Most mondjátok, hogy nincs így? :D Már a beszédhangja is annyira kellemes, hát még, ha énekel... Szóval hallgassátok ti is sokat, megérdemli a támogatást és a szeretet <3

Zombie detective sorozat betétdala. Valami csodálatos ez a dal is, folyton sírhatnékom támad tőle T_T Ajánlom a sorozat megnézését is, nem fogtok csalódni benne ;)

Ha már sorozatok... A Tale of Gumiho szerintem a tavalyi év legjobb sorozata, mind a történet, mind a színészek teljesítményének szemponjából. Nem csoda hát, ha a főcím dal is magával ragadó, izgalmas és egyszerűen zseniális. ^^

Kai első szólózása - kell ennél többet mondani? Tökéletes dal és nagyon fülbemászó is. Remélem, sokat fog még énekelni ^^

Hasonló címmel adott ki korábban dalt a Treasure nevű egészen új fiúbanda, ami szintén nagyon varázslatos és kedvcsináló. Hallgassátok szeretettek ti is!;)

Hogy ne csak fiú dalokat mutassak, itt van CL-től is egy új szerzemény. CL dalairól szerintem nem szükséges véleményt írni, mindenki tudja, hogy amit ő alkot, az úgy tökéletes, ahogy van. Számomra ő a k-pop királynője ^^