First day of my life

Annyeong!

Csaknem két hónapja nem jelentkeztem, nem adtam semmiféle életjelet magamról, így gondoltam, most írok néhány sort.

Ahogy közeledik a jó idő, úgy én is egyre jobban érzem magam, hosszú idő után először. Nem, sajnos még mindig nincs munkám, és ezzel kapcsolatban folyton kapom az ívet a családomtól, habár azért azt aláírom, hogy mivel egyre közelebb az érettségi is, így nem cseszegetnek olyan sokat. Igazából a mai napig nem értik meg, hogy nem egyszerű munkát találnom, és nem csak azért, mert kevés lehetőségem van, hanem mert én magam nem vagyok lelkileg jól, én nem vagyok elég erős és én kételkedem folyton magamban. Ha pedig így állok magamhoz, nem sok értelmét látom bármilyen munkának, mert nem fogom tudni kihozni magamból a 100%-ot, nem is fogom élvezni, amit csinálok, és az egészet rosszul élném meg, ami megint nem tenne jót az önbizalmamnak, de... ne menjünk most ebbe bele, ezt elég, ha én értem. Nem hiszem, hogy valaha bárki is megértené, mi zajlik bennem, de nem baj... bonyolult személyiség vagyok, elég, ha ezt én elviselem. :D

Szóval... ja, közeledik az érettségi. Nem tudom, említettem-e, de magyarból emelten leérettségizem, mert be szeretnék kerülni koreai szakra... vagy kínaira. Igazából a koreait jobban akarom, de szerintem csak a kínaira fog sikerülni, mert kellene még egy angol nyelvvizsga, de... az nem fog menni. Nem szeretem az angol nyelvet, és így nagyon nehezen tanulom. >< Bár az egészhez nem sok reményt fűzök, de azért megpróbálom. Igazából ezzel kapcsolatban is kicsit elveszítettem a motivációmat, nem érzem azt, hogy én erre képes vagyok, és tudom, hogy ez hülyeség, nem kellene így gondolnom, de... ha az ember egyszerűen így érez, nem tud csak úgy megszabadulni az ilyesfajta érzésektől. És ez a baj velem, hogy szinte mindenhez úgy állok hozzá, hogy tudom, hogy nem fog sikerülni, és ezen annyira próbálok változtatni, de... nem megy. De ebbe se menjünk most bele. :D

Amellett, hogy készülgetek, márciustól megint elkezdődött a koreai tanfolyam, ami egyre nehezebb, és nagyon nehezen tanulom. Főleg a szavakat, meg a kifejezéseket. Ha olvasom koreaiul a szöveget, megértem, a gond, csak azzal van, hogy amikor magyarról kell valamit koreaira lefordítani, az már nehezen megy. De tanulok, mert muszáj, mert érdekel, és mert szeretem.^^ Meg persze az is probléma alapjáraton, hogy nehezen veszem rá magam a tanulásra. Nem csak a koreaival kapcsolatban, hanem úgy mindennel. ><

Kedden és csütörtökön táncra járok, ami megint érdekes, mert a Koreai Kulturális Központban csak a csütörtöki órára tudok menni, mert a keddi időpont nem jó, akkor ugyanis Nippon Zengon vagyok. Viszont kedden négytől foglaltunk termet mi is egy kisebb baráti társasággal, így kétféle táncra járok, és kétféle koreográfiát tanulok, ami nehéz, mert már most le vagyok maradva. De azért élvezem. Szeretek táncra járni, nem csak a mozgás miatt, hanem mert jó a hangulat is. ^-^

Aztán újonnan egyre több barátommal találkozom, ami megint csak nagyon jó, és segít abban, hogy összekapjam magam, ugyanis az utóbbi hónapokban eléggé elzárkóztam tőlük, meg úgy mindenki elől. Túl sokat voltam egyedül, ez a bajom, és most ebből akarok kitörni, mert ha így haladok, akkor nagyon magamba fogok zuhanni, és annak nagyon csúnya következményei lesznek. Úgyhogy most azt hiszem, jó irányba haladok, és remélem, hogy nem fogok visszaesni. Ráadásul... van valaki, akit másfél éve kedvelek, és annak ellenére, hogy mindenki azt mondta, hagyjam őt a francba, keressek mást helyette, nem tudtam feladni, és talán... most úgy néz ki, lesz valami. Talán. Nem tudom, lehet a vége nagy csalódás lesz, de jelen pillanatban most az érdekel, hogy ez az illető sokat jelent nekem. Lehet őrültségnek hangzik, de amit megtanultam a koreai doramákból, hogy időnként megéri várakozni valakire^^

Úgyhogy... összességében... azt hiszem, most jól vagyok. Na jó, ez túlzás, nem vagyok teljesen jól, (főleg úgy, hogy megint beteg vagyok xD), de jobban vagyok, mint pár hónapja. Csak maradna ez az állapot, és remélem, ezentúl javulni fogok!

Most pedig zárom soraimat, és ahogy észrevettem, ez a pár sor elég sok lett... Mindegy, én már csak ilyen vagyok, ha egyszer írni kezdek... akkor sosem fejezem be. =D

További szép napot mindenkinek!

Búcsúzóul pedig itt egy dal, amit már nagyon régen hallgattam. Nosztalgia~

Valaki rajtam kívül még ismeri, és szereti őket?

Első díj~

Sziasztok!

Pár napja kaptam ezt a díjat egy olyan olvasómtól, akiről eddig nem is tudtam, hogy olvassa bármelyik történetemet is, szóval már maga az, hogy ő adta nekem ezt a díjat, nagyon nagy örömet okoz.^^

Őszintén: hallani már hallottam erről, de fogalmam sem volt, hogyan működik, mire jó és hasonlók. Habár most sem vagyok ezzel tisztában, mindenesetre jó érzéssel tölt el, hogy most már ilyenem is van, és valaki gondolt rám, mint íróra.

Nem tudom, mit kellene mondanom, úgyhogy inkább rá is térek ennek az egésznek a lényegére.

A szabályok, amik erre a bizonyos Díjra vonatkoznak:

1: Köszönd meg a díjat!

2: Írj Magadról tíz dolgot!

3: Válaszolj tíz kérdésre!

4: Tegyél fel tíz kérdést!

5: Küldd tovább tíz embernek!

Tehát: köszönöm szépen ezt a díjat 언니-nak (remélem nem baj, hogy ezt a neved használom, de gondoltam, ha ez van a blogodon, akkor ezt írom^^), annak a bizonyos olvasómnak, aki gondolt rám és megtiszteltetett ezzel. Tudom, hogy nem ismerjük egymást, de nagyon szépen köszönöm!

Húha, most kellene tíz dolgot írnom magamról. Hát, lássuk:

     1. Öt és fél éve vagyok a kpop rabja. Nem vagyok egy elvetemült rajongó, inkább csak csendben szeretem és hallgatom az előadókat, habár fiatalabb koromban ez nem volt így.

     2. Körülbelül másfél éve tanulok koreaiul a Korea Kulturális Központban.

     3. Végtelenül türelmes ember vagyok, de egyes emberek egy pillanat alatt ki tudnak hozni a sodromból. 

     4. Amivel ki lehet kergetni a világból, ha sajtot kell reszelnem, vagy ha egyáltalán hozzá kell nyúlnom.

     5. Rengeteg mindenre allergiás vagyok.

     6. Félek az új dolgoktól. Ha valamibe bele szeretnék vágni, akkor képes vagyok előtte heteket, hónapokat görcsölni, és aggódni, hogy érdemes-e megpróbálnom.  Végül a legtöbbször csak ráveszem magam, hogy márpedig muszáj lesz, különben sosem tudom meg, hogy tényleg jól döntöttem, avagy sem.

     7. Bár manapság ez nem látszik rajtam, de eléggé zárkózott ember vagyok. Régebben nagyon nehezen elegyedtem másokkal beszélgetésbe, mostanában elég hamar feloldódom. Persze, ez társaságtól is függ. Viszont úgy igazán közel engedni magamhoz embereket, hogy tényleg a legapróbb dolgokat is el merjem mondani, nekem bizony évek kellenek.

     8. Nagyon sokat álmodom. Ha nem rémálmaim vannak, akkor valami agyament marhaságok, amiknek baromira nincs értelme. Egyébként majdnem mindennap álmodok, és ez egyáltalán nem jó, mert sosem kapcsol ki az agyam, és reggelente, mikor felkelek, úgy érzem, mintha egy percet sem aludtam volna - időnként pedig még a fejem is fáj. Sosem vagyok eléggé kipihent.

     9. Iszonyatosan béna vagyok. Amikor például beköltöztem albérletbe a testvéremmel és egy barátnőmmel, egy hónap alatt kiégettem a villanyt a nappaliban, sikerült lecsapnom a biztosítékot, és még a zuhanykabinajtót is kiszedtem. ^^ De a legjobb még mindig az volt, amikor eltörtem egy kést.

     10. Szerintem időnként kissé pszichopata vagyok.

A kapott tíz kérdésre a válaszaim:

1; Kutya vagy macska? Esetleg valami egészen más?

    Teveeee. Imádom a tevéket. És a galambokat. Meg a mókusokat és a zebrákat. *-* Jó, bocsi, ezeket külön el kellene magyaráznom, hogy megértse akárki is, de túl hosszú lenne. Szóval macska. Gyerekkorom óta macskák vesznek körbe, jelen pillanatban is négy cicám van, habár allergiás vagyok a macskaszőrre, mint kiderült pár évvel ezelőtt.

2; Sorsszerűség vagy Véletlen? Melyik létezésében hiszel?

    Öhm... ezen már én is gondolkodtam, de nem tudok válaszolni. Bár hülyén hangzik, de igazából egy kicsit mindkettőben. Rengeteg olyan dolog történt velem, ami tényleg hirtelen esett meg, amire egyáltalán nem számítottam, és akkor azt mondtam, hogy hát ez tuti a véletlen műve volt. Azonban úgy hiszem, hogy történjen bármi, előbb-utóbb úgyis ott fogok kikötni, ahol lennem kell. Gondolok itt most olyanra, hogyha valaki eltervezi, hogy ki akar költözni külföldre mondjuk egy év múlva, de valami közbejön, és csak két év múlva sikerül neki. Bárhogy is alakul, az illetőnek megvalósul ez az álma, mert ott kell lennie, mert ott a helye. Ez pedig sorszerűség. Úgyhogy egy kicsit mindkettőben hiszek.

    

3; Ha lenne természetfeletti erőd, mit választanál és miért?

   Hű. Írtam már pár történetet, amiben természetfeletti erők voltak, és mindig azon gondolkoztam, minek örülnék a legjobban, de a válaszom: teleportáció. Tudom, ez nem túl nagy dolog, azonban imádok utazni, szeretnék nagyon sok országot látni, és ezerféle helyre elmenni. Ráadásul rengeteg ismerősöm van, akik az ország különböző pontjain élnek, sőt, vannak, akik már külföldön laknak, így ilyenkor jó lenne, ha gondolnék egyet, és ott lehetnék velük, akár most is. Szeretném a barátaimat többször látni. <3

4; Ha tudnád, hogy mindösszesen huszonnégy órád van, amit a Földön tölthetsz, mivel töltenéd? Hogyan használnád ki?

    Összehívnám az összes barátomat és elmennék velük inni. Ha egyszer meg kell halnom, úgy akarok meghalni, hogy tudom, hogy velem vannak, láthatom őket és hogy jól lesznek. Vagy ha ez nem jön össze... talán doramát néznék vagy elutaznék Koreába. xD De semmiképpen sem szeretnék egyedül lenni.

5; Ha nem Kpop, akkor...? Mi van még, amit szeretsz a Kpopon kívül?

    Bár furcsa, de mielőtt rátaláltam a kpop-ra, nagyon sok rockzenét hallgattam. Three Days Grace, Nickelback, Skillet, és még jó néhány együttes van, akiket mind a mai napig imádok. Azért, mert a fő kedvencem a kpop, még nem jelenti azt, hogy másfajta zenét nem hallgatok. Szívesen meghallgatok egyébként bármit, popot, rapet és hasonlók, eléggé vegyes ízlésem van. Tényleg bármit meghallgatok, és csak azután döntöm el, hogy tetszik-e vagy sem.

6; Álmodozó vagy két lábbal a földön? Melyik típus vagy inkább? Esetleg egyik sem?

    Egyértelműen álmodozó. Bár igyekszem két lábbal a földön állni, nagyon sokat álmodozom. Igaz, ezeket az álmokat szeretném megvalósítani, de időnként lehetetlen dolgokról fantáziálok. Tudom, nem helyes, ugyanakkor ez megnyugtat, és legalább elmenekülhetek a valóság elől.  Amik a fejemben szoktak lenni, az csodálatos, és néha szeretném megmutatni az embereknek, csak sajnos ez nem lehetséges. Szeretek álmodozni, mert az az egy dolog, amit soha senki nem vehet el tőlem. ^^ Ráadásul ott mindent én alkotok, én építek fel mindent, és ha még nem is valós, akkor is van egy hely, ahová bármikor elmenekülhetek, és menedéket lelhetek.

7; Tervezel vagy szereted megélni a pillanatot, és képes vagy spontán is lenni?

    Attól függ. Ha például hosszabb nyaralásra megyek, akkor egyértelműen megtervezem, hogy biztosan ne hagyjak otthon semmit, ne érjenek váratlan helyzetek, és sok helyre eljussak. Ugyanakkor szeretem a spontán dolgokat, mikor például felhív valaki, hogy találkozzunk most, és... találkozunk. Egyébként nem szoktam előre tervezni, pont ezért, mert bármi közbejöhet, és ha valakivel találkozom, akkor sem beszéljük meg, hogy ide meg oda megyünk, hacsak nem moziról van szó, vagy valami elhalaszthatatlan dologról. De jobban szeretem, mikor csak megyünk valamerre, aztán útközben kitaláljuk, mit, hogyan, merre. :)

8; Ha tanácsot adnál egy kezdő írónak, aki bizonytalan magában, mit mondanál neki?

Azt, hogy mindenki bizonytalan eleinte, és természetes, hogy az első írásaink nem lesznek jók, sőt, talán kifejezetten borzasztóak - már ha magamból indulok ki. De valahol mindig el kell kezdeni, és annál már csak jobbak leszünk. Stephen King mondta, hogy ahhoz, hogy jól írjunk, két dolgot kell tenni: sokat kell olvasni, és sokat kell írni. És tényleg. Mivel olvasás közben fejlődik a szókincs, rengeteg minden meg fog maradni a fejünkben, és ezeket csak akkor tudjuk letesztelni, ha írunk is. Soha nem szabad feladni az elején, csak csinálni kell. Ó, és az sosem árt, ha találunk valakit, egy úgynevezett bétát, aki elolvassa azt, amit írtunk, és kijavítja nekünk a hibáinkat, már csak azért is, mert előfordulhat, hogy sok minden felett elsiklik a tekintetünk. Tapasztalatból mondom, mert régebben én is olyan szinten félrefogalmaztam egy csomó mindent...

9; Szoktál az életből vett humoros pillanatokat belecsempészni a történetbe? Vagy éppen drámai pillanatokat?

  Előfordult már, de a humoros pillanatokat főként kitalálni szoktam, mivel ha beleírnám a történetbe, az olyan lenne, mintha loptam volna, még akkor is, ha részese voltam az adott pillanatnak. Drámai pillanatok... hát... azokat is csempésztem már bele a történetbe, de én főként saját érzéseket, gondolatokat, cselekedeteket szoktam felhasználni az írásaimban.

10; Ha megkérdezném Tőled, mióta írsz, válaszolnál? Ha igen, akkor mióta? :)

    Igen, válaszolnék. És körülbelül... valamikor... 2006 év vége vagy 2007 év eleje felé kezdtem el írni, szerintem inkább az utóbbi. Ami azt jelenti, hogy.... ha jól számolom, akkor már 9 éve. Te jó ég, ez rengeteg! o.O És még mindig nem tartom magam egy kiemelkedő írónak, és még most is van hová fejlődnöm.  

  

A tíz kérdés tőlem:

1. Mióta írsz, és miért kezdtél el írni?

2. A kpopon kívül írsz/írtál már más hírességekkel történetet, novellát? 

3. Szoktál koreai sorozatokat nézni/Láttál már koreai sorozatot? Ha igen, mi volt az, mik a kedvenceid?

4. Mi volt a legjobb dolog, amit valaha kaptál az életed során?

5. Mi volt az óvodában a jeled?

6. Mi a legfurcsább dolog, ami valaha történt veled?

7. Milyen gyakran szoktál álmodni? Meg szoktad jegyezni őket?

8. Ha bármilyen hangszeren játszhatnál, mi lenne az?

9. Kedvenc évszakod? Miért az, ami?

10. Szereted a tevéket?


És akkor most kellene tíz embert kiválasztanom, akiknek elküldöm a díjat, de sajnos nem ismerek annyi írót, úgyhogy nem fogok ennyi embert megemlíteni. Bocsánat.


1. Dorothy Young
2. Via
3. Ádám
4.소원이
5. Park Il-joon