Először is szeretnék mindenkinek nagyon boldog új évet kívánni, és remélem, hogy kellemesen teltek el az ünnepek, és mindenki rendesen kipihente magát.^^
Aztán másodszor... Nem is tudom, mit mondhatnék. Az elmúlt napokban ismét hol mélyponton vagyok, hol pedig majd kicsattanok az örömtől. Időnként úgy érzem, megőrülök ettől a hangulatingadozástól.
Annyi mindent szeretnék elmondani, de mégsem tehetem. Megint ott tartok, hogy nem önthetem szavakba az érzéseimet, a gondolataimat, mert... nem értenék meg. Pedig annyira szeretném, hogy az emberek megismerjenek, megértsék, hogy mit miért teszek, mit miért gondolok úgy, ahogy, és annyi mindenkin szeretnék segíteni, de... tudom, hogy nem értenének meg. Mindig, mikor fel akarok fedni valamit magamból, meg akarok mutatni egy részletet magamból, az emberek furcsán reagálnak. Pedig egyáltalán nem vagyok furcsa, sok máshogy gondolkodom, mint az átlag emberek. Vagy legalábbis néhány dologban biztosan.
Szeretnék jobb emberré válni, de nem tudok. Tudom, hogy sok fájdalmat okoztam másoknak, a körülöttem állóknak, azoknak, akik szeretnek, és akiknek fontos vagyok. Függetlenül attól, hogy ők is ugyanúgy bántottak és bántanak, nekem van bűntudatom. Amikor rossz vagyok velük, amikor rosszakat gondolok róluk és utálom őket, borzasztó embernek érzem magam... Miért teszem ezt? Miért nem tudom kimutatni, hogy szeretem őket? Miért futunk bele ugyanazokba a hibákba, és miért játsszuk le újra és újra ugyanazokat a köröket? Tudom őket utálni, ha kell, tudok rájuk haragudni, ha arról van szó, és minden egyes alkalomkor ez fájdalmat okoz, de... mindezek ellenére miért nem tudom azt mondani, hogy "köszönöm"? Vagy hogy "sajnálom"? És azt, hogy "szeretlek"? Nem tudom ezeket kimondani... Hogyan legyek akkor jobb ember? Hogyan változzak meg? Bármit teszek, abból mindig csak rosszul jövök ki, és én nem akarok többé az emberek terhére lenni. Még ha azt is mondják, hogy nem vagyok, tudom, hogy így van. Még ha próbálják nem érzékeltetni velem, akkor is érzem. Tudom, hogy szeretnek, de ugyanakkor én is bántom őket, akaratom ellenére. Mit kéne tennem?
Annyi mindent akarok most is mondani, de nem jönnek a szavak... bent rekednek, mint úgy általában. Nem tudom megfogalmazni őket, mert ha kimondom őket, akkor elvesztik a jelentésüket, a tartalmukat, a súlyukat... Kimondva nem tűnnek olyan értékesnek, olyan fontosnak...
Eltelt egy újabb év, és én még mindig ugyanott vagyok. Meg akartam változni, lépéseket akartam tenni, de nem sikerült. Azt se tudom igazából, hová akarok menni. Csak azt tudom, hogy ahol most vagyok, ott nem akarok lenni. Ebben az állapotban. Elvesztegettem egy évet az életemből. Talán segítettem néhány emberen, de saját magamon nem tudtam. Idén szeretnék végre magammal foglalkozni, és haladni valamerre. Túl sok csalódás ért, túl sok fájdalmon kellett keresztül mennem, és el akarom ezeket felejteni. Az elmúlt egy év nagy részét ki akarom törölni magamból. Nem szeretem azt a valakit, aki most vagyok, de jelen pillanatban azt se tudom, hogy mégis hol kellene változtatnom. Illetve de, tudom, hol kellene az első lépéseket megtennem, de... nem megy. Nem tudom, miért, de nem megy. Folyton ítélkeznek felettem az emberek, bármit teszek, az nem jó, és így képtelen vagyok akármit is tenni. Tudom, hogy nem kell velük foglalkozni, mert aki szeret, az olyannak szeret, amilyen vagyok, az elfogadja minden hülyeségemet, de mégis... amit szeretnék, azt mások nem szeretik és próbálnak megakadályozni benne. Az ilyeneket kellene elhagyni, de mit tegyek, ha ők az egyetlenek, akik vannak?
Megérdemlem én a boldogságot? Miért van az, hogy ha jó is történik velem, akkor is azt gondolom, hogy nem érdemeltem meg? Pedig ha nem érdemeltem volna meg, nem kaptam volna meg... akkor mégis miért érzem így? És különben is... mi az isten az a boldogság?
Túl bonyolult lett, amit írtam, igaz?
A gondolataim valahogy így csaponganak, egymásba vágva, összekeveredve. És ez még csak egy töredéke annak, ami a fejemben van. Néha minden olyan zavaros, máskor meg teljesen egyértelmű és egyszerű minden.
Vannak terveim az új évre. Vannak dolgok, amiket el szeretnék érni, amiket meg szeretnék tenni, de félek. Meg fogom próbálni, mert meg akarom próbálni, de ha ismét elbukok, ha megint keresztül kell mennem azon, amiken tavaly, nem tudom, hogy képes leszek-e elviselni.
Szóval, amit csak akartam mondani, hogy... igazából csak le akartam írni valamit, hátha könnyebb lesz ettől, de nem igazán érzem ezt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése