나에게 생일 축하해~

 

Sziasztok!

Idén még nem írtam bejegyzést, és mivel mással kezdhetném, mint a saját születésnapommal?^^

Igazából sosem tulajdonítottam semmit ennek az ünnepnek, hisz hiába lettem egy évvel idősebb, ez rögtön nem fog meglátszódni rajtam. Gyerekként még tartottam születésnapi bulikat, de nem emlékszem rájuk, arra meg végképp nem, hogy gimiben milyen volt. Bárhogy is volt, a születésnapom napján sosem voltam boldog.

Ez idén sincs másként.

Tudom, kaptam rengeteg felköszöntést, nagyon cuki és kedves volt mindenki, még olyanok is írtak, akikkel évek óta nem beszéltem, és ez felettébb örömet okozott. Sőt, ma voltam barátnőmmel a Korea Kulturális Központban megnézni egy filmet (az volt a címe, hogy Húsz/Twenty, ajánlom mindenki figyelmébe, mert irtó vicces, az egészet az elejétől a végéig végignevettünk; iszonyat jó vígjáték) és ott is találkoztam ismerősökkel, sőt, olyannal is összefutottam, akivel eddig még nem tudtam találkozni, és ez nagyon jó volt. Beültünk bubu teázóba egy röpke 20 percre, és tényleg nagyon jó volt, meg minden, de... ettől függetlenül egész nap egyedül voltam, és most is egyedül vagyok itthon. És borzasztó kellemetlen és nagyon rosszul érzem magam emiatt.

Sosem ünnepeltem születésnapot, de ez nem azt jelenti, hogy soha nem vágytam rá. Mindig is akartam egyszer egy nagyot ünnepelni, vagy ha nem is, akkor találkozni aznap a barátaimmal, de valahogy ez sosem jött össze. Különleges napnak kellene lennie, mert a születésnapunk mindig rólunk szól, ehelyett most is a csend ölel körbe. Igen, tudom, később tartok bulit (megjegyzem, az lesz majd az első rendes születésnapom), mert most sok ismerősöm vizsgázik, meg hasonlók, pont ezért nem ma ünneplek, de mégis... jól esett volna, ha legalább felhívnak, vagy írnak, hogy igen, jó lenne találkozni, még ha ma nem is jó nekik. De ez senkinek nem jutott az eszébe... Azt hiszem, talán ez bosszant. Mintha az, hogy felköszöntenek, megszokott lenne, és nem azért teszik, mert tényleg fontos vagyok nekik. Nem fair ilyeneket mondanom a barátaimról, ugye? 

Furcsán érzem magam, mert nem hibáztatok senkit, biztos meg volt az okuk, és nem is kellene ezen fennakadnom, de mégis... a keserűséget, ami bennem van, nem tudom csak úgy kiűzni. Én tényleg próbáltam ma egész nap jól érezni magam, az is voltam abban a néhány órában, de manapság túl sokat vagyok egyedül, és így elég nehéz volt feldobni a napomat....

Vagy csak én viszek mindent túlzásba? Nem tudom.

Mindenesetre van egy kis vodka a hűtőben, apa úgyis azt mondta, igyak majd egyet, hát szót fogadok! :D

Boldog születésnapot magamnak!