Nem értem...

   Néha tényleg nem tudom megérteni az embereket. Miért hagyunk el valakit minden ok nélkül? Miért távolodunk el egymástól? Miért hagyjuk a másikat elmenni? Miért nem akadályozzuk meg? Egyáltalán... meg tudjuk akadályozni?

   Én úgy vélem, mindenki addig van mellettünk, ameddig szükségünk van rá. Megvannak azok az emberek, a legjobb barátaink, akik életünk végéig mellettünk maradnak. De mi van azokkal, akik csak ideiglenesen? Ki dönti el, ki meddig marad velünk? Mert egyáltalán nem tudom megérteni, hogy ha valakivel jóban vagyok, az egyik napról a másikra miért nem keres. 

   Hozzászokhattam volna az elmúlt évek alatt, hisz a legtöbb barátságomnak így lett vége. Csak úgy kisétáltak az emberek az életemből, minden szó nélkül. Miért? Mit tettem? Ha valahol hibáztam, akkor miért nem mondták a szemembe és beszéltük meg a dolgokat? Mert ez lenne a helyes. Vagy csak úgy meguntak, többé nem tartottak érdekesnek? Megtörténhet az ilyen? És ha így volt, ezt nehéz lett volna a szemembe mondani?

   Tényleg nem értem. Akivel egykoron jóban voltunk, tök sok közös volt bennünk, akivel rengeteg mindent átéltünk... csak úgy eltűnik? Miért fáj ez ennyire? Miért kell ennek így lennie? Miért nem tudnak mások küzdeni a barátságért? Én folyton ezt teszem, én mindig kitartok a másik mellett, mellettem miért nem tud senki? Nem vagyok rossz ember, ezt tudom, talán követtem el hibákat, de ki nem? Ha valaki jót akar nekem... miért hagy el? Azt hiszem, én ezt sosem fogom megérteni, és soha nem is akarom. Ha valakit szeretünk, a barátunknak tartunk, akkor megérdemli, hogy elmondjuk, miért, ha nem is akarunk többé vele lenni. Mert sokkal rosszabb a tudatlanság, hisz azzal nem tudsz semmit kezdeni, csak találgatsz, és találgatsz, amibe lassan beleőrülsz, és folyton magadban keresed a hibát, magad fogod okolni. De senki nem ezt érdemli. Ha voltunk olyan jóban.... akkor tudnia kell az igazat, még ha fáj is. A fájdalom is jobb a semminél.

    Szóval... most kissé összezavarodtam. Hiányzik. De nem tehetek ellene, nem én döntöttem így. Mondtam, ha szüksége van rám, itt vagyok, bármikor megtalál... de sosem keresett. Most már tudom, hogy nem kellek neki, mint barát. Csak tudnám, miért...

Új élet, új haj, új minden

Annyeong!

   Régen volt már, hogy utoljára írtam ide, több okból is. Az egyik, hogy halvány lila gőzöm sem volt, mit kéne, mert minden olyan jelentéktelennek látszott, másrészt se időm, se kedvem nem volt pötyögni, valamint a lelki állapotom sem volt éppen csúcsformában, amit az előző bejegyzés eléggé tükröz is. Össze kellett kaparnom magam, ami mostanra már nagyjából sikerült, de természetesen jött más, ami miatt aggódhattam. Valahogy így van ez mindig: ha egyszer jól kezdem érezni magam, vagy ha egy rövid időre boldog vagyok (értsd ezt néhány napnak), akkor utána úgyis történik valami, ami elveszi mindentől a kedvem, a padlóra kerülök újból, ahonnét aztán rohadt nehezen tudom felhúzni magam. Komolyan, kezdek hozzászokni ahhoz, hogy az életem sosem úgy alakul, ahogy szeretném, és bárhogyan is próbálok ellene tenni, nem sikerül. Valami  mindig megakadályoz. 

   

   De lépjünk ezen túl. Most jól vagyok, és ezt ki szeretném használni. 

   Lassan két hónapja költöztem el a kollégiumból, és bár ez sem igazán úgy alakult, ahogy terveztem, azért azt kell, hogy mondjam, jól érzem magam az új lakásunkban. Mostanra már megszoktam, nagyjából már be is laktuk, és minden a helyére került. Igaz, én közben a saját szobámból kiköltöztem testvéremhez, természetesen csak aludni. Képtelen vagyok hozzászokni az egyedül alváshoz, egyszerűen frusztrált vagyok, ha egyedül kell lennem. Ez valószínűleg azért van, mert világ életemben nővéremmel aludtam egy szobában, és a kollégiumban is volt három szobatársam, és egyik napról a másikra nem tudok hozzászokni ekkora változáshoz. 

Ez az én szobám. Bocsi a rendetlenségért, nem én pakoltam szét. xD Szeretném még felturbózni, mondjuk néhány kpop poszterrel (Teen top azért befigyel^^), meg... nem tudom, valamit még kell kreatívkodnom. :)

Ez a konyha. (Az ajtó egyébként a szobám ajtaja.) Nem nagy, sőt, kifejezetten kicsi, de azért nekünk jó. Óh, és ha a hűtőre pillantotok, ott van egy Beastes meg egy Hyunseungos hűtőmágnes^^

Ez pedig az ablakból a nappali meg... Nos... Balra a két kanapé baromi kényelmes, mindig ott filmezek. A háttérben a testvérem "szobája", ott szoktunk aludni meg neki ott vannak a cuccai. Jobbra van egy asztal, amit igazából semmire nem használtunk eddig, és van még egy szoba, ami pedig a másik lakótársam szobája. Középen kifelé pedig van a folyosó, arra  van a bejárat meg arra van a szobám, a konyha, és a fürdő - ez utóbbiról nem teszek fel képet, mert nem készült normális kép. xD

   Úgyhogy.... manapság itt tengetem a napjaimat, élem a kis életem és jól elvagyok, már amikor nem leszek depressziós.^^

    És ha már új helyre költöztem, elméletiekben új életet kezdtem, úgy döntöttem, a külsőmön is változtatok. Csaknem három év után megváltam a padlizsán lila hajamtól, és világosabb lettem, többek szerint olyan koreai szőke. xD

   Amikor anno lilára festettem a hajam és frufrut vágattam éppen egy hatalmas lelki változáson estem át. Akkor nem csak az érettségi miatt paráztam, hanem rengeteg negatív dolog is történt az életemben, talán a lehető legtöbb. Úgy éreztem, ha nem változtatok a külsőmön, nem leszek képes túltenni magam egyes dolgokon. A legtöbb ember természetesen azt hitte, hogy ez a koreai mániámnak a hatása, de megmondom őszintén, ennek köze nem volt ahhoz. Egyszerűen csak... változtatnom kellett, hogy változni tudjak.

    Most pontosan ugyanez történt. Változtatni akartam magamon, hogy tovább tudjak lépni rengeteg dolgon. Nem vagyok az, aki voltam, megerősödtem lelkileg, mert az elmúlt évek rákényszerítettek erre. Hiába is, a baj és a fájdalom mindig megtalál, bármennyire is próbálok megszabadulni tőlük. De nem fognak legyőzni, ezt már tudom. Úgyhogy.... igen, változtattam, és most jobban érzem magam.^^

    Bár nem terveztem, de végül mégis csak teszek fel magamról képet... vagy inkább az akkori, meg a mostani hajamról. Mit ne mondjak, eléggé furcsa, és szokatlan.^^

 

(2012. nyara és 2015. áprilisa)

   Ennyi lettem volna, remélhetőleg legközelebb hamarabb jelentkezem.

   Legyen szép estétek és Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok!

Park Minseo